Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-05-28 / 20. szám
KULTÚRA Esztergom felfedezése, avagy a hely története A szent sír lovagjainak legendája Pecsétes, nemzetiszínű zsinóros meghívó érkezett múlt héten a szerkesztőségünkbe. Az elegáns dokumentációba belelapozva kiderült, hogy június 13-án az esztergomi Bazilikában tartják a Je- ruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyar- országi Helytartóságának invesztitúráját. Az ünnepi miséhez kötődő szertartás kapcsán - ahol a rend magas rangú tagjaként Dr. Paskai László bíboros új lovagokat, dámákat avat - bemutatjuk olvasóinknak ezt a közösséget. Szent Jakabtól II. János Pál pápáig Jézus Krisztus halálának és feltámadásának szent helyeit az első keresztények őrizték Jeruzsálemben. Krisztus után 62-ig Jakab, Jézus unokatestvére törődhetett a Szent Sírral és annak megőrzésével. Az ezt követő évszázadokban többször is lerombolták a sír fölé emelt templomot, a Jeruzsálemet elfoglaló hadak, de a szent hely sose tűnt el a hívek szeme elől és mindig újra és újraépítették ezt a kegyhelyet. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet egyes történészek szerint a Krisztus halálát követő második évben alapították, némelyek vélekedései úgy szólnak, hogy a rendet maga Szent Jakab alapította, de erről írásos vagy tárgyi emlékek nem szólnak. A rend másik, immáron a történetírók által is elfogadottabb alapítója, Bouillon Gottfried, alsó-lotharingiai herceg volt, aki később a Szentföldre tartó keresztes hadak győzelme után Jeruzsálem első keresztény királya lett. A Szent Sír ekkor szabadult fel, a naptárak 1099-et írtak. A megválasztott keresztény király azt mondta, hogy Krisztus városában, ahol Ő töviskoszorút viselt, senki ne hordjon királyi aranykoronát, ezért királyi címét nem viselte, helyette az Advocatus Sancti Sepulchri, azaz a Szent Sír Védelmezője címet vette fel. Ezen a címen adta ki a rend egyik alapszabályát, mely szerint a rend lovagjainak védelmezni kell Krisztus sírját és a rend testületét is óvniuk kellett. Érdekesség, hogy miután Gottfried 1100. július 18-án, negyven-negyvenegy éves korában meghalt, földi maradványait a Szent Sír-bazilikában temették el. Ebben a vallási hátterű lovagrendben a szerzetesek és a lovagok életmódját egyesítették a tagok, de az erkölcsi erőt a nyers erő és bátorság fölé helyezték. A rend által közzétett ismertetőben olvashatjuk: „A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjainak feladata a kezdetektől fogva kettős volt. Egyrészt védelmezniük kellett az egyetemes egyházat, Jeruzsálem városát, Krisztus sírját, a Szent Sír-bazilikát, a szentföldi szent helyeket és ereklyéket, valamint a szentföldi zarándokokat; másrészt harcolniuk kellett a muszlimokkal. A kezdetben néhány tucatnyi lelket számláló közösség az idő múlásával nagy tekintélyre tett szert. Nemesek, főnemesek és uralkodók részesültek a Krisztus sírjánál való felavatás megtisztelő szertartásában. Hálájuk jeléül jogokkal és adományokkal halmozták el a rendet.” A közösségben lévő papok és katonák entitása a 15. századra kettévált, erről a különböző pápai iratok tanúskodnak. A rend igen magas rangot vívott ki magának az európai történelem nagy uralkodó nemzetinek palettáján, érdekes momentum, hogy 1880-ban XIII. Leó pápa helybenhagyta a Szent Sír lovagrendjének jelvényeit, majd 1888-ban kelt brévéjével engedélyezte dámák, azaz nők felvételét is a rendbe. A rend históri- ás könyvébe belelapozva ezt olvassuk egy későbbi fejezetről: „1994- január 21-én Angelo Sodano bíboros-államtitkár, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nyakékes lovagja, Őszentsége II. János Pál pápától vette át azt a brévét, melyben a Szentatya „A Miasszonyunk Palesztina Királynője, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Patronája Isten színe előtt” megjelöléssel a Rend védőszentjének deklarálta Szúz Máriát. Az elnevezés tradicionálisan visszanyúlik a Rend szentföldi gyökereihez. A rend magyar lovagjainak története „A rend magyarországi jelenlétének első fennmaradt írásos bizonyítéka 1135-ből való. II. András 1207-ben megerősítette korábbi szlavóniai birtokadományát a A szent sír bazilika Jeruzsálemben rend számára. A magyar Szent Sír lovagok a hagyományos lovagi fogadalmon kívül arra is kötelezték magukat, hogy soha sem kötnek békét pogányokkal. Amíg a külföldi emlékanyagban bőven találhatunk adatokat a Szent Sír lovagok történetéhez, addig a rend hazai forrásanyaga igen szűkös, mind az irodalmi, mind pedig a tárgyi emlékek tekintetében. A Jeruzsálemi Kereszttel történt címerbővítést Bercsényi Imre nyerte el, akinek Krisztus sírhelyéhez tett első zarándoklata még 1625 előtt történt.1847-ben meg-, illetve újjáalakult a rend osztrák-magyar változata is. Az 1930-as években, József Ferenc főherceg helytartósága idején, a rend már önálló tartományként működött Magyarországon. A szovjet megszállás alatt működése szünetelt, az utolsó invesztitúra 1935- május 25-én volt Budapesten, ahol tizennégy új lovagot avattak. Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991. szeptember 14-én alapította újjá a magyar főbiztosságot. Azóta tizenkét invesztitúrán vett fel tagjai közé papokat, lovagokat és dámákat a rend, melyet 1998. június í-jén Carlo Furno bíboros-nagymester helytartósági rangra emelt, s amelynek jelenleg több mint hetven tagja van. 1998. június 24-én a rend együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Máltai Lovagok Szövetségével, november 30-án pedig a Magyar Köztársaság Kormányával. Ennek következtében a rend magyarországi helytartósági tagja lett a Magyarországon akkreditált Diplomáciai Testületnek. A Magyar Helytartóság amellett, hogy részt vesz a nemzetközileg koordinált szentföldi projektekben, speciális feladatot is vállal: a papságra készülőket támogatja abban, hogy lehetőleg még tanulmányaik idején eljussanak a Szentföldre.” POLTL OXI ZOLTÁN IX. ÉVFOLYAM / 20. SZÁM / 2011. MÁJUS 28. ; hidlap.net
