Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-05-21 / 19. szám
KULTÚRA A 2004 májusában elindított párkányi Hídőrház ( www.bridgeguard.org ) sorrendben 19. alkotóművésze június 4-én - az Aquaphone projekt alkalmával - mutatkozik be kiállítással a párkányi Hídőr-házban. Itt készülő alkotásai művészi motivációjáról és terveiről így nyilatkozott a német alkotó: „Az én eddigi művészi tevékenységem és személyes ambícióim vonatkozásában egy határváros folyóval nagyon ideális motiváció. A megénekelt Kék Duna dinamikusságával felüdülést nyújtó energiaforrás, de határként fenyegetően is tud hatni. A folyó, mint egy ambivalens természeti jelenség, egy érzelmi és esztétikai attrakció szeli át a tájat, amelyben különböző nemzetiségek, kultúrák, hagyományok találkoznak. Másrészt egy politikailag meghúzott határon hömpölyög, amely azonban sokkal áteresztőbb, mint korábban, és ennek a Mária Valéria híd a jelképe és az eszköze.” A német alkotó művészi munkájában az itt megismert helyi viszonyokra és adottságokra hivatkozik. Hozzáállása intuitív és tudakozó jellegű. A városokat és országokat pásztázza, miközben az újonnan érkezők szemével igyekszik felfedezni azokat a jelenségeket, amelyek különlegessége valószínűleg a megszokás miatt már nem tűnnek fel a régen itt élőknek. Juliane Duda párkányi tartózkodása során különös érdeklődéssel figyeli a Duna két partján lévő épületeket és Egy berlini hídőr Párkányban Múlt heti számunkban az Aquaphone programról írtunk olvasóinknak, ezúttal az idei Aquaphone egyik főszereplőjét, Juliane Duda, berlini képzőművészt mutatjuk be az érdeklődőknek. Cikkünket Himmler György párkányi munkatársunk írása alapján készítettük. térbeli konstellációkat - későbbi művei kiindulópontjait - amelyek funkciójukban és építészeti átalakulásukban láthatóan megváltoztak. Barangolásai és a helybéliekkel való beszélgetései során videofelvételeket is készített és ezekkel egyidejűleg igyekszik felkutatni az adott objektumról a lehető legpontosabb információkat, rögzíteni a tényeket és feltérképezni az érzelmi hátteret, ami egyaránt kapcsolódik az épületek építési és rendeltetési történetéhez, de személyes emlékeket és kötődéseket is felidéz. Ez a nyersanyag a téma művészi feldolgozásának és formába öntésének. Ezek alapján jönnek létre installációk és térplasztikák, vagy számítógépes grafikával elkészített nagyméretű „imázsok”. Ezek nem részletes fotograhkus leképezések, hanem a hasonulás és átalakulás folyamatát, és a másként megmaradást esztétikailag, illetve vizuálisan megragadó alkotások. A június 4-i kiállításon bemutatja az addig elkészült alkotásokat, de az anyagmegformálás és a művészi produkció túlmutat az alkotó itteni tevékenységén, azok majd későbbi alkotásaiba is beépülnek. A kiállításon láthatóak lesznek Juliane Duda korábbi munkái is, amelyek az Aquaphone projekt témájához illeszthetők, emellett az alkotó bemutatja az itt szerzett tapasztalatok alapján készült hídőr naplót, mely szöveg az irodalmi és vizuális megformálás által a magánjellegű naplófeljegyzések fölé emelkedik. A kiállítás révén a helyi érdeklődők megismerhetik a német alkotó itteni művészi tevékenységének módszereit és céljait. 2 011. MÁJUS 21. / IX. ÉVFOLYAM / 19. SZÁM
