Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-11-17 / 35. szám
KÖZÖSSÉG Virgács, avagy kire szavaz a Mikulási Évek óta hagyomány, hogy az esztergomi főtéren találkoznak a városi óvodák csemetéi a Mikulással decemberben. Jolopukki, a lappföldi fehér szakállas öregúr mindig nagy örömet okoz a kicsiknek, akik - ahogy ezt sok szülő, nagyszülő tapasztalhatta már gyermekeivel kapcsolatban - nagyon fontosnak tartották ezt a találkozót, ez szemük ragyogásából is jól látszik. Viszont nem gondoltak róla se többet, se kevesebbet, nem hitték, hogy a Mikulásnak bármi köze volna olyan pokoli dolgokhoz, mint például a politika és, ami ezzel jár. Agye- rekek azért nem kötötték össze a rosszal a Mikulást, mert az ő tiszta szívük hisz abban, hogy a Mikulás a jót jeleníti meg. Nekünk felnőtteknek, ha kellő tudatában vagyunk felnőttségünk majdnem-min- denhatóságának, annyival jobb, mint a gyerekeknek, hogy tudjuk: az életben számos jó dolog van, ami nekünk adatott. Tudjuk azt is, hogy a Mikulás egy kedves jelkép, egy nagyon fontos mondabéli szimbólum, mely alak a Jelenések könyvében is olvasható jelenetet, a végítéletet is hivatott példázni, bemutatni. Ugyanakkor életünk nagy könyvét nemcsak gyerekkorunkban nyitja ki valaki, hogy az adott évben jók voltunk-e, hanem többször is alkalmunk lehetőségünk van rá, hogy megtudjuk, rendesen viselked- tünk-e. „Jól csak a szívével lát az ember” - tanultuk meg Kishercegtől a bölcsességet, így már tudjuk, valami fontos van „ott belül”, ami el tudja dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek a képességnek a hiánya a felelőtlen ember ismérve. Annak, aki sokszor az evilági gőg halálos sulykolását választja azt a segítségnyújtás megtagadása, az együttérzés hiánya, a közösség elleni tettek sora kíséri. Még az egyes ember depresszióját is nehéz sokszor kezelni, gyógyítani, nemhogy egy egész közösségét. Pedig sajnos ezt kell mondjuk, hogy egy egész város lelki baját kell vizsgálnunk. Esztergom az elmúlt több mint egy éves közéleti pokoljárása alatt a reménytelenség városa lett, a többségi döntés ellenére megindított adósságrendezési eljárás gyakorlatilag kifosztotta az addig elfogadhatóan működő települést, a Tétényi kontra Fidesz-KDNP-frakció közéleti hadakozásai, egymással való „együtt nem működésének” valósága az átlagpolgár számára nem jelentett többet, mint a politikai harcot. Megoldásokat, építést, fejlesztést, fejlődést, bővítést itt csak 2010-ben láthatott utoljára a közönség. Míg a korábbi években például a tél beköszöntekor a gyerekeknek az volt Esztergomban a legfőbb gondjuk, hogy melyik korcsolyájukat vegyék fel ha a sportcsarnoknál működő jégpályára mennek, idén már az is előfordult, hogy nem volt iskolai ebédjük. Hazudik, aki azt állítja, hogy nem a politikusok az okai annak, hogy Esztergom mélyre süly- lyedt, de az is valótlant állít, aki máshonnan vizionálja a változást. Nem a város összes lakójának feladata ugyanis, hogy Esztergomot irányítsa. A megosztottság szét is terelte az embereket kétfelé, jó volt ez valakiknek, hogy polgármesterváltásig közel egységes szavazói közösséget két egymással hadakozó táborra osszák. Ennek köszönhetően vált gyakorlattá Esztergomban, hogy a Tétényi Évát támogatók és a Fidesz-KDNP-t támogatók az élet minden momentumát csak a másik iránti haragvás fényében tudják megélni. így lehet, hogy idén szegény Mikulás is kapott, mégpedig virgácsot, miután mert önfeledt örömet okozni a városi óvodásoknak rendezett főtéri ünnepségen - egyes tétényista mozgalmárok szerint nem az alkalmas időben, tudniillik december 7-én. A jobb sorsra érdemes város falai ilyen és ehhez hasonló átkokat visszhangoznak a nappali és esti órákban, amikor felélednek a virtuális fórumok „fizetett rettegői”. Az ellenállásból kijózaníthatatlan Fidesz-kontrák Mikulást célbavevő „lenarancsozása” csak egy jelképes epizód, a jéghegy csúcsa Esztergomban. A közélet mérge ez, lassan egy helyi politikai hagyomány, hogy nem lehet pocskondiázás, gyalázkodás nélkül illetni történéseket, személyeket, azokat csak „a nagy megosztás” szeszélyeihez igazodva kell (?) a politikusokhoz mérni. Pedig a Mikulásról jó példát is vehetnénk, ő ugyanis sem nem Fideszes, sem nem Mszp-s, sem alanyi független politikus, ő nem ezekre, de a gyerekekre szavaz. Azokra, akik még mögöttes gondolatok nélkül, őszintén várják és remélik a boldogságot, akiknek szíve átmelegszik a kedves szavakra, akiknek öröme és kacagása igazi és akik a piros celofánba csomagolt édességek látványától azt nyugtázzák kis lelkűkben: a sors csupa jót tartogat számukra. És akikre - valljuk be bátran - minden esztergomi felnőtt irigykedik ezek miatt. PÖLTL ZOLTÁN K é n ye I iffes? p a r koI átüVÁRJAiÖNT A MÉLYGARÁZS! ff A legolcsóbb és legbiztonságosabb parkolási mód! Esztergom szívében válassza a Mária Valéria Mélygarázst! (A Prímás szigeten, az Aquaszigettel szemben) IX ÉVFOLYAM / 35. SZÁM / 2011. DECEMBER 17. > hidlap.net 13
