Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-25 / 35. szám
4keréken Teszt: KIA Venga 1,4 CRDI Szemet vetettek rá Bukovics Krisztián A Venga új szeg menst nyitott a KIA kínálatában, a magas építésű autó tulajdonképpen egy mini egyterű, korrekt kidolgozással, néhány praktikus részlettel, az utóbbi idők koreai újdonságaitól megszokott minőségben. Vajon mire elég mindez? A KIA cee'd óta számos új modell jelent meg a koreaiak kínálatában, és valamennyi hozott magával olyan újdonságot, amire felkapta a fejét az ember. A cee'd már önmagában is nagy ugrás volt a korábbi modellekhez képest, kidolgozása és felszereltsége miatt pedig azonnal népszerű lett. A Soul elsősorban dizájnban hozott újat, hiszen már megjelenéskor is tudni lehetett, hogy az extravagáns au- tó-rétegmodell marad, ugyanakkor éppen ezek a járművek képesek arra, hogy építsék egy adott márka presztízsét, amire bizony nagy szüksége van még mindig a KIA-nak. Az új Sorento és Sportágé szintén nagy lépés volt, kategóriájukban nem csak hogy felzárkóztak az élmezőnyhöz, de jó eséllyel pályáznak trónfosztásra is. És akkor itt van mostani tesztautónk, a Venga, ami... Hm, nem rossz, de valami mintha hiányozna. Pedig nem kis várakozás előzte meg a hazai megjelenését, az - egyébként baljós - előjelekből akár azt a következtetést is levonhattuk volna, hogy kapós lesz az autó. Történt ugyanis, hogy már a hazai bemutató előtt rárepültek a tolvajok a koreai újdonságra: ellopták a Vengát, az egyetlent, ami akkor az országban volt, igaz, néhány nap múlva előkerült, a tolvaj egy utcában szépen leparkolta a járgányt. Hogy azért tett így, mert rájött arra, hogy egy itthon még gyakorlatilag nem létező modellel „feketekereskedni" nem túl kifizetődő, vagy elégedetlen volt az autóval nem tudni. Szóval a Venga. Első ránézésre valószínűleg nem az az autó, amit azért vásárol meg valaki, mert beleszeret, a tesztautót a ráragasztott kackiás matricák sem tették vonzóbbá. Ugyanakkor rosszat sem lehet mondani rá: a mai divatnak megfelelően domborodó sárvédők, mutatós lámpák, kis króm a Soul-on bemutatkozott egységes KIA-orron. Na meg a sokat sejtető szögletesség, ami általában a belső praktikum, pontosabban a kihasználható tér nagyságának a biztató jele. Lássuk, mi van odabent, hiszen a cee'd óta tudjuk, hogy nem túl izgalmas formával is - Kovács Miklós formatervező úgy tűnik, nem műtárgyakat, hanem használható autókat tervez, egyébként nagyon helyesen - lehet nagyot durrantani. A beltér sajnos nem feltétlenül pozitív meglepetés, meglehet, az utóbbi időben túl nagyra nőttek az elvárásaim a márkával szemben. Sok a szürke, rideg, kopogós műanyag, és sajnos nem csak a többségében szem elől rejtett részeken, de másutt is. Igaz, cserébe remek az ergonó-
