Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-08-27 / 27. szám
KÖZÖSSÉG elegendő arra, hogy áttekintse, átlássa a helyzetet. Ezzel évtizedekre megállt a fejlődés, és olyan dolgokat vesztett el Esztergom, amelyeket nem lehet visszaszerezni sohasem. A családi minta említése nem újszerű már itt a Hídlapban, és most egy más aspektusban is visszatértünk hozzá: bármely család, aminek anyagi helyzete olyan, mint a városnak volt tavaly októberben, azaz egy évnyi bevételével egyezett a felvett hitel összege. Például ha egy családban a férfi 150 000 Forintos fizetéssel rendelkezik a nő pedig 100 000 Forinttal, akkor a havi 250 000 Ft-ból, ami évi 3 millió, ki tudnak űzetni egy 3 millió Forintos hitelt úgy, hogy közben a rezsit, az ételt és a ruházkodást is fedezik, Az ilyen család nincs végveszélyben, különösen, ha mondjuk húsz éves hitelről van szó. így van ezzel Esztergom városa is, hiszen több 100 millió forintot űzet ki például intézmények fenntartására, úgymond rezsi költségekre. A 3 milliós adósság nem túl nagy, a magyar családok többsége ennél sokkal nagyobb adósságot kell, hogy elviseljenek. Ez egy normális, felelős gazdálkodás, különösen, ha beruházásokra költik. Az éves költségvetés mértékének megfelelően eladósodni, nem felelőtlenség. De abban a pillanatban, amikor a család azt mondja, hogy a 3 milliós adósságot nem akarom tovább fizetni, akkor a család tönkre megy, jön a bank, elárverezted a lakást, a vagyont. Ilyen volt Esztergomban a vagyonfelosztás réme, amit sikerült elkerülnünk, ha család lennénk, mondhatnánk, hogy meg- úsztuk azt, hogy elvigyék a házunkat. De azzal hogy fizetésképtelenséget jelentett be a város, abból az következett, hogy újjá strukturálták a hiteleket, és ezzel sokkal nehezebb helyzetbe került Esztergom, többet és szigorúbb feltételekkel kell visszafizetni, mintha a csődeljárás el lett volna kerülve és szabadon gazdálkodott volna a város tovább. Meggyes Tamás hangsúlyozta, a tényeket figyelembe kell venni, nem elegek az érzelmek. Ismét megerősítette, amit a frakció maga már többször kommunikált, hogy amikor elindította Tétényi Éva a csődeljárást, Esztergomnak volt annyi pénze a számláján, hogy kifizesse az aktuális részleteket. Ha egy magyar családnak minden hónapban van annyi pénze, hogy a megélhetés mellett fizesse a részleteket is, akkor az ma egy jó helyzetben lévő család. Esztergom mindig, minden hónapban ki tudta fizetni az adott havit, természetesen nem tudta volna egyben visszafizetni az egész tartozást, de az adott havi törlesztő részletet igen. Összefoglalva az elhangzottakat, mivel a város nem űzette ki a részletet, így beállt a szerződés felmondása, az egy havi törlesztő részlet helyett pedig az egész hitelt azonnal vissze kellene fizetni. Persze léteznek erre is konstrukciók, de sokkal szigorúbbak, kedvezőtlenebbek a városra nézve, mint korábban, ami érthető, hiszen a nem fizetéssel nem csak szerződést szegtünk meg, hanem elvesztettük azt a bizalmat, amit a hitelezők nyújtottak Esztergomnak, amely lehetővé tette, hogy minél kedvezőbb feltételekkel, alacsonyabb kamattal kelljen tör- lesztenünk. Az adósságrendezési eljárásnak ez is egy, méghozzá a legfájdalmasabb következménye, hiszen minden egyéb ebből fakad. Meggyes Tamás azt is elmondta, hogy véleménye szerint sem feltétlenül szerencsés dolog a hitel, de az elmúlt évtizedekben ilyen gazdasági rendszer alakult ki, és Esztergom ugyanúgy gazdálkodott, mint bármilyen város Magyarországon vagy a világban, talán azzal a kivétellel, hogy míg mások a napi kiűzetésekre, működésre fordították, mi fejlesztésekre, beruházásokra. A hitel nem bűn, hanem egy lehetőség, amivel felelősen, okosan kell bánni, megfontoltan felvenni és törleszteni - de nem megtagadni a fizetését. Most ezek a feltételek adottak, ezekkel kell együtt élni, innen kell továbbmenni, ez a város érdeke. Százszor meg kell fontolni mindent, ki kell fizetni a tartozásokat, hiába és bármennyire is kellemetlen. Igen, nehéz dolog ez, lemondásokkal is jár, nem kevéssel, de tudomásul kell venni, hogy a csődeljárás ezzel is jár, olyan döntések kellenek, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobbat biztosítsák Esztergomnak. Ha dönteni kell a további felszámolás, hitelvesztés, bukdácsolás, a város tönkremenetele és a zöldterületekre fordított összegek mellett, akkor tudomásul kell venni, hogy erre vagy arra kevesebb pénz jut. Zárómondataiban a korábbi polgármester elmondta, hogy az emberek eddig is itt éltek, tudják, hogy éltek, és tudják mi a különbség 1990 és 2000, 2000 és 2010, 2010 és 2011 között. Mindig kellett hiteleket fizetni, a város működött, az emberek soha nem éreztek olyan nehézségeket, mint amiket most éreznek. Az embereket átmenetileg meg lehet téveszteni, de hosz- szútávon nem, ki fog derülni, hogy ki mit állít valótlanul. Ha nem lett volna csődeljárás, és figyelembe lett volna véve, hogy a város hitele bár sok volt, de tudta volna fizetni, nem mentek volna tönkre családbarát programok, intézmények, cégek, „így vált elpocsékolt pénzzé az, amit ezekbe fektettünk. A szabad mozgástér helyett egy szűkre szabott lehetőség maradt.” „Az emberek 99 százaléka nem tudja, mennyire bonyolult a költségvetés tervezése, bárki bármit hazudhat, megtévesztheti az embereket. A csődeljárás politikai büntetés volt - mi tesszük egymást tönkre esztergomiak, azzal, hogy elhisszük a mendemondákat és egymás torkának esünk, de ennek mindannyian meg isszuk a levét. Többet nem kívánok itt szólni” - mondta, a korábbi polgár- mester, pedig véleményének megismerése nélkül nem lehet az elmúlt 11 évet és a jelent teljes valóságában megítélni. lill'ilMSl A TÉNYEKET FIGYELEMBE KELL VENNI, NEM ELEGEK AZ ÉRZELMEK. IX ÉVFOLYAM / 27. SZÁM / 2011. AUGUSZTUS 27. > hidlap.net
