Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-02 / 12. szám
KÖZÖSSÉG Hat hét hit Április harmadikán böjt negyedik vasárnapját tartjuk, ekként a Húsvé- tot megelőző időszak feléhez értünk. Reméljük, hogy olvasóink már megszokták és várják, hogy az aktuális lapszámban miről szól majd a böjti elmélkedés, melynek sorai szándékunk szerint segítenek a legnagyobb keresztény ünnep lelki előkészületeiben. Ezúttal Ágoston Csaba református lelkész gondolatait adjuk közre a böjtről. A húsvét előtti hat hetet böjti időszaknak tartották a régi egyházi gyakorlatban. Jézus szenvedéstörténetére emlékezve ebben az időszakban nem ettek húst csak a böjt végén, húsvétkor, Krisztus feltámadása napján. A böjtnek ezt a gyakorlatát a reformáció egyházai fakultatívvá tették, kötelező jellegét feloldották. Mindenestől nem törölték el, aki ezt önként vállalja, mert úgy érzi, hogy ez őt közelebb viszi az Istenhez, emlékezteti Jézus szenvedéseire, az tartsa ma is meg! A nagypénteki böjt a református egyház gyakorlatában a legutóbbi időkig szokásban volt és van ma is. Ez sem kötelező jellegű, de aki vállalja, nemcsak a húsevéstől tartózkodik ezen a napon, hanem minden ételtől. Az Ószövetségben is olvasunk böjtről. A zsidóságon belül külön szabályozták azt, de ezek a szabályok az életet és az embert kötötték gúzsba. Az újszövetségi időkben a farizeusok előírtak maguknak különböző böjtöket a törvény előírásain túl is. Ilyenkor nem ettek, nem ittak és szigorú tekintettel jártak az utcán, úgy, hogy lássa rajtuk mindenki, hogy ők most böjtölnek. Jézus ezeket a formális böjtöket, nagyvonalúan átlépte, nem tartotta meg és a tanítványaival sem tartatta meg. Mégis, amikor Jézus felkészül Messiási küldetésére, és negyven napig a pusztában imádkozott, akkor ezt az imádságot nem hagyta félbe azért, hogy elmenjen enni és inni, hanem akkor negyven napig böjtölt. A böjtöt önmagában Jézus soha nem gyakorolta, de az imádsággal együtt igen, és ezt a tanítványainak is ajánlotta, hogy imádkozással, könyörgéssel és böjtöléssel tudtok ti is az Isten erejével csodákat tenni. Gyakoroljuk tehát mi is a böjtöt, sőt a Református Egyház egyik hitvallásos irata a II. Helvét Hitvallás ajánlja is: „Minél súlyosabban elítéli Krisztus egyháza a tobzódást, részegeskedést és minden bujaságot és mértéktelenséget, annál buzgóbban ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi egyéb, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, tehát testünknek fegyelmezése, fékentartása és megsanyargatása, amit a felmerülő szükség szerint vállaltunk magunkra, ezáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt és a testtől elvonjuk a táplálást, hogy annál könnyebben és szívesebben engedelmeskedjék a léleknek... A böjt a szentek imádságának és minden erénynek támasza. Nem tetszett Istennek az olyan böjt, melyben az ételtől, nem pedig a vétkektől tartóztatták meg magukat a zsidók”. Fontos tehát különbséget tennünk lényeges és lényegtelen dolgok között. A böjtnek a lényege, hogy az embert semmi ne zavarja az Istennel való beszélgetésben, az Istennel való közösségben, Isten megismerésében. Ami ezt segíti, az jó, és ami ezt akadályozza, az nem jó. Böjtöljünk, hát mi is így, hogy Istenre figyelünk, próbáljuk kijelentései által megismerni Őt, és hagyjuk el, mondjunk le mindarról, ami ebben az Istennel való minősített közösségben akadályozna bennünket. Két hirdetés egy áráért! 1/8 méretű hirdetés megrendelésével most dupla felületet biztosítunk! (Hirdetés és kedvezményt biztosító kupon felület.) JLLLIfiK rlÚU 'JÉfiion DUPLÁJ! jól jM KÚPOK AKCIÓ A HIOLAPBAK! «•! < I ' '• J. ■■■■■■ fc*
