Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-30 / 16. szám
KULTÚRA HELYI HISTÓRIA Esztergom felfedezése, avagy a hely története Solva históriája Esztergom helytörténete egy minden tekintetben szerteágazó történelmi gyűjteménytár, melynek első lapjai több százezer évvel ezelőttről datálódnak. Az őskortól napjainkig tartó színes história fordulatos epizódjai a római birodalom idején kezdődtek. Helytörténeti rovatunk mostani részében Esztergom ezen időszakáról mesélünk olvasóinknak. írásunk a Múltunk határok nélkül című könyvben szereplő fejezetek alapján készült. Krisztus után 41-től Nyugat- és Észak- Dunántúlra is kiterjedt Claudius, római császár hódítása, így a Duna a birodalom északi határvonala lett. Ennek megtartása érdekében a rómaiak a Duna mentén húzódó határ, a limes megerősítését hajtották végre egy erődláncolat kiépítésével. Ez a véderő vonal castrumokból, azaz erődökből és az ezek között lévő őrtornyokból állt. Vidékünkön a Szőny területén lévő Brigetioban volt légiós tábor, de ezen a vonalon volt megtalálható Azaum (Almásfüzitő), Crumerum (Nyergesújfalu) és Solva (Esztergom), a folyó másik partján pedig a mai Párkány helyén Anavum nevű katonai tábor, őrhely is. A későbbi időszakban, Krisztus után 81 és 96 között Domitianus császár parancsára Felső- Pannónia feladata a germán támadások visszaverése volt. Az északi népekkel való legnagyobb háború, mintegy száz év múltán, már Marcus Aurelius filozófus császár idején volt, aki 13 éven át harcolt, s bár Brigetio és Solva a háborúban elpusztult a rómaiak végül győztek. Solva, hadviselésben és kereskedelemben jól hasznosítható földrajzi adottságai miatt nem vesztette el jelentőségét, s bár az újabb és újabb harcokban pusztult, azok múltán mindig újraépítették, aztán 270- ben egy nagyobb pusztítás során végleg felmorzsolódott. Ennek ellenére a római császárok és az itt szolgáló parancsnokok mindig fontosnak tartották ezt a helyet, Constantinus császár idején 313-tól 337-ig, kihasználva a békésebb időszakot megerősítették a mostani Visegrád- Esztergom védvonalat. A rómaiak által fémjelzett korszakban számos, most is létező település élt, működött már akkor is, Esztergom, Párkány és Nyergesújfalu mellett többek között Lábatlan, Tokod, Máriahalom, Úny, Dorog, Sárisáp, Almásfüzitő helyén voltak különböző méretű települések. A római birodalom, mint az ókor egyik legjelentősebb rendszere számos tekintetben nyomta rá a bélyegét az általa birtokolt területekre, az ott élők mindennapjaira, kultúrájára, fejlődésére. A romanizáció hatására sok minden változott meg Pannóniában. A rómaiak nagy gondot fordítottak az utak építésére és karbantartására, a táborokat összekötő főútvonal, a limes volt az egyik itteni legfontosabb ilyen útépítmény, melynek egyes szakaszokon része volt az út mellett futó vízvezeték is. Az e korból származó helyi régészeti leletek is jól mutatják, hogy a gazdaság, a művészet és a vallás milyen nagy mértékben átalakult a rómaiak idején e vidéken, a jelenlegi Esztergom egykori területén. A gazdaság egyik fontos új jellemzője volt, hogy a provinciában észak-itáliai kereskedők jelentek meg, akik a dunai vízi úti lehetőséget kihasználva kiszorították a nyugati kereskedőket. Az olasz portékák megjelenésének hatására a helyi kézművesek, azok utánzásával hamarosan maguk készítették el az itáliai termékek itteni változatát. A helyi adottságok, a kellemes éghajlat és a fellendülés nemcsak az olaszokat, de még a közel-keleti országok kufárjait is Késő római téglasír Esztergomból Cserépedények, mécsesek Solva késő római temetőjéből idevonzották, ennek is eredményeképpen a 4. században Pannónia gazdaságilag önálló lett. A római birodalomban fontos szerepet játszott a művészet, különösen a képzőművészet, az építőművészet és az írás művészete. Ezért a rómaiak által meghódított provinciákon is az általuk kedvelt művészeti trendeket részesítették előnyben. A régészeti ásatásokkor előkerült maradványok alapján megállapítható, hogy rendkívül gazdag korszak volt ez, a különböző nyergesújfalui, esztergomi és környékbeli ásatásokon sokféle korabeli használati eszköz, dísz, edény, ékszer, fegyver és épületromok kerültek elő, melyek illusztris tanúi egy különleges korszaknak. A vallás tekintetében érdekesség, hogy a romanizálódás következtében az őslakosok átvették a római istenvilág tiszteletét, bár ősi isteneiket több esetben azonosították a hasonló tulajdonságú római istenekkel. Ilyen volt az erdők, mezők istene, Silvanus, akinek tisztelete Észak-Pannóniában Jupiterével vetekedett, de nagy kultusz övezte még Dianát, a vadászat istennőjét, valamint Junót és Minervát is. PÖLTL 0X1 ZOLTÁN 'A A római utat jelölő mérföldkő Piliscsév határában, tetején újkori szoborral (Szent Orbán) IX ÉVFOLYAM / !6 SZÁM / 2011. ÁPRILIS 30. > hidlap.net 23
