Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-07-17 / 27. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Jaksics Gergely: Puskin esztergomi fordítója Helytörténeti rovatunk aktuális részében egy különleges, mi több irodalomtörténeti csemege esztergomi vonatkozásairól rántjuk le a leplet. Ráadás, hogy a történet főhőse nemcsak lelkes, nemes irodalmár és műfordító volt, de a korának és az utókornak is megosztódásra alkalmas népere- det-kutatói üzeneteket hagyott hátra. Cikkünk alapját Horváth Gáborné az Esztergom évlapjai 1994-ben kiadott számában található írása adta. J aksics Gergely, az „esztergomi nemesember” 1778-ban született a királyvárosban, tanulmányait egyrészt még Esztergomban végezte, majd Vác, Mosony után Karlóc következett az iskolák tekintetében. 28 éves korában, azaz 1806-ban elindult Oroszországba, hogy megkeresse a magyarok őshazáját. Ekkor Szibériáig és a Kaukázusig jutott el. 1812-ben visszatért Magyarországra, de 1815- ben ismét Kisinyovból írt haza. Ez időben történt, hogy háromszáz könyvét a cári könyvtárnak adományoz- A ta. 1819-ben Pétervárott időzött, M de innen újra a Krímbe és a Kaukázusba utazott. Édesanyja halála még egyszer Magyarországra szólította, de ezután hamarosan visz- szatért orosz földre, ahol először Pétervár, majd Ogyessza lett la- i kóhelye, ez utóbbi városban halt meg 1824-ben. A rövid életrajzból - az utazások helyszínei mentén - ez A rr a kevés tudható, de Jaksics életében, má: illetve a későbbi korok kutatói, tudópapírra Jaksics Gergely. Az irodalomtörténet szempontjából rendkívül értékes kötetet így Ogyesszából Pétervárra, majd onnan Bécsen át Pannonhalmára juttatták. A fordításban az 1821-ben Puskin által megírt Kaukázusi fogoly című elbeszélő költeményt olvashatjuk magyarul. Az esztergomi származású költő, utazó érdeme egyebek között az is volt, hogy e munkáját a kutatások eredményei szerint egyenesen Puskin kézirata alapján végezte. Ez pedig még azt a feltételezést is megengedi, hogy elképzelhető, hogy Jaksics és Puskin ismerték egymást, netán barátok voltak. Ezt erősíti meg az a tény, hogy 1821-ben Kisinyovban, illetve 1824-ben Ogyesszában mindketten ott tartózkodtak. A Jaksics-féle fordítás az utókor számára így nagy kincs, bár azóta már többször is megállapították irodalomtudósok, hogy a magyar szerző bár a mű i m A magyarságkutatás során számos ponton találtak Jaksics mellett mások is azonosságokat a keleten élő népekkel sorakozott az esztergomi Jaksics Gergely fordítása formájában. Irodalmi alkotásai mellett említésre méltó Jaksics utazói, néperedet-kutatói tevékenysége. Oroszországba, illetve a keleti vidékekre is ezért indult el eredetileg. Tán a 19. századi kutatási és kommunikációs viszonyok, tán valami más lehetett az oka, de tény, hogy Jaksics nem volt már kortársai előtt sem egy „szavahihető” utazó. Egy helyütt ezt olvashatjuk róla: „1804-ben indult el a magyarok eredetének kutatására. Bécsi menedéklevéllel Szentpétervárra megy, ahol megismerkedik Orlay és Palugyánszky Oroszrországba szakadt magyarokkal. Innen Orlayval együtt bejárja Szibériát és a Kaukázust. Itt Jaksics szerint perzsákkal és mongolokkal keverve 7 millió magyar lakik, akik nyelvükben, szokásaikban és viseletűkben teljesen egyeznek az itthoniakkal. Láttak „Pártás és főkö- tős sudár magyar tündéreket” is. Az ottani magyar fejedelemnél, Irrédinél ^ megjelentek ketten, Jaksics és Í Orlay, s ez magyarul társalgott veil lük. 1824-ben újra útnak indul, nem tudni hová. Percsényi Nagy j László közli még azt a Kaukázusi Hí Miatyánkot is, amelyet Jaksics ál- jjf lítólag a keleti magyaroknál jegyzett le és saját szavai szerint „a " Kaukázus vidéki keresztény tatár k nyelven van”: „Minink Atye ki da % tegeken. Volgaltess tinin lemet” első pillanatra is látható, hogy elferdített magyar szavakkal állunk szemben. Amikor Perecsényi híradása a Minervában megjelent, sai számára is komoly feladvány volt. Erre egyrészt a már említett irodalmi érdeklődése miatt szolgált rá, sok verset, köztük több ódát is írt, de nemcsak magyarul, hanem oroszul, szerbül és németül írt lírát. A fordulat 1825-ben történt, amikor is az Osztrák-Magyar Monarchia kancellári hivatala közölte a magyar hatóságokkal, hogy az Oroszországban elhunyt magyar nemes ingóságait megküldik. A vagyontárgyak között meglelték azt a kéziratos könyvecskét, melyben Puskin fordítását - a keltezés szerint 1824-ben - vetette alapeszméjét jól fogta fel, megértette, de a puskini díszítőjelzőket esetenként néha alaposan félrefordítja. Jaksics Gergely munkájának erénye emellett, hogy az a korabeli kultúrkapcsolatok értékes dokumentuma. Érdekesség, hogy mivel az ő idejében csak kéziratban létezett, ezért irodalmi hatásról akkor még nem lehetett beszélni esetében, de az utókorban megkapta a neki járó jelentőséget. Valódi rangját a Puskin-enciklopédiában való helye adta meg, melyben a francia, a lengyel fordítások mellett a magyar is felJaksics már megint úton volt s így nem lehetett felelősségre vonni. Egy Szentpétervárról érkezett osztrák követségi jelentés szerint pedig 1824 augusztusában már meg is halt a Kaukázusban, Sukari, vagy Lukaszi fürdőkben.” A Jaksics Gergelyről szóló mendemondából is kiderül, hogy személye magyarság-kutatás tekintetében nem volt elfogadott, még utólag sem. Ha viszont a művészt, a távoli országokban vándorló költőt látjuk meg benne, akkor kissé felmenthetjük őt. 30 hídlap hidlap.net
