Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-09 / 13. szám
KULTÚRA / HELYI HISTÓRIA Mentsétek Meg Lelkeinket - S.O.S. Április 14-én lesz 99 esztendeje, hogy a világ akkori legnagyobb luxusgőzöse, a drámai legendává vált Titanic, melyről építői azt állították, hogy „még az Úristen sem tudja elsüllyeszteni” 1912. április 14-én 23 óra 40-kor jéghegynek ütközött. Az évforduló kapcsán felelevenítjük a világ leghíresebb hajószerencsétlenségét, melynek helyi vonatkozásai is akadnak. Frederick Fleet az őrszem vette észre a holdtalan éjszakában hirtelen a közelben felbukkanó veszélyt és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt utasítást adott a hajó balra fordítására és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolására. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel járt. A Titanicnak megkezdte a lassú fordulást, de a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek, a jéghegy öt kamrát felszakított és a hajó elkezdett süllyedni. A Titanic legnagyobb szélessége 28 méter, hosszúsága 269 méter volt, annyi, mintha 8 budapesti 10 emeletes panelházat tennénk egymásra. Magassága a gerinctől a kémények tetejéig 53 méter volt, ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg. A burkolatát alkotó acéllapokat 3 millió szegeccsel rögzítették. Ráadásul a hajót fő tervezője, Thomas Andrews újítása értelmében egy, a hajótestben kialakított kamrarendszerrel látták el, melyek válaszfalai egyetlen gombnyomással lezárhatók voltak. A kettősfenekű gőzös alsó részét tehát 16 rekesz (kamra) alkotta. Csakhogy az ütközéskor a külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek: a jéghegy öt kamrát felszakított. A Titanic április 15-án hajnali 2 óra 20 perckor, miután számos segélykérő hívást leadott kettétört és elsüllyedt a háromezer méteres mélységbe. Egyes források alapján 1494-en, mások szerint 1517-en vesztek oda. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94 százaléka, a férfiaknak 31 százaléka menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47 százaléka, a férfiaknak 14 százaléka maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg. Összesen 705-en élték túl a katasztrófát, a hajón utazók egyhar- mada. Hogy az utasok sem hittek a hajó elsüllyeszthetőségében azt talán jól jelzi, hogy az első osztályon bálozó milliomosok magukkal vitt ékszerei és egyéb drágaságai önmagukban mintegy 500 millió frankot értek. Tévesen képezi részét a legendának, hogy az S.O.S. jelzést a Titanic adta volna le először a hajózás történetében, annyi azonban bizonyos, hogy általánossá a hajó katasztrófája után vált. Az Esztergom és Vidéke 1912. április 28 i számában megrázó írást közölt a személyzet hátrahagyottjairól. „Az a 900 ember, ki a Titanicon mint matróz, fűtő, hajófelügyelő vagy mint mechanikus eltávozott, mind Southamptonba valók. A város jelenleg a gyász és a kétségbeesés városa. És az asszonyok, gyermekek és öreg emberek, kik itt a Canut-Streeten a White Star-Line igazgatósági épülete előtt tolonganak, feleségei, anyái, fiai és apái azon szerencsétleneknek, kik már kiszenvedtek és az óceán hullámaiban nyugosznak... S mialatt az órák múlnak, e szerencsétlenek csalódottan térnek a kis szobába, melyben apjuk, férjük, fiuk érkezését várják. Néma csend. Csak suttognak és s kérdeznek, de halkan és bensőséggel, hangjukban egy-egy megtört emberi lélek teljes fájdalma remeg. De a hivatalnokok csak a fejüket rázzák s a kezükben lévő levelek közt idegesen lapoznak, elkerülve a zokogó asszonyok tekintetét.” A hajószerencsétlenség legtöbb áldozatát a fedélközben utazók és a személyzet soraiból szedte, köszönhetően a megkülönböztetésnek és annak, hogy a hajón mindössze 20 mentőcsónak volt, ezek közül is akadt, amelyet összesen tizenkét menekülővel bocsátottak vízre, holott negyvenen fértek volna el benne. Ráadásul a csónakok teljes kapacitása 1178 fő volt. A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. De megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, ám a tengerbe veszett Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária. A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajót kötelező az utasai számára maradéktalanul elegendő meny- nyiségű mentőcsónakkal felszerelni. A segélyhívó jeleket a Carpathia nevű gőzös 12 hídlap 2011. ÁPRILIS 9. / IX. ÉVFOLYAM / 13. SZÁM
