Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-13 / 42. szám
KULTÚRA Olvasd a nemzeti históriát Hogy Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor jártak Esztergomban, valójában mindenki tudja a városban. Arról azonban már kevesebben értesültek, hogy a nyelvújítás géniusza, a zseniális író, Kazinczy Ferenc is látogatást tett egy alkalommal a királyvárosban, méghozzá - protestáns vallása ellenére - épp egy bencés rendi szerzetes, Guzmics Izidor meghívására, 1831-ben. A jó páter, akivel már tíz esztendeje levélváltásban voltak, Pannonhalmáról invitálta Kazinczyt Szent István városába. A történetet és az író esztergomi benyomásait Kőrösy László jegyezte föl és tette közzé Történeti emlékkönyvében, amely nagyszerű, hiányt pótló kiadvány a Las- kai Osvát Antikvárium jóvoltából érte meg második kiadását 2008-ban. De adjuk is át a szót magának Kazinczy Ferencnek. „Esztergomba ebédkor érénk, - úgymond. Utunk a Szent Anna rotondája mellett menvén el, melyet a cardinal-prímás a templomokban gazdag városnak e távol fekvő végében most állít, kiszállánk szekerünkből. ... Gyönyörű toscánaioszlopzat áll tornácza előtt; a templom tömve vala a kőmívesek állásaival s így nem láthaték fel szabadon a kupolába. A várba egyedül és vezető nélkül akarnék felmenni, de Profs. Felix űr, egyik szeretetreméltó tagja a benedictinusok esztergomi házának, nem gondola ellenkezésemmel és mivel attól tarték, hogy magyarázásai a tárgyak rám hatását meg fogják zavarni vagy gyengíteni, fogadást teve, hogy néma vezetőm legyen. Most köszönöm, hogy makacsságomat meggyőzte, s óhajtom, hogy mindig oly értelmes vezetőm legyen. Nem láttam volna mind, a mit láttam, vagy nagy idővesztéssel. Ismertem Esztergom fekvését, ismertem rajzolatokból a mi itt készül, s tudtam, mily rettentő nagyságú munka; de a valóság felülmúlta minden nagy képzeleteimet. A már felálló kanonoki lakások két sora közt egy széles és magas domb álla... A régiek hegyeken nyújtották be áldozataikat Istennek és isteneiknek; úgy hitték, hogy úgy közelebb állnak hozzájuk! A józan hideg ész mondhatja a mit akar; míg emberek vagyunk, nemcsak a józan, hideg ész hat reánk... Én részemről vallást teszek, hogy midőn a Bazilikát e magasságában látám magam előtt, a Sión emlékezete fogott el-s a cípitoliumi Jupiter temploma s az athéni Pallas Parthenona... Végre a Bazilikát mennénk látni. Külső fala annak faragott kövekből áll... A templom testének fala, mely a kupolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, mely temérdek nagyság! A nézőt elfogja kicsinységének érzése, de el egyszersmind nagyságának érzése is s örvend ennek. Tíz év alatt mi leve itt! Míg mindez elkészül. Ily munka időt kíván, nemcsak gazdagságot. A sírokhoz széles, alkalmas, világos grádics vezet. Aegiptusi lélek szállja meg a nézőt, midőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja s a két kolosszális angyalt, mely az alul, mint felül széles küszöbű ajtó előtt őrt áll s a pályáját megfutottnak nyújtja a diadal koszorúját... Harmincnál több üreg megyen a falba, hová a koporsók betolassanak. Bakács Tamásnak kápolnája előbbi helyéről a templom jobb végébe vitetett által...A templom belsője veres márvány táblákkal van kirakva; oszlopai fehérek lesznek... Prof. Rumy úr, most a magyar törvény tanítója a presby teriumban, elvezetett a bibliothékába, mely itten most egy templomban tartatik. Vágytam látni a Homonnai Bálint kezével írt naplót, de az alkonyodásnak indult estve ezen örömemtől eltilta. A helyett az egri születésű, bécsi prof. Hess úr két oltártábláját néztem igen nagy gyönyörűséggel...Gondolat, rajzolat hibátlan, az ecset velős. Amott Vajk, keresztbe vetett karjaival, lehajtja fejét a medencze felett. Adalbert prágai püspök, erővel eltölt öreg, oltári gazdag öltözetében, infulás fővel önti a vizet. Geyza és Sarolta székjökből, mások az oratóriumból nézik a szent munkályt s a császár és az ifjú herceg nagybátyja, Mihály mellette állnak, mint tanúi. Utam eddig a tavasz legtisztább, legmelegebb napjaiban folyt, ma eső esett, ami az utasnak mindig kedvetlen, ha nem éjjel jő és ha hamar el nem fut. Társaimat mellettem elnyomá az álom, s így én újra emlékezém azokra, a miket Esztergomban láttam.” Nos, ennyit Kazinczy Ferenc útleírásából. Talán megbocsáthatjuk neki, hogy magáról a városról nem írt részletesebben, de valljuk be őszintén, nem is nagyon lett volna mit. A megelőző századok viharai bizony komoly pusztítást végeztek, amelynek nyomai még korántsem tűntek el. Az igazi városiasodás, sőt a Bazilika befejezése bizony még hosszú évtizedek tengernyi munkáját igényli majd az utókortól. VARGA PÉTER DÉNES 30 hídlap 2010. NOVEMBER 13. / Vili. ÉVFOLYAM / 42. SZÁM
