Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-09 / 37. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A Rakass család históriája Helytörténeti rovatunkban ezúttal is egy neves családról mesélünk olvasóinknak. A több, mint ötszáz éves múltra visszatekintő Kakass család történetében bőségesen akad izgalmas, fordulatos epizód. A cikk írója Kántor Klára főlevéltáros, aki alapos munkájának köszönhetően egy olyan írást publikál most, mely ezen família történetén át a magyar, azon belül is az esztergomi história egy-egy szeletébe is betekintést enged. A történelmi források, a különböző nemességi jegyzékek és nyilvántartások sok Kakas(s) családról tesznek említést. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára őrizetében lévő és Szölgyémy Gyula mérnök által összeállított albumban található családfa és leszármazási tábla szerint a család őse Kakas Márton, aki az 1500-as évek elején Szelindek várnagyaként szolgált. András fiától származó egyik unokája volt a híres diplomata, utazó, zalánkeméni Kakas István, aki Kolozsvárott, főtéri palotájában lakott, s perzsiai útja során, 1603 októberében halt meg. A fentiek hitelességét sem cáfolni, sem igazolni nem tudjuk alapos családtörténeti kutatások nélkül. Az bizonyos, hogy a 15. században Erdélyben, a 16. században Nyitra megyében, majd a 17. században Szatmárban, Abaújban, Hevesben, Zemplénben bukkannak fel ilyen nevű nemességszerzők, ill. családjaik. Ezeknek többsége armalista, azaz birtoktalan, csak személyében volt nemes. A források ugyanakkor egybehangzóan állítják, hogy a fenti Kakas családok közül több ág teljesen kihalt. Az Esztergomban, főként a 19. századi levéltári forrásokban felbukkanó Kakass család és a többi, nemes Kakas(s) család között nem tudunk közvetlen rokonságot kimutatni, de teljességgel nem is zárható ki valamilyen fokú rokoni kapcsolat. Az esztergomi Kakassok első említése 1789-ből származik, amikor - a megfelelő összeg lefizetése, a tűzoltáshoz szükséges bőrkannák bemutatása után - Kakass Istvánt felveszik a szabad királyi város polgárai közé. A polgárkönyv szerint Vác- ról érkezett. Foglalkozását nem ismerjük, de az adonyi uradalom tiszttartója rövidesen, már 1790-ben egy levelet intéz Esztergom város tanácsához, melyben kéri, hogy segítsen visszaszerezni Kakass Istvántól bizonyos, őt (vagy az uradalmat) megillető iratokat. Esztergomban Kakass Istvánt hamarosan kisebb városi tisztségekre választják meg, 1795 és 1824 között a városi szegényház gondnoka, munkakörével kapcsolatos számadásokat év- ről-évre pontosan vezeti. Közben, 1801-ben kérelmet nyújt be egy szenátori állás elnyerése érdekében. Minden bizonnyal az ő fia volt az 1807-ben született Kakass Ferenc, aki később az Esztergomi Takarékpénztár pénztárnoka lett, a szabadságharc idején pedig a város rendészeti ügyeiért felelős kapitánya. A család az 1820-as években a Buda u. 41-ben (ma: Kossuth u. 66.) lakott. Kakass Ferenc igazi birtokszerző volt, aki a Hont megyei Bajtán és környékén szeretett volna kialakítani egy szép családi birtokot, s ennek érdekében minden pénzét földvásárlásba fektette. Végül álma valóra vált és sikerült kialakítania egy összefüggő birtoktestet, s halála (1887. május 15.) előtt nem sokkal már mintegy 100 holddal rendelkezett. Első felesége Góger Josefa, aki fiatalon meghalt, második felesége Szelóczky Anna. Az utóbbival közös gyermeke az 1849. május 18-án született Kakass Kálmán, aki elemi és középiskoláit (Szent Benedek-rendi főgimnázium) helyben, a jogakadémiát Győrben végezte. Jogi pályáját Pesten az ítélőtáblán gyakornokként kezdte, majd fogalmazó az Igazságügyi Minisztériumban, 1873-ban alügyész, 1878-tól ügyész, 1895-től közalapítványi tanácsos. (Munkája: Igazságügyi tiszti címtár. Pest, 1872.) Kakass Kálmán - noha munkája a fővároshoz kötötte - szívesen és gyakran tartózkodott szülővárosában, Esztergomban. Netn is adta fel itteni ingatlanait, háza, gyümölcsöse, szőleje volt a Kiskúriában, Aranyhegyen, stb. Kakass Kálmán 1919-ben sírbolt-alapítványt hozott létre családja elhunyt tagjai számára. Ebben - a városi alapítványi pénztár kezelésében - Esztergomra hagyott 3000 korona tőkét, melynek éves kamatait édesapja Kakass Ferenc, édesanyja Szelóczky Anna és Irma nővére belvárosi temetői kriptájának gondozására kell fordítani. Halottak napján pedig a kriptára tűzzenek egy lámpát és egy koszorút, valamint a belvárosi plébános által „Jó anyám lelke üdvéért csendes mise mondasson”. A Kakass család több tagja a helyi, belvárosi temető VII. parcellájában és a Jópásztor kápolnában nyugszik. 32 hídlap hidlap.net
