Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-09 / 37. szám
közügy A szabadság vértanúi gas seblázzal járt. Július 13-án mégis elindult Szeged felé, hogy egyesüljön a fősereggel. Augusztus 9-én érkezett Aradra, ahol a Dembinski Henrik vezette hadtesttel kellett volna egyesülnie, ám Dembinski - a kapott utasítás ellenére - az országból kivezető út felé hátrált, majd átadta a vezényletet az Erdélyből kiszorított Bem Józsefnek, aki úgy vállalt ütközetet, hogy a tüzérség lőszertartalékát Dembinski már korábban messze hát- raküldte. A temesvári csatavesztéssel a helyzet reménytelenné vált. Kossuth lemondott, átadta a főhatalmat Görgeynek és a török határ felé menekült. Az augusztus 12-i haditanács Görgey vezetése alatt elhatározta, hogy leteszi a fegyvert, de csakis az oroszok előtt. Ez meg is történt augusztus 13-án, Világosnál. Ezután még a bosszút követelőket is meghátrálásra késztette az a tény, hogy a magyarok az elfogott császári tisztekkel mindvégig kíméletesen bántak. Az európai nagyhatalmak is az amnesztia mellett foglaltak állást, maga Miklós cár is megbocsátást kért, fiát küldte Bécsbe, hogy Ferenc József figyelmébe ajánlja a „helyesen értelmezett kegyelmet”. Hasonlóan nyilatkozott lord Palmerston angol miniszterelnök is. A reményeket növelte az udvarias forma, amellyel az orosz tisztek néhány alkalommal tanúságot tettek arról, hogy magyar ellenfeleiket megbecsülik. A hatalom azonban a megtorlásra készülő Haynau kezében maradt, immár halálos ítéleteket is hozhatott, kötelessége csupán annyi volt, hogy azokat a végrehajtás után a császárnak fölterjessze. A végső döntést ugyan Ferenc József mondta ki, de a kegyetlen megtorlásban óriási „érdemei” voltak bosszúvágytól fűtött kegyetlen császári anyjának, Zsófia főhercegnőnek. Haynau 1849. október 6-án, a bécsi forradalom évfordulóján, Aradon kivégeztetett tizenhárom honvéd tábornokot. így vált a szabadság vértanújává Aulich Lajos, Damjanich János, Desewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, gróf Leininger-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Ugyanezen a napon kivégezték Pesten gróf Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét. 1850 januárjáig további 120 halálos ítéletet hajtottak végre, mintegy 1200 elítéltet vetettek börtönbe, míg 50 ezer körül járt a kényszersorozással a külföldön állomásozó osztrák hadseregbe betagozottak száma. Amint Palmerston rezignáltan megjegyezte: „Az osztrákok nem ismernek más argumentumot, mint az erőszakot”. A cár mindösz- sze annyit tudott elérni, hogy Görgey Arthurt kivégzés helyett egy kis osztrák városba, Klagenfurtba internálták. A „magyar Napoleon” hosszú életének utolsó évtizedeit Visegrádon töltötte, elszenvedve mindvégig az „áruló” bélyegét, noha az egyetlen helyes megoldás a felelősségre vonás elől elmenekült Kossuth- hoz képest az ő döntése volt. A megtorlással Magyarországon „helyre állt a rend”, Bach miniszterelnök minden akadály nélkül foghatott hozzá az abszolutista berendezkedés megvalósításához. A rommá lett hazára az iszonyat csendje borult. Kutakodva népünk történetében óhatatlanul eszünkbe ötlik, hogy históriánk nem más, mint nemzeti sorstragédiák sokasága, még akkor is, ha dicső századokat, nagyszerű uralkodókat, kiemelkedő tudósokat, művészeket tudhatunk magunkénak. A tragédiák mégis meghatározóak nemzetünk életében. Közéjük sorolandó 1849. október 6-a, a tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napja. A mikor 1849. május elsején az akkor 18 esztendős Ferenc József császár levélben kért támogatást I. Miklós cártól, és az igenlő választ követően mintegy 200 ezer főnyi hadserege élén Paszkevics herceg átlépte a magyar határt, nem volt kétséges a harc várható kimenetele, a magyar szabadság sorsa. Az ország ekkorra már egyébként is a kimerülés felé tartott emberi és gazdasági forrásaiban egyaránt. A 170 ezer főt számláló osztrák hadak élére Julius von Haynau báró táborszernagy, az itáliai vérengzéseiről hírhedtté vált „bresciai hiéna” került. Már az első megnyilatkozása is sokat sejtető volt: „Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak” - mondta. A június 26-i pesti minisztertanácson Görgey azt javasolta, hogy a két ellenfél közül, még egyesülésük előtt meg kell támadni a gyengébb, közelebb lévő és bosszúra éhes osztrákokat. Ennek érdekében a főerőket Komáromnál kell összpontosítani - lehetőleg a kormánynak is oda kell menni - és „csapást csapásra” mérni az eredeti ellenségre. Kossuth is elfogadta a tervet, ám néhány nappal később, Görgey távollétében egy új haditanács úgy határozott, hogy az összpontosítást Szegedre kell elrendelni, ahová a kormány haladéktalanul el is indult. Görgey kénytelen volt az új parancsnak engedelmeskedni, de tett még egy utolsó próbálkozást Ács mellett Haynau ellen. Az ütközetben súlyos fejsérülést szenvedett, ami néhány napos eszméletlenséggel és maVarga Péter Dénes 14 hídlap hidlap.net
