Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-23 / 15. szám
KULTÚRA HISTÓRIA Kétszáz éves évfordulóján megszépült a Szent Lőrinc Plébánia Helytörténeti rovatunkban ezúttal a festői szépségű Pilismarótról adunk közre írást, mégpedig az ott látható, nemrég felújított kétszáz éves templomról. Cikkünket a Kálmán Antal pilismaróti plébániai kormányzótól kapott összefoglaló alapján készítettük el. Múlt héten érkezett a hír szerkesztőségünkbe, hogy a pilismaróti plébánia április 9-én ünnepelte 200. születésnapját. Az ünnep alkalmából Udvardy György püspök mutatta be a szentmisét, akit XIV. Benedek pápa ezen a napon nevezett ki pécsi megyés püspökké. A szentmisét követő rövid koncert után ünnepi fogadásra várták a híveket, akik a templom mintájára készített tortát is megkóstolhatták. Az ünnep fényét emelte, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vidéki örökség megőrzésére kiírt pályázata lehetővé tette a templom külső-belső felújítását. Pilismarótot, illetve a mai Szent Lőrinc templom területét a történelemkönyvek több helyen is említik. Ezen a területen az ókorban római castrum állott, mely később királyi birtok lett, és melyről II. Béla király idejében is feljegyzések készültek. A területet, illetve az itt működő templomot Mária királyné 1260-ban a visegrádi Szent András monostornak adományozta. 1493-ban a visegrádi Szent András monostorral együtt a pálosok birtokába került. 1720-ban 28 magyar lakott a Felső Marót településen, akik többnyire reformátusok voltak. Ők használták a valószínűleg Szent Lőrinc'tiszteletére épült középkori templomot is. A törökök elűzése után a pesti pálos rendház, mint birtokos kegyúr visszavette a templomot. A rend feloszlatásával, 1786-ban újra a reformátusokhoz kerül vétel útján, és 1816-ban kibővítették az épületet. A pálos rend feloszlatásautáirMarótot mint Dömös filiáját - viszonzott felebaráti szeretet a kereszténységben - egy volt pálos gondozta kihelyezett káplánként. 1810-ben lett Maróton plébánia. A rekonstrukció kapcsán Kálmán Antal jelenlegi plébános így foglalta össze a pilismaróti templom előtörténetét: „Pilismarót, ez a kis falu, ahol annak idején csak néhány katolikus család élt, 1810-ben a templom és a plébánia épp, hogy csak elkészült, máris saját papot kap. Mindig voltak, akik ellátták az itt lakókat, Néha szerzetesek Dömösről, máskor Esztergomból érkező papok, majd a XVIII. század végéig pálos szerzetesek, de II. József kegyetlen rendelete szerint 1786-ban meg kellett szüntetni az önálló plébánosa.” Ez a plébános volt Gyöngyössy János, aki 59 éven keresztül látta el a plébánia szolgálatát. Az ő munkáját dicséri a templom belső festése, és a 480 négyzetméter alapterületű plébánia építésének befejezése. Az 1832-ben pusztító, nagy tűzvész alkalmával Szent Flórián képét állították ki itt. A templom magán viseli a különböző történelmi korszakok nyomait. így a magyar címert a Bach korszakban átfestették, a lourdesi jelenés után elhelyezték a templomban a barlangot, Szent Flórián képet adományoznak a templomnak, miután a falu egy része tűzvész áldozata lesz, az esztergomi Bazilika felszentelése után a főszékesegyház oltárképének a másolata is helyet kapott a templomban. összes szerzetes- rendet, amely nem hajtott hasznot, így a virágzó pálos közösség már nem láthatta el az itt lakókat. A plébánia anyakönyveit 1787 óta írják, de csak 23 év múltán lett a falunak 2011. ÁPRILIS 23. / IX. ÉVFOLYAM / TS. SZÁM
