Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-02-19 / 6. szám
ÉLETSTÍLUS / 4íceréken egyedül abba köt hettünk bele, hogy egyes szürke árnyalatok némiképp elütöttek : egymástól (például a tetőkárpit a B oszlop borításától), de ez már tényleg csak szőrszál hasogatás. A középkonzol különc, de okos megoldásaival praktikus darab: a tetején trónoló, automatikusan felnyíló navigáción kívül itt kapott helyet a klíma és a rádió vezérlése, továbbá az utas felőli oldalon egy nagyon masszív kapaszkodó, valamint - a két ülés között - egy akkor könyöklő-tároló, amely - kis túlzással - nagyobb, mint néhány autó csomagtere. A vezető előtt, a szélvédő tövéből automatikusan emelkedik ki a HUD-renszer kivetítője: egy átlátszó plexilapocska, amire a pillanatnyi sebességen túl a követési távolságot is kivetíti a 3008-as, mi több, az előre beállított érték túllépésekor egy villogó piktogram figyelmeztet bennünket arra, hogy túl közel kerültünk az előttünk haladóhoz. A gyakorlatban nagyon praktikus rendszer maximálisan személyre szabható, s ha valakit zavar, akkor egy gombnyomással eltüntethető a középkonzolra telepített, igazi ipari műremeknek is beillő kapcsolókkal. Az első sorban tapasztalt fejedelmi kényelem hátul is tetten érhető, akár három felnőtt is elfér viszonylag kényelmesen a 3008-ban, a komfortérzetet erősítik az apró pakolóhelyek, a padló „csempészüregei” és a hatalmas panorámatető. A csomagtér átlagos méretű, de az egyenes felületeknek és a két részben nyitható csomagtér-ajtónak köszönhetően könnyen pakolható. A korábban tesztelt 3008-asnál nem kapott túl jó értékelést az 1,6-os benzines turbó motor: h iába van szó remek konstrukcióról, hiába mozgatta könnyedén a magas építésű 3008-ast, a 10 liter körüli fogyasztást soknak ítéltem, s az akkori tesztet azzal zártam, hogy egy jó turbódízelmotorral lenne az igazi a 3008-as. Ezeknek a kritériumoknak bőven eleget tett a tesztautó kétliteres, 163 lóerős Peugeot 3008 2.0 HDi 163 LE Prémium Pack Mi szem-szájnak ingere Vajon mit tud (bocsánat: mit nem tud) a Peugeot 3008-as extrákkal telezsúfolt változata? Erre kerestük a választ mostani tesztünkben. A kétliteres HDi-vel szerelt, szinte minden, a Peugeot által kínált extrával felvértezett autó minden téren remekül helytállt, kár, hogy a rengeteg kényelmi és biztonsági felszerelést a franciák sem adják olcsón. Korábban már járt nálunk a 3008-as, akkor egy „közepesen” felszerelt, 1,6-os, turbós benzinest teszteltünk. Az autó több kategória mezsgyéjén egyensúlyoz, ezzel némi könnyítést adva a kereskedőknek: aki szabadidőautóra vágyik, annak gond nélkül mutatják be suv-ként, aki egyterűre, annak egyterűként, de kis rátermettséggel rá lehet sütni a kombi besorolást is. Első ránézésre sokkal inkább érdekes, mintsem szép a 3008, és ez valószínűleg a későbbiekben is így marad, a kicsit bumfordi testhez illesztett harcsaszáj azonban bájos kisugárzást kölcsönöz a több kategória jegyeit ötvöző francia öszvérnek. Az eddigi tesztekben számos lehetséges vetélytársat párosítottak a 3008-ashoz, elsősorban különböző egyterűeket, én azonban hajlok arra, hogy elsősorban a Nissan hasonló koncepció alapján épült Qashqai modellje lehet az igazi vetélytárs, valamint a nemrég nálunk is bemutatott Mitsubishi asx. Közös jellemzőjük - a Qashqait kivéve - hogy szabadidő autókra hajazó külsejük ellenére csak fronthajtással kaphatóak: elsősorban a nagyvárosi dzsungel leküzdése volt a cél (magas vezetőpozíció, elfogadható méretű alapterület, masszív műanyag védőelemek), az emelt hasmagasság is főként a magasabb padkákra való fel- és lehajtásnál, semmint a földutak bakhátain segíti majd a tulajdonost. Az autó beltere jól jellemzi a francia márka utóbbi években végzett minőségi munkáját, véleményem szerint ma az alsó-közép kategóriában a Peugeot gyártja a legjobb minőségű autóbelsőt a műszerfaltól kezdve a középkonzolon keresztül a kárpitokig. Nincsenek formai kilengések, a különleges megoldások sem kuszák, kiváló az anyagfelhasználás, hídlap 2011. FEBRUÁR 19. / IX. ÉVFOLYAM / 6. SZÁM
