Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-23 / 39. szám
Megemlékezés 1956 forradalmáról Vesztőhely télen Gábor Éva / Pöltl Zoltán / Varga Péter Dénes Ma ünnepeljük a huszadik századi magyar történelem egyik legfontosabb és legtragikusabb eseményének, az 1956-os forradalom kitörésének ötvennegyedik évfordulóját. A nemzeti függetlenség elnyomása ellen előbb Budapest, majd az ország számos városának utcáira vonuló százezrek az évszázados magyar balsors és egy évtizednyi kommunista diktatúra után mertek hinni, és szűk két hétig hihettek is abban, hogy a szabadság iránti vágy ereje és a fiatal forradalmárok elszántsága csodát tesz: Magyarország levetheti magáról a történelem során ki tudja hányadik idegen nemzet által rákényszerített rabigát, és sikerrel száll szembe az önkényuralommal. Az utcákon lövések dördültek, folyt a vér, de a szívekben nem aludt ki a láng, csak akkor, amikor a behívott szovjet tankok döbbenetét, félelmet és reménytelen elkeseredést költöztettek a helyére. A hatalom megtorlása példátlanul kegyetlen volt: 21 ezer pert indítottak, százakat ítéltek halálra, tízezrek kerültek börtönbe, és 200 ezren kényszerültek szülőföldjük elhagyására. A mártír hősökre és az áldozatokra emlékezünk. Forradalmi lángból gyertyafény „Hol nyugszanak, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testük nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat. Áldozatuk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs". Keresztury Dezső fájdalomtól és rettenettől átitatott, emlékezésre intő sorai máig érvényesek, hiszen az 1950-es évek elején joggal mondhatta el a magyar föld minden szenvedő polgára Szabó Lőrinccel, hogy Magyarországot most már csak „valami hasonlata a mennyi igazságnak a Földön" válthatja meg. És születtek percek, amikor e mennyei igazság meglátogatta a Kárpát-medencét, szikrát gyújtva a lelkekben, melyből a szabadság tüze pattant elő, hogy példát mutatva a világnak végigsöpörjön az országon. Sztálin, a vezér, már évek óta halott. A Moszkvából Magyaroszágra kényszerített kommunista diktatúra első ízben billent meg ingatag alapjain, miközben karácsony másnapja és húsvét hétfő még mindig munkanap, a Kossuth címert eltörölték, március 15-ét háttérbe szorították. Az írók, értelmiségiek egyre nyíltabban lázadtak. Déry Tibor a Petőfi Körben egyenesen forradalomra buzdított: „Arra kérem a magyar fiatalokat, ne feledkezzenek meg elődeikről, a márciusi ifjúságról. 48-as ifjú4 hídlap hidlap.net
