Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-16 / 38. szám
exkluzív CERA LAVA A/ Beszélgetés Nemeskéry Edvin nyugalmazott főgyógyszerésszel V Az intelmek nyomában Tudjuk, hogy Magyarországon az egészségügy (is) katasztrofális helyzetbe került az elmúlt években. Másról sem olvashattunk a lapokban, hallhattunk a rádióban, televízióban, mint hogy kórházakat szüntetnek meg, kórházi ágyakat csökkentének, „ad mortem" szállítják a betegeket az egyik egészségügyi intézményből a másikba hely-, vagy kapacitáshiány miatt. Nem beszélve a már-már akut orvoshiányról, ami a fiatal szakemberek kényszerű, megélhetési elvándorlásából adódik, miközben a társadalom egyre öregszik, az emberek egyre betegebbek. Mindez természetesen az alapellátásban jelentkezik először és ezzel együtt a gyógyszertárakban érezhető leginkább. Nemeskéry Edvin városi főgyógyszerész pályája kezdetén bizony még más állapotokat tapasztalt...- Őszintén szólva egykor nagyon nagy szeretettel indultam el ezen a pályán, azzal a meggyőződéssel, hogy az életemet a betegek gyógyításának, gyógyszerellátásának szentelem. Amikor Rochlitz Elemér után átvettem a patika irányítását, majd kineveztek főgyógyszerésznek, az első dolgom az volt, hogy elmentem a ferences temploba, imádkoztam és arról a szentírási sorról elmélkedtem mély meggyőződéssel, hogy„amit nekem tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek". Bizonyos értelemben nagyon szép időket éltünk, nem volt például tíz patika, mint most. Volt egy belvárosi gyógyszertár, mi és egy kertvárosi patika. Úgy érzem, hogy el tudtuk látni a feladatot - bízom benne, hogy a betegek megelégedésére -, sőt még arra is futotta az időnkből, energiánkból, hogy az üzemi rendelők gyógyszerigényét is biztosítsuk. Azután következett a liberalizált gyógyszerellátás, ami mindent gyökerestől fölforgatott, megalkotói semmiképpen nem sikerélményként könyvelhetik el, hanem bizony nagy-nagy kudarcként élhetik meg ők és az ország. Gondoljunk csak bele: Esztergom lakossága adott, a torta egy, no ha most ezt tíz felé osztjuk, az csak azt eredményezheti, eredményezte, hogy mindenki küszködik, egyszerűen a fennmaradásért, a megélhetésért.- Előfordulhat az, hogy egy gyógyszertár nem tudja kifizetni a számláit?- Nagyon gyakran. Tudomásom szerint a kamara álláspontja szerint jelen pillanatban hatvannégy gyógyszertár ellen folyik csődeljárás. Ezeket vagy bezárják, vagy valamely nagykereskedő cég felvásárolja, hiszen a patikák hitelbe kapják a gyógyszereket, á kifizetetlen számlák pedig csak gyűlnek, a történet vége nyilvánvalóan az ellehetetlenülés, a csőd, egész pontosan az, hogy egyszerűen kivásárolják ezeket az intézményeket.- Azt mondta, hogy Esztergom lakossága adott és három patika is el tudta látni azt a feladatot, amellyel most tíz próbálkozik. Nem adódhat ez esetleg abból is, hogy kevesebb volt a beteg?- Nem. A beteganyag nagyjából ugyanaz, mint mondjuk három évtizeddel ezelőtt, bár igaz, hogy ismert gazdasági, társadalmi, politikai körülményeknek köszönhetően valóban korosodik a város, amint maga az ország is öregszik. Ez természetszerűleg a nagyobb gyógyszerigény jelentkezését is maga után vonja, de itt nem csupán a korosodásról van szó: szegényedik is a város, amint szegényedik maga az ország is, hiszen ezt nap mint nap tapasztalhatjuk a bőrünkön. Rendszeresen fordul elő, hogy a beteg bead például hat receptet, azután megnézi a végösszeget és gondolkodni kezd, hogy „na ebből is van még otthon három szem, abból is öt" - így azután csak három vényt vált ki. Gondoljunk bele szakmailag! Beállítják a betegeket valamilyen gyógyszerekre, a családorvos fölírja, a terápia azonban épp az említettek miatt nem folytatható, egyszerűen azért mert kicsi a családi kassza, élni is kell valamiből, az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy bármilyen beteg is, tizenöt-húszezer forintokat otthagyjon a pénztárnál. UNG DLLIENS Varga Péter Dénes hidlap.net
