Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-05-07 / 17. szám
KULTÚRA Szent Adalbertét az első érsekség védő- szentjévé tette. Az, hogy Esztergom az ország legjelentősebb településévé fejlődött, főként annak köszönhető, hogy ide koncentrálódott a hittérítő papokkal együtt a nyugatról érkezett kereskedők és iparosok populációja. A fejlett árupiac kialakulását nagyban segítette a város dunai hajóforgalma és az, hogy a dunai rév itt vámhely is lett egyben. 997-ben, Géza fejedelem halála után István lett az ország vezetője, akit, miután a nyitrai hercegséget elhagyta a mai Bénynél, a Garam mellett épített hatalmas, hármas sáncgyűrűvel védett földvárban fejedelemmé tettek meg. István innen indult Elvesztett 1888 decemberében Watzek Hugó főhadnagy egy esztergomi kereskedésbe állított be váratlanul, elmondta, hogy már két alkalommal is járt ott, ám mindkétszer sikertelenül, pedig igencsak fontos közlendője volna. Bár a kereskedő ekkor látta életében először a fiatalembert, udvariasan az irodába vezette. Itt hamarosan kiderült, mi is a célja valójában a látogatásnak. Watzek száz forintnyi kölcsönt akart kérni M.Gy.-től, mint elmondotta, nem is magának, hanem édesanyja részére, aki beteg és éppen úton van. Mikor a kereskedő világosan értésére adta, hogy nem hajlandó semmiféle kölcsönt folyósítani az idegennek, a főhadnagy meglehetős neheztelések közepette távozott. A későbbiekben nyilvánosságra került sikertelen próbálkozást leginkább az tette kevéssé érthetővé, hogy ismerősei, barátai elmondása szerint Watzek jó házból való fiatalember, akinek nem csak gazdagok a szülei, de menyasz- szonya is előkelő származású. Esztergomi szállásadója Deszáth úrnő volt, Haynald Lajos kalocsai érsek testvére, akinek a kereskedőnél volt sikertelen próbálkozása után a főhadnagy elpanaszolta, hogy nagy bajban van, valahol elvesztett ezer forintnál nagyobb összeget és emiatt végzetes sors vár rá, valakitől tehát hamarjában szereznie kell ezerszáznyolcvan forintot. Amint az Esztergom és Vidéke december 13-i számában beszámolt az esetről, a jólelkű úrnő azonnal írt bátyjának, az érseknek „s részvétre gerjesztő vonásokkal ecsetelte 998-ban a lázadó Koppány ellen harcba, s serege élére Hont, Pázmány és Vecellin német lovagokat állította. Az említett Garam melletti várban gyűjtötték össze a hadsereget, melyre aztán döntő szerep jutott a Koppány elleni csatában. 1001- ben István királyt Esztergomban, a tudomány mai megállapítása szerint feltehetően a Szent István vértanúról elnevezett templomban koronázták királlyá. A história színesítése végett érdemes idézni Zolnay Lászlót, aki Szent Adalbertról és Szent István királyról is ír művében: „Adalbert arra a helyre ment, amely egész Magyarországnak szék és fő városa. Itt pedig egy nagyon becsült becsület a bajba jutott főhadnagy szomorú helyzetét. A kalocsai érsek, az ő testvére, meleghangú levelére azonnal azt válaszolta, hogy hajlandó az ezerszáznyolcvan forintot a főhadnagy megmentésére megküldeni, ha az illető összeg csakugyan elveszett”. Erre azonban már nem került sor, mert Watzek időközben jelentette ezredesének az élelmezési pénzek közül rábízott összeg elvesztését. Az ezredes haladéktalanul vizsgálatot rendelt el, a főhadnagyot pedig a kenderföldi hivatal egyik szobájába záratta. Attól kezdve a vizsgálat befejeztéig a bejárati ajtó és a kenderföldre néző ablak előtt állhatatosan egy-egy szuronyos őr teljesített szolgálatot. Igaz ugyan, hogy a történet hitelességét jobbára mindenki kétségbe vonta, a