Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-09-24 / 29. szám

KÖZÖSSÉG Tétényi Éva egyik fontos szócsöve, Váczy István (a Hídlap korábbi, a fideszes több­ség által favorizált főszerkesztője), Tété­nyi jelenlegi sajtosa pedig az oldal egyik gyakori szerzője. De van más rosszízű fordulat helyi média szinten, egyes, a politikai boszorkánykonyhák szellőző- nyílásain kiszökkenő pletykagőzökbe szimatolók szerint a szocialista média- birodalom pénzeli az újonnan felállt esztergomi tétényista propaganda gépe­zetet, a Civilhetest és társait. Amivel - ha igaz - ettől függetlenül nem az a baj, hogy vannak - mert a pluralizmus szót mi még elfogadtuk Pozsgay Imre bácsitól - hanem az a gond, hogy ezek a hagyo­mányos és internetes médiumok egy sosem volt esztergomi győztes baloldalt támogatnak működésükkel. A legnagyobb felelősség mégis a csúcs- díszé, a többszörös személyi kultuszt épí­teni hagyó „városasszonyé”. Tétényi Éva ugyanis azóta már volt minden, a baloldal Jean D Arc-ja, Orbán Viktor 2014-es rivá­lisa, „Esztergom királynője”, idült balol­dali publicisták szerint akár az Egyesült Államok elnöki posztjáért eséllyel induló jelölt is, de a tétényisták egyik értelmisé­gije sem pisszent vagy szisszent fel ezek­re, nem mondta, hogy gyerekek, ez már kicsit sok lesz ám, ez már nem úgy vicces, mint a „Tétényi tér”... Tétényi Éva egy jó képességű politikus, jellegzetes, sokakban rokonszenvet is keltő stílussal, külső és belső tulajdonsá­gokkal. Mindez stimmel is, mert valóban kevés az intelligens női politikus, de a baj az, hogy feltűnése óta Esztergom lerom­lásával egyenesen arányos az új politikai helyi tömb szerzési vágya. Néhány hete indult el egy újabb ötletelésük, melyben már nemcsak Esztergomra terjesztenék ki a szerintük új politikai paradigmával kapcsolatos elképzeléseiket, utópiájukat, hanem országos mozgalommá tennék azt. Nagy gyötrelmet hozott Tétényi Évának, hogy egyszer kitűzte a függetlenség jel­vénykéjét őszi kiskabátkája hajtókájára, mert azt onnan nemigen lehet már levenni, miközben a baloldal enigmájává vált, így folyton magyarázkodásra szorul. Magya­rázza is folyton-folyvást, hogy ő nem baloldali - a baloldali orgánumokban, a szocik egy-egy lapírója meg is interjúvolt- ja erről, hogy akkor most lesz-e ő országos baloldali politikus. Ugye lesz. Sokan dol­goznak ezen otthon és külföldön, amúgy jó internacionalista módjára. Sokunk által sokáig tisztelt és kedvelt Bartus László, aki emitt még a jó emlékű Petőfi Művelődé­si Házban és a Petőfi Moziban, illetve a tanítóképző főiskolán is dolgozott, majd a Hit-gyüli és némi idegrendszeri kiborulás, meg 168 órás szoc-lib politikai újságírás után a tengerentúlon vetődött partra, s így újbóli hazámfiaként az Amerikai Nép­szava főszerkesztői székéből támogatja a polgármester bal-sorsát, egyben jellem­zően mocskolva rendszeresen a nemzeti­keresztény kormányt cikkeiben. mismásolni, „felejtéssé” kell tenni. Ha a valóság nem igazodik a vágyaink­hoz, akkor találjunk ki mást, ha Eszter­gom nem akar baloldali lenni, akkor azzá alázzuk - így megy ez náluk. Körülbelül ez lehet az alapgondolat: minden koráb­bi közmegegyezést fel kell rúgni, min­den törvényt, minden megállapodást, ha az nem felel meg az új hatalmi törtetők kedvének. Vesszen minden az ellenállás romantikája érdekében. Régi praktika az anarchia idején, a képzeletbeli vagy valós molotov koktélokat nem lehet egy pontra dobni, a lángok martalékává válhat sok minden más is. Esztergomban az elmúlt évben gyakorlatilag majd mindennel így lett, amit megtartani kívántunk még a választások előtt. Sutba került a szellemi- és pénzi hitel, a működés, a közbékesség, a szolidaritás, a közmegértés, a közéleti párbeszéd és a tisz­taság. Pedig többen vannak azok, akik még emlékeznek, hogy miként jutot­tunk el a mosta-- ni időpontig, az a bizonyos „anti- Cavinton” nem mindenkinél működik. Nem feledtük az 1945 utáni rezsim kijóza­nító és nem felszabadulást hozó uralmát, az 1956-os forradalom világra szóló, de mégis magányos fáklyalángját, a Kádár­rendszer egyre puhuló, kispolgári töme­geket gyomrukon át magához édesgető diktatúráját majd keserédes bukása utáni úgynevezett rendszerváltás álmából lett kialvatlanságát sem. És élnek minden­nek esztergomi fejezetei, melynek most egy csúfondáros, komor és vészjósló kor­szaka termett meg. A kavargó közérzel­mek, alanyi forradalmárok tündöklése és pártmutyik után sokan hisszük, jönni fog egy feloldás, hisz ha tatár, török, német és ruszki után még mindig itt vagyunk, így ez sem fogja elvenni jókedvünk reményét. Mészáros Tibor Minden napra jut egy mese, s Tétényi nép­meséi hősöket középpontba állító beszé­deinek alakjai megelevenedtek. A hősök egy része valóban hős, még ha hétközna­pi is, kétkezi munkával, szabadidejét fel­adó dolgozó pártkatona, igaz álruhában. Olyan láthatatlan mentében, melyről maga sem tudja, hogy rajta van, a szimpa­tizánsok jelentős része ugyanis nem tud­ja milyen politikai machinációk mentén fortyog a már említett boszorkánykony­hák üstjeiben a szándék zavaros állagú levese. Nem tudják, mert titok, hogy mi végre működik a tétényista gépe­zet, s páran önös vélt/valós sérelme­ik, vesztett életük csorbáinak kikö­szörülését látják a „Bottyán-palota forra­dalomban”. Nem tudják, hogy ha zarán­doklatra hívják őket Esztergomért, akkor annak „végpontja az mszp majálisa” lesz (idézet Tétényi Évától), nem tudják, hogy mert a mai napig titok, hogy mi is hang­zott el azon a megbeszélésen, ahol Nyíri képviselő jelenlétében és a Mesterházy- Gyurcsány-Lendvai hármassal találkoz­hatott a színfalak mögött Esztergom első asszonya. A találkozóról kiadott fényképek arról tanúskodnak, jó hangulatú, elvtársi (?) volt a találkozó. Titok az is, hogy miért kell a törvényes választásokban foglalt többségi demokráciát semmibe venni, a választások után is kampányolni. Per­sze érthető, hogy, amikor kiderült, hogy a „Fidesz igen, Meggyes nem!” szlogen balfogás volt, akkor ezt a tévedést el kell „...EZEK A HAGYOMÁNYOS ÉS INTERNETES MÉDIUMOK EGY SOSEM VOLT ESZTERGOMI GYŐZTES BALOLDALT TÁMOGATNAK MŰKÖDÉSÜKKEL"

Next

/
Thumbnails
Contents