Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-02-19 / 6. szám

KULTÚRA HELYI HISTÓRIA

Esztergom felfedezése, avagy a hely története

Egy Balassi-kutatóra emlékezve

A loo éve született esztergomi Varjas Béláról, a Balassa-kutatóról tartott előadást február 14-én Jankovics József a megyei levéltárban. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese beszédében nagy hangsúlyt kapott, hogy Bálint napon, illetve a szerelem ünnepnapján, Valentin napon szólt a reneszánsz költőről és Varjas Béla kutatásairól.

Jankovics József szerint a Bálint, illetve Valentin naphoz jól illik az a Szép Magyar Komédia prológusából kiválasztott rész, amely talán az egyik legfontosabb Balas- si-szöveg, ami csak létezik, hiszen olyat mondott ott, amit Magyarországon előtte senki. Balassi Bálint a szerelmet úgy énekelte meg, ahogy a korábbi költők verseiben nem lehetett hallani, olvasni. Balassi volt az első, aki a szerelem megdicsőüléséről magyarul versben, drámában írt. Balassi annak ellenére írta meg szerelmes versét, hogy a magyar költők akkoriban szégyenlősek voltak, nem merték a szerelmi életet megélni és azt drámában megírni. Nem véletlen, hogy a költő az erdélyi asszonyoknak ajánlotta ezt a művét, mégpedig azért az erdélyi asszonyoknak, mert tudta, mert járt ott, hogy Báthory István udvarában az olasz drámaírók, énekesek egy újfajta kultúráját hozták el nekik. Balassi tudta, hogy az erdélyi nők műveltsége és iskolázottsága olyan mértékű, hogy az általa megidézett szerelemkultúrát nemcsak színházi nézőként, de olvasóként is befogadják már. Ekként Balassitól tudjuk, hogy milyen szerelmi élet volt Magyarországon az ő idejében. A török hódoltság idején történt pusztítások, családok szétverése, elköltöztetése, a vallási ellenállás nem kedvezett ennek a fajta kulturális szegmensnek, Balassi ugyanakkor mégis erről írt és énekelt.

Varjas Béla egyfajta szürke eminenciása volt a magyar irodalomtörténetnek,

hidlap

akinek „sokat köszönhet” Balassi Bálint, hiszen Varjas Bélának, a múlt században élt kutatónak köszönhető az, amit ma tudunk a költőről. Nem lehetne Varjas nélkül ünnepelni ma Balassit, kinek műveit alig százötven évé ismerjük. Szép magyar komédiáját pedig csak 1953-ban fedezte fel egy szlovák kutató Bécsben. Nekik köszönhető, hogy Balassi beépült a mai magyar nemzeti hagyományba, tudatba, műveltségbe. Varjas Béla, esztergomi születésű irodalomtörténész érdeme, hogy ma iskolákban, gimnáziumokban tanulják a fiatalok Balassi költészetét. Varjas az esztergomi helytörténet fontos alakja, aki innen indult és a város temetőjében nyugszik, s akiről állítható, hogy a Balassi-kutatás nélküle elképzelhetetlen lenne. Fő műve, a Balassi-kódex, melyet a második világháború alatt, 1944-ben adott ki és a legteljesebb Balassi kutatási eredmény máig. Egészen Kölcsey idejéig csak néhány istenes vers volt ismert Balassi költészetéből. Ez a mintegy tíz mű, a Rimay val közös Istenes versek című kötetben volt olvasható. 1873-ban fedezték fel a Radvánszky-kódexet, mely több szerző, több kézírását is tartalmazta, és ez őrizte meg a Balassi versek szövegeit is kézirat formában. Ezek sem autográf versek, hanem már másolatok voltak. Tudjuk, hogy Zrínyi Miklósnak megvolt az a kézzel írt őspéldány-másolat, amit eredetileg Balassi Bálint maga írt, s arról készült a másolat. Ez Zrínyi könyvjegyzékében - a

ÉVFOLYAM / 6. SZÁM

mai ember számára kissé furcsa névvel illetett - a „Balassa Bálint fajtalan éne- ki” címet viselte. Azért ezt, mert ez utal a nemcsak istenes, de szerelmes versekre, melyek mind a katolikus, mind a protestáns egyház szóhasználata szerint emellett még „lator dúdolásnak” számítottak. Balassi halála után még inkább terjedtek verseinek lemásolt példányai, bár főként olyan nemeseknél találtak értő fülekre, mint Wesselényi Ferenc és Batthyány Ferenc, vagy később Ráday Gedeon. Az említett Radvánszky-kódex később ugyan eltűnt, de szerencsére addig készítettek róla másolatokat. Ezt a foto-másolatkö- teget találta meg Varjas Béla Dézsy Lajos szegedi irodalomtörténész professzor hagyatékában. Tulajdonképpen ezek azok a versek, amelyeket ma Balassi Bálinttól olvashatunk, ezek korabeli „üveglapos” fotó-technikával készült másolatai láthatók Varjas Balassi-kódexében. Varjas Béla 1949 és 1957 között volt a Széchényi Könyvtár főigazgatója, ő indította be a könyvtörténeti szakot, melynek köszönhetően a könyvtárosok sokkal magasabb szintű végzettséggel bírtak ezután. Az ő iránymutatásával folytatódott ezt követően a hungarikák gyűjtése.

Varjas Béla rövid biográfiája

Esztergomban született 1911. január 11-én. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán végezte. Diplomáját 1934-ben szerezte. Számos munkahelye, titulusa között érdemes megemlíteni a Révai Kiadó helyettes lektori, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosi és igazgatói, a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban a bölcsészettudományi kar előadói posztját. 1981-es nyugdíjba vonulásáig az Irodalomtörténeti Intézetben tevékenykedett. Megalakulásától, 1969-től részt vett a reneszánsz és a barokk irodalmat kutató csoport munkájában. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának alapító tagja volt. 1985. április 5-én hunyt el, sírja Esztergomban található.