Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-06 / 41. szám
KULTÚRA Az esztergomi képlopás Esztergomi régiségek és furcsaságok Trócsányi Zoltán jeles nyelvész, irodalom- és könyvtörténész „Magyar régiségek és furcsaságok" című kötete adta az ötletet, hogy a Hídlapban mi is elindítsunk egy sorozatot, amelyben igyekszünk utánajárni azoknak az esztergomi régiségeknek és furcsaságoknak, amelyek a levéltárak mélyén bújnak meg és eddig még nem, vagy csak részben kerültek a nyilvánosság elé. Kezdődjék is a történet mindjárt a városunkban és városunkért oly sok évtizeden át munkálkodó nagyszerű művészettörténész, régész, Zolnay László egyik históriájával! Történt, hogy 1957. szeptember 7-én a Keresztény Múzeumból ellopták Duccio Ézsaiás prófétája című képét. Zolnay a hírről Mucsi Andrástól értesült, akivel azonnal berohantak a Népművelési Minisztériumba, amelynek akkor Dobrovits Aladár volt az osztályvezetője. Mivel a lopás napján, vasárnap, Esztergomban és környékén nagy forgalmú ünnep volt (bányásznap) és így sok látogató, a lehetséges elkövető személyének akár a behatárolása is komoly nehézségekbe ütközött, gyakorlatilag lehetetlen volt. A kép értéke egyébként 7 és 10 ezer dollár között mozgott. Az egyik esztergomi rendőr altiszt azt javasolta, hogy kezdjenek a hajóállomáson és a vasúti állomáson nyomozásba, ám senki nem hallgatott rá, pedig mint később kiderült, ez lett volna a célravezető megoldás, hiszen a kisméretű festmény elfért egy kézitáskában, így a tolvaj békésen beült vele az Eszter- gom-budapesti vonatba. Többen titokban magát Zolnayt gyanúsították azzal, hogy köze volna a történtekhez olyannyira, hogy telefonbeszélgetéseit lehallgatták, mi több formális, írásos följelentés is készült ellene. Időközben folyt a nyomozás az Interpol bevonásával, de már 1959-et írtak és még mindig semmi eredmény nem született. Zolnay meghurcolása azonban tovább folyt. Mindössze néhány barátja maradt, mint Mucsi András művészettörténész, a Prokopp család, Váczy Hübschl Antal építészmérnök, a Háromszerecsen-ház tervezője, illetve Martsa Alajos, kivétel nélkül nagyszerű, a korszak visszásságainak a maguk módján ellenálló esztergomiak. Az epilített esztendőben Zolnayt néhány hétre még be is börtönözték, míg végül bűncselekmény hiányában szabadon engedték, ám számos állásából is elbocsátották, megkezdett munkái folytatásától eltiltották. 1959. augusztus 26-án végül Budapestről Esztergomba utazva Wertheimer Klára, aki egykor Bajor Gizivel együtt festők és szobrászok lelkes pat- rónája, kitűnő művészettörténész volt, nos ő szólította meg Zolnay Lászlót és hívta fel a figyelmét a reggeli lapokra, amelyek arról tudósítottak, hogy megtalálták a Ducaccio- féle, Esztergomból két évvel korábban ellopott képet, a tolvajt pedig elfogták. Az Ézsaiás-kép eltulajdonítója nem más volt, mint Soós Lajos operaházi kardalos. A tárgyalásra 1960-ban került sor. A tolvajra nyolc és fél évi börtönbüntetést szabott ki a bíróság. Zolnay Lászlót azonban soha nem Duccio Ézsaiás prófétája című képét 1957. szeptember 7-én lopták el a Keresztény Múzeumból rehabilitálták hivatalosan, sőt a Szépművészeti Múzeum épületében székelő Művészettörténeti Dokumentációs Központba is csak csökkentett fizetéssel vették föl. így végződtek hát a neves régész, művészet- történész esztendőkre nyúló hányattatásai. Ám amint maga írja „Hírünk és hamvunk” című könyvében, „maga a város (Esztergom) feledhetetlen gyűjteményei, tájának varázsa annyira mély nyomokat hagyott bennem, hogy 1975-ben, amikor egy könyvemből kis pénzhez jutottam, megvettem az esztergomi határban Komán Béla fárikúti tanyájának présházát, egy nagy telekkel. így azután maradtam -lélekben- cives Strigoniensis!” VARGA PETER DENES Esztergom (ralí-és asztali naptár Képek a boldog békeidőkből,.. www.esztergom-anno.hu *0 hidlap 2010. NOVEMBER 6. / Vili. ÉVFOLYAM / 41. SZÁM
