Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-06 / 41. szám
KÖZÖSSÉG AKTUÁLIS Egyre népszerűbb o libahús és az újbor ünnepe Szent Márton napján kezdődik a tél Szent Márton napja, november tizenegyedike elsősorban a tél kezdetét jelentő jeles napként ismert a kalendáriumban, amihez számos hagyomány és népszokás kötődik. A negyedik században élt, szombathelyi születésű szentéletű püspök emléknapjára hazánkban a libahúsból készült ételekből és a most megkóstolt újborból álló lakoma a legjellemzőbb, de kezd meghonosodni a német nyelvterületen élő népszokás, a világító lámpásokkal való felvonulás is. Mártont már életében is szentként tisztelték, szobra az esztergomi Bazilikából sem hiányozhat Márton, aki a libák közé rejtőzött Tours-i Szent Márton 316-ban, vagy 317- ben született az ókori Római Birodalom Savaria nevű városában, a mai Szombathely területén, majd később az itáliai Pavia-ba költözött. Szülei pogányok voltak, édesapja a császári hadseregben szolgált. Márton tizenkét éves korában szülei akarata ellenére jelentkezett hittanulónak, majd hat évvel később meg is keresztel- kedett. Közben tizenöt éves korában apja nyomdokain besorozták a császári seregbe, ahol lovas testőrtiszt lett. Tiszta leikével és egyszerűségével kitűnt a katonák közül, de önzetlen szeretete elismerést vívott ki társaiban. Ebben az időszakban esett meg a legismertebb legendás jócselekedete. 334 telén Amiens-ben haladt lovával, amikor egy szakadt rongyokba öltözött koldust látott meg a hóban, aki éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé. Mivel egy árva rézpénz sem volt nála, kardjával kettéhasította köpenyét és a felét odaadta a koldusnak. A legenda szerint ezen az éjszakán különös álma volt Mártonnak: Jézust látta vállán az ő köpenyének darabjával, fényes angyalsereg közepette. Amikor az álmot egy papnak elbeszélte, az azt mondta neki: „Az Úr megmondta, hogy amit egynek tesztek legkisebb testvéreim közül, nekem teszitek. De úgy vélem, hogy az Úr is készített neked egy ruhát, amelybe föl akar öltöztetni”. A keresztség felvételét követően Márton elhagyta a hadsereget és a poitiers-i püspökhöz, csatlakozott, aki ördögűző pappá szentelte, majd ezután élt Milánóban és a Genova előtti Gallinaria-szigeten is. Később visszatért Poitiers-be, és aszkétaként élt a város mellett. A karizmatikus férfi egyre több tanítványt vonzott maga köré, így alakult ki remetelakja közelében a ligugéi kolostor, majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát, megalapozva ezzel a gall- frank szerzetesség kialakulását. Amikor 371-ben a tours-i püspök meghalt, a hívek és az egyházi elöljáróságok mind Mártont szerették volna püspökké választani. Ehhez az eseményhez kötődik a másik ismert, a ludakkal való kapcsolatot is megmagyarázó Szent Márton- legenda, mely szerint a szerény remete a libák között próbált elrejtőzni a püspöki hivatás vállalása elől, mivel nem tartotta magát alkalmasnak arra, de a ludak elárulták őt hangos gágogásukkal. Mártont végül püspökké szentelték, de utána is ugyanolyan szerényen, a közösség szolgálatában élt, mint azelőtt. A róla szóló legendák sorában a püspöksége idejéről is fennmaradt egy, az elesettek hídlap 2010. NOVEMBER 6. / Vili. ÉVFOLYAM / 41. SZÁM
