Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-01-15 / 1. szám
A Nagy-Duna-parton áll egy kőből faragott emlékmű, amelyet az 1933-ban elhunyt szenkviczi Palkovics László emlékére emeltek halálának egyéves évfordulóján. Az emlékhely Gáthy Zoltán dorogi építészmérnök tervei alapján Vodicska István építési vállalkozó alkotása. Az átadáskor az októberi nap fénye megcsillant a folyó tükrén, mint a megható- dottság könnyei az összegyűltek szemében. Ki-ki a maga módján emlékezett a történelmi Esztergom megye utolsó és a Trianonban megcsonkított vármegye első alispánjára. Számára az életet jelentette Esztergom szentgyörgymezői gyermekkorától kezdve közigazgatási pályafutásán keresztül egészen az alispáni kinevezéséig. Az ünnepségre nagy tömegben zarándokoltak el a barátok, ismerősök, pályatársak és számosán, akik csak látásból ismerték és tisztelték őt. Csöndesen emlékeztek rá és arra a rögös életútra, amelynek fáradalmain, a mindennapok keservein és a múlt szomorú történésein elmélkedő Palkovics László nap, mint nap kisétált a Duna partjára, hogy megnyugvást keressen és kis fapadján ücsörögve erőt merítsen a látványból, gyógyulást találjon betegségére, hiszen beteg volt, a huszadik századi magyar történelem gyógyíthatatlan betege. Alispánként érte meg az 1918-as októberi forradalmat, a párkányijárás cseh megszállását, a kommünt, amelynek során tisztségétől megfosztották és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá, mint reakciós alispánt olyannyira, hogy menekülni kényszerült a városból. A tanácsköztársaság bukása után azonnal hazatért Esztergomba, ahol hivatalát hídlap visszanyerve hosszú hónapok munkájával sikerült végre rendet teremteni. Az emlékpad jobbára közadakozásból készült el Waldvogel József nyugalmazott tábornok kezdeményezésére. Egy, a sorsát méltósággal fogadó, tekintélyes közéleti ember méltó emlékhelye lett a pad. Palkovics László nem a nagy koncepciók, a légvárépítők, vagy a demagógia embere volt. Sokkal inkább a megfontolt, „ésszel indulj, okkal járj” típusú bölcsek sorába tartozott, aki rajongott a virágokért, a madárdalért, a zenéért, szerelmese volt a békének, a csendnek és a néma elmélkedésnek. Amint egy kortárs jósolta: „Ez a pad nem is a hangoskodók, a tereferélők, a megalkuvók, agörnyedezők, a léhák padja lesz, hanem a szenvedőké, a természetimádóké s a távolba nézőké, akik szeretik a csendet, szeretik a békét, a tiszta levegőt, a verőfényes látóhatárt... Azoké, akik a lenyugvó napba azzal a reménnyel néznek bele, hogy az másnap reggel újra s biztosan föl fog kelni, egyszóval, akik bíznak a természet erejében, s akik hiszik, hogy a haldoklás után biztosan elkövetkezik a \ magyar feltámadás. Ezek üljenek csak bátran oda arra a padra és gondoljanak őszinte, tiszta kegyelettel Palkovics Lászlóra, áldozva emlékének néhány szíves, meleg gondolattal”. A pad támlájára egyébként Andrássy százados javaslatára a költő ÉVFOLYAM / 1. SZÁM alispán egy versének néhány sorát vésték az alkotók; „Gyönyörködni a lenyugvó napban / Felkeresem magányos padom, / Távol itt a kisvárosi zajtól / Újra derül fáradt homlokom...” Az Új Nemzedék című országos lap vezércikkben számolt be az eseményről. „Magányos kőpadot állítottak az esztergomi Duna partjára, hogy hirdesse annak az esztergomi alispánnak az emlékezetét, aki a történelmi vármegye első tisztviselője volt előbb és egy vérző vármegyecsonk vezetőjeként szállt korai sírjába... Jelkép ez a pad, jelképe az örök átmerengésnek, amely a lelkek szétzúzhatatlan hídján keresztül összeköti az innenső és a túlsó esztergomi partokat...” Közel nyolcvan esztendő telt el a Palkovics-pad felavatása óta. Nagyot változott a világ körülöttünk és bennünk egyaránt. Palkovics László kőpadja már nem a Trianon felett búslakodók néma találkozóhelye, sokkal inkább a fiatalok első csókjának szerelemmel és békével, tervekkel és reményekkel átitatott titkos menedéke, az összetartozás szent fogadalmainak helyszíne, Esztergom Trévi kútja. A boldog emlékezetű, békés természetű alispán egy másik világból minden bizonnyal megbocsátó, derűs mosollyal szemléli híressé vált emlékhelyének szerelmes metamorfózisát.