tisztesség kedvéért a városi rendőrség még aznap kidoboltatta, hogy a „becsületes megtalálót” szívesen látják, ám ilyen ember nem akadt Esztergomban. A teljes katonai szigorral folyó vizsgálat résztvevői eleve kételkedtek abban, hogy a pénz az utcán veszett volna el, annak felkutatásán túl tehát mindenekelőtt Watzek főhadnagy összeköttetéseinek, előéletének és levelezéseinek igyekeztek utánanézni. Amint arra rövidesen fényderült, a főhadnagy egyéb manipulációi szinte még terhelőbbek, mint a szóban forgó összeg eltűnése. Kiderült ugyanis, hogy Watzek már hosszabb ideje megrendelései kiegyenlítéseként nagyobb tételekben kapott kávét és egyéb fogyasztási cikkeket Triesztből, hiszen az esztergomi ezredhez IX. ÉVFOLYAM / J7. bálvány (ydolum) állt, amelyből gyakorta démonoknak szava szólalt. Ennek látásá- ra-hallására, imádására azidőben a környező helyekről sokan sereglettek össze. Amikor aztán ezt a bálványt mérhetetlen sokaság állta körül, Szent Adalbertus, a szent püspök, aki Krisztusért bátor lélekkel készült a halálra, bátran, a bálvány papjainak szeme láttára felgyújtotta azt”. A Zolnaytól idézett legendás bálványdöntés után Szent István király átvette atyja, Géza körkápolnás palotá ját, s ezzel egy időben megkezdte a Nagyboldogasszonynak és bálványdöntő Szent Adalbertnek szentelt Bazilika építését. PÖLTL OXi ZOLTÁN kerülése előtt az ottani katonaiskolánál teljesített szolgálatot, mint oktató. Ebben a minőségében ismerkedett meg a jobb módú trieszti cégekkel, amelyek feltétlen hitelt adtak neki. Ám a megérkezett kávét és egyéb küldeményeket végül nem a rendeltetési helyén, vagyis az ezredénél hasznosította, hanem saját céljaira értékesítette busás haszonnal, vagyis elsikkasztotta. De nem csak ilyen módon növelte napról napra terheit és készítette elő a bukását, hanem tekintélyes összegű kölcsönöket is kicsalt azoktól, akikkel mint szállítókkal állott üzleti kapcsolatban. A részletes lajstrom összeállítása után a nyomozati eljárás részeként a fiatalembert végül Komáromba szállították, ahol a katonai hatóság vette át. Hamarosan bizonyítást nyert az is, hogy a bejelentett összeg nem „valahol az utcán” veszett el, a hatóságok ugyanis megtalálták a főhadnagy szállásán a tükör mögé rejtve. Végül a Pozsonyban alakult katonai törvényszék ítéletet hirdetett. Watzek Hugó főhadnagyot, aki Esztergomban a kincstár kárára sikkasztást és csalást követett el, kétesztendei súlyos fogságra és rangja elvesztésére ítélték. A történteknek köszönhetően a bukott és lefokozott főhadnagy már ott sem remélhetett jövőt, ahol eddig nem utasították el a tönkrement vagy valamely ügyben elmarasztalt katonatiszteket, például valahol a balkáni államokban. Az Esztergom és Vidéke értesülése szerint súlyos büntetését töltvén leginkább afrikai tervekkel kezdett foglalkozni. Elképzelhető, hogy fogsága után Afrikában kívánta helyrehozni azt, amit Európában elrontott. A sikkasztás mindenesetre már a kortársak szemében is ragályosnak tűnt, hiszen éppen az esztergomi Watzek-üggyel párhuzamosan a fővárosban is hasonló eset történt, szintén egy leleményes ötletből fakadóan és sikeres kezdettel csak éppen nagyobb tételben. VARGA PETER DENES > hidlap.net A korrupció és a trükkös csalók nemcsak napjaink híradásainak szinte mindennapos részei, mivel már évszázadokkal ezelőtt is felbukkantak szélhámosok a történelemben. A19. század végén Esztergomban is tevékenykedett egy trükkös, Watzek Hugó ráadásul a közemberektől, a kereskedőkön át a katonaságig mindenkit megpróbált átverni.
