Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-02-05 / 4. szám
KULTÚRA HÍDLAP > hidlap.net „Tízszer több áldozata volt 1956-nak? ’’ezzel a címmel szervezett előadást jövő hét péntekre (február 11.) az Elfelejtett Múltunkért Történelmi és Kulturális Baráti Társaság. A Szentgyörgymezői Olvasókörben délután öt órakor kezdődő előadásról az esemény főszervezőjét, Heer Ádámot kérdeztük.- A jövő héten Dr. Jobbágyi Gábor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Polgári jogi tanszékvezetője lesz az Elfelejtett Múltunkért Történelmi és Kulturális Baráti Társaság előadásának vendége. Miért éppen őt hívták meg?- Szervezetünk bő egy éve azért alakult meg, hogy a magyar történelem és kultúra elfelejtett vagy szándékosan elfelejtetett részeire, eseményeire, szereplőire és tevékenységükre felhívja az utókor figyelmét. Dr. Jobbágyi Gábor nemrég megjelent könyve teljes mértékben megfelel célkitűzéseinknek. A szerző azt állítja, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharcnak jóval több áldozata volt, mint amennyit a kádári diktatúra hivatalosan elismert. Szerinte a történelemkönyvekből ismert 1500-2000 halálos áldozatnál akár tízszer több embert is meggyilkolhattak az ÁVH-sok és az őket támogató szovjet katonák fegyverei.- Vannak olyan hangok amelyek, azt mondják, nem kell már annyit boncolgatni az 1956-os forradalom és szabadságharcot, hiszen a rendszerváltás után ezt a kérdést teljes körűen megvitatták és lezárták. Mit gondol, tényleg nem kell már foglakozni 56-al, valóban a helyére került a forradalom történetének minden részlete?- Közel sem. A nagy lényegi kérdések tisztázódtak a rendszerváltás környékén és az azt követő években, de több fontos részlet még közel sem került a helyére, pedig az áldozatok emléke megkövetelné. Nagyon sok kérdés a levegőben lóg, pontatlan vagy hiányos. Csak példának mondanék néhányat: mi történt pontosan a Köztársaság téri székházostromkor, miért lőttek a fegyvertelen tömegbe a Parlament előtt, mennyien menekültek pontosan nyugatra, és amiről előadásunk is szól, hogy valójában mennyien haltak meg összesen a harci cselekmények, illetve az azt követő Kádár János és Biszku Béla által irányított megtorlás idején? Természetesen ezekre a kérdésekre találunk válaszokat a mai történelem- könyvekben is, de egyre több kutató látja úgy, hogy ezek az adatok több mint vitathatóak. Sőt egyes esetekben a szándékos elferdítés, elhallgatás és meghamisítás lehetősége is fennáll. Bár meg kell jegyezni, hogy ez nem feltétlenül az 1989 utáni történelemkutatás vagy írás hibája, hiszen a forradalom után a rendszerváltásig és sajnos azt kell, hogy mondjam bizonyos értelemben a rendszerváltás után is tovább folyt a történelemi tények eltitkolása, sőt meghamisítása. Azt hiszem, hogy a fiatal történészeknek és történelem tanároknak erkölcsi és szakmai kötelessége, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a történelmi tények felderítése és pontosítása végett. Remélem, hogy jövő heti rendezvényünkkel sikerül néhány kérdést új, igazabb megvilágításba helyeznünk.- Talán újra akarják írni a történelem könyveket?- Nem, erről szó sincs. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nem is olyan rég, pár évtizede, a kommunista diktatúra idején nagyüzemi történelemhamisítás folyt, amit a történelemtudomány ilyenolyan okokból mind a mai napig nem tisztázott teljes egészében. Az elferdítések, hazugságok még mindig itt élnek köztünk, csak venni kéne a fáradságot, hogy utánanézzünk, hogyan történt valójában. A lehetőség ma már adott, még, ha nem is teljesen ideális. IX ÉVFOLYAM / 4. SZÁM / 2011. FEBRUÁR 5. Jobbágyi Gábor előadása a Szentgyörgymezői Olvasókörben Tízszer több áldozata volt 1956-nak>
