Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-09-25 / 35. szám

• • • Két pogány közt Csikorgó hideg volt. A kis házikó a város felett úgy nézett ki, mint egy pici gomba a hegyoldalban, úgy ült rá a hó, ahogy a nagydarab parasztasszonyok telepedtek rá a szekérre a vásárba menet. Lassan, lopa­kodva közelített az este, a völgy feletti kö­döt itt-ott elszínezte a barna kőszén füstje jelezve, hogy alatta meleg emberi otthonok bújnak meg, magukba rejtve az örömöt és a gyászt, a szerelmet és a csalódást. Ä férfi felállt és azt mondta: ideje indulnunk, nem fogunk látni lefelé. Ahogy ballagtak, foly­tatta, látod fiam, ahogy lassan összeolvad az ég a földdel, eggyé válik, majd reggelre új világosság születik belőlük, olyan mint a szerelem... T alán már 40 év is eltelt a beszélgetés óta, csak sejtés már az emlék és a szavak, a kőszénfüst is eltűnt, az.apa sem él már, de a kis otthonok most is magukba rejtik az örö­möt és a gyászt, a szerelmet és a csalódást. Méltósággal. Nem ragadtam volna tollat, ha ezt az ezer éves tradíciót, a családi szentélyek titkát gaz­emberek hada meg nem alázta volna. Felrúg­va mindent, ami emberi és bensőséges, üvöltő kutyákká alacsonyodva le. Igen kedves olvasók, bűntény történt. Valaki vagy valakik beteges ösztönből ve­zérelve, egy emléket ellopva megpróbálják le­járatni annak szereplőit, országos kampányt indítva a sajtóban. Nem értem a Jobbik esztergomi szerveze­tét. Hisz a párt amelyik a jó erkölcs mellett hangosan kiáll, a népünk ellen elkövetett bű­nökről mindig is megemlékezett, úgy ezeket az értékeket a helyi vezetői Esztergomban nem vallják. Úgy látom, az áprilisi választáson a Jobbik­ra szavazók rendes magyar emberek, akik sze­retik párjukat, és nagycsaládban gondolkod­nak a magyar nemzet megtartása érdekében. Sajnos azonban becsapták őket. Vezető­ik tolvajokat támogató, személyiségi jogokat semmibe vevő gazemberek segítői. Sajnos aki rájuk szavaz az elfogadja, hogy emberi ottho­nok, családi titkok és emlékek bármikor meg­alázhatok, sőt viccesen fogalmazva a férfi-női kapcsolat az bűn, és aki abban él, netán gyer­meket nemz, az „monnyon le"! Itt tartunk. Ilyen Esztergomot akarunk? A történet úgy teljes ha azt is tudjuk, hogy a helyi MSZP-sek egy része évek óta ismeri az ellopott húszegynéhány képet, sőt Haller dok­tor tán egy éve azzal dicsekedett apósomnak, hogy felajánlották neki megvételre. A képek egyébként először 2008. április 8-án kerül­tek feladásra Meggyes Tamás polgármester részére - ezen a napon gyújtották fel a házát - egysoros üzenet kíséretében: „Köcsögök ez csak a kezdet!” Szomorú történet. Esztergom nyugalma bolydult fel. Mert vannak olyanok, akiknek semmi sem szent. Az egyik barátom hétfőn vállamra tette a kezét és azt mondta: „János mindannyiunk értékei, tisztessége a tét. A nyugodt, polgári Esztergomot érte a támadás.” Azonban van egy másik dolog, amelyik in­kább bántó, mint az alacsony kultúrájú embe­rek irományai, ez pedig Éviké szerepe. Amikor a témára karvalyként lecsapó új­ságírók hívogattak (érdekes egyiket sem az érdekelte, hogy történhet olyan ocsmányság, hogy egy házaséleti pillanat médianyilvá­nosságot kap, hanem hogy épp ki van a ké­pen) akkor az újságírók közül a hölgyek na­gyon zavarban voltak. Volt olyan, aki azt mondta, hogy csak a főnöke utasítása mi­att hív. Ez természetes, hiszen a hölgyek ösztönösen tudják, hogy a képek témája in­tim, csak a rajta szereplőkre tartozik. Szó­val akkor ez a média felhajtás, hogy lehet Évike kampányának a része? Hogyan fog a szemembe, gyermekeim szemébe nézni vala­ha is? Ha pedig nem volt a kampány tudatos része, akkor ugyanakkora a baj, mert azt je­leni, hogy a mögötte álló „üvöltő kutyák” el­szakították a pórázt és többé már nem képes irányítani őket. Legalább tudjuk kik állnak mögötte. Évike naivitása nem lehet mentség rá. Az 0 árnyékából milyen kétes alakok akar­nak beszivárogni Esztergom város vezetésébe? Nehéz kérdések, súlyos válaszokkal. Persze lehetett volna egy harmadik megol­dás is, ha mondjuk az elmúlt öt napban felhív és elítéli a történteket. Nem tette, pedig isme­ri a telefonszámom, hiszen tíz éve ugyanaz, akkor is ugyanez volt, amikor mondjuk az ön­kormányzattal kötött szerződése ügyében ke­resett egy-két éve... Egyszer, pont húsz éve egy politikai példa­képem azt mondta, hogy a jó sportolót és a jó politikust ugyanaz a testrész jellemzi: az erős gerinc. És itt ennek most híja van... A csalárdul megszerzett hatalomnak nincs értéke. Minden példa eddig azt mutatta, hogy előbb vagy utóbb mindig elbukik... 6 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents