Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-18 / 34. szám
exkluzív Pro Educanda Juventute díjat kapott Tokár János atya A roma fiatalokért Tokár János atyát, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium igazgatóját a Közép-Európai Tanárakadémia Pro Educanda Juventute díjban részesítette a közelmúltban, melyet Pálinkás József, a MagyarTudományos Akadémia elnöke jelenlétében adtak át Budapesten. Az indoklás szerint a Tokár János vezette tanári közösség kiemelkedő munkát végez Bajnán és Nagysápon a felnőtt cigány népesség számára két évvel ezelőtt beindított esti tagozatú gimnáziumi képzéssel. A ferences szellemiségtől egyáltalán nem idegen a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás, a „rendes" diákoknak pedig életre szóló lecke egy-egy közös színielőadás vagy kirándulás a cigányokkal, akik nagy áldozatok árán végzik az iskolát, hálásak és büszkék, hogy „frankás" jelvényt, vagyis a ferences diákok kitűzőjét viselhetik.- Kik részesülhetnek ebben a megtisztelő elismerésben?- Immár ötödik vagy hatodik alkalommal azokat jutalmazzák ezzel a díjjal, akikről úgy gondolják, hogy az oktatás, illetve a nevelés területén valami kimagaslót alkottak. Igaz, hogy a mi esetünkben a klasszikus értelemben vett diákéveken már túljutottak azok a roma származású tanulók, akik a nagysápi vagy a bajnai iskolánkba járnak, ennek ellenére a díj kiosztói úgy vélték, hogy érdemes erre a kezdeményezésre ilyen formában is felhívni a közvélemény figyelmét.- Mennyire tartod nagy jelentőségűnek ezt a két iskolát még az esztergomi mellett?- A díj átadása után volt egy konferencia, ahol az egyik előadó éppen a magyarországi cigányságért felelős Székely János püspök úr volt, a másik Balogh Zoltán. Mindketten egybehangzóan úgy látták, hogy az elmúlt időkben mindaz, amit a cigánysággal kapcsolatos kérdésekről program formájában papírra vetettek, maradt papírforma, lényegében azonban semmi nem történt. Úgy érzem, hogy mi egy csepp vagyunk a tengerben, de mégis sikerült valamit megvalósítani az egyébként igen szép, de amint mondottam papíron maradt elképzelésekből. A családokkal együtt mintegy százötven embert szólíthattunk meg, ami önmagában nem nagy sokaság, de a média hála Istennek meglehetősen sokat foglalkozik a problémával és talán mi lehetünk egy kiragadható- példa, amire hivatkozva elmondható, hogy ilyesmit bárhol lehetne még művelni az országban.- Belegondolva a meglévő roma önkormányzatokba, a cigányok oktatását, nevelését tekintve, önkéntelenül felmerül a szegregáció kérdése. Jó-e ha különválasztva folyik az oktatás vagy szerencsésebb, ha elvegyülnek a magyar gyerekek között?- Nálunk nincs elkülönülés, a mi iskoláinkban integrált oktatás folyik, egyébként az a véleményem, hogy válasszák meg maguk a cigányok, hogy milyen formában akarnak iskolába járni. Most például épp itt Esztergom-Kertvárosban tervben van egy cigány nemzetiségi iskola, amelyik a tervek szerint négy évfolyamban, két-két osztállyal, egyházi fenntartásban szándékozik majd működni. Tehát csak roma tanulókból álló és csak egyházi iskolát szeretnének. Valójában ez az ő kifejezett igényük, mert úgy érzik, hogy identitás válságban vannak és ezek azok az utolsó pillanatok, amikor még a maguk identitását meg tudják élni, a hagyományaikat, értékeiket képesek megőrizni. Egyébként az a véleményem, hogy a történelem során bebizonyosodott, miszerint a mesterséges útkeresések sosem vezettek eredményre, mindig a visszájára fordultak az ilyen kezdeményezések. Igenis fontos, hogy feltárjuk egymás előtt kölcsönösen az értékeinket. 26 hídlap hidlap.net
