Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-18 / 34. szám
röviden Valami bűzlik Dániában... avagy kinek a szaga tölti be a mélygarázst? A minap olvashattuk városunkjegaktí- vabb" szocialistákhoz közelálló„média- támogatójában"a Népszavában, hogy újra lehullt a lepel a mélygarázsról. A leplek pedig márcsak ilyenek. Nem volt egyszerű újra hírt kreálni a már sokszor hamisnak bizonyult állításokból, kellett hozzá vélhetően valami bűvész mutatvány is. K ét héttel ezelőtt a biztonsági szolgálat, majd az üzemeltető cégünk igazgatója észlelte a megtévesztésig gázszagra utaló fojtó illatot, és annak módja és rendje szerint a tűzoltóság szakembereinek bevonásával feltárták annak forrását. Gázt nem találtak, nem is találhattak mert az épületben egyáltalán nincs gázvezeték! Viszont találtak bű- zölgő tüzivizet ami a szaga ellenére még remekül oltaná a tüzet, ha szükség lenne rá. A szakemberek valami diákcsínyre gyanakodtak, vagy esetleg egy bosz- szús volt alkalmazott látványos, de életre nem veszélyes „bosszújára", amikor vérszagot kapott a politika. A bolhát némi fazonalakítással elefánttá növesztették és múlt héten megismételték a csínyt, de már felvértezve az összes hatósággal, és természetesen a helyi bulvár sajtó „megint" hamarabb érkezett ki a helyszínre mint a szakemberek. A vizsgálat megerősítette az egy héttel korábbi adatokat, és a folyamatosan működő szellőztetés további előírásán túl, más kívánalom nem született. Viszont remek lehetőség nyílt így a választások előestéjén botránykodásra. Mindez annak a politikai „elitnek" az érdekében, akik nem csak hallgattak, amikor 2004- ben ökokatasztrófa sújtotta a térséget az égetőből elszabadult több tonnányi súlyosan mérgező vegyi anyag kapcsán, hanem emlékeim szerint még egy kármentő intézkedésekre összehívott testületi ülést is határozatképtelenné tettek szavazásról történő kivonulásukkal. Hiába, amikor a nagy szellemek találkoznak: az egyik háztűzimádó a másik amatőr vegyész és ebből lesz a gázsza- gú tüzivíz... Komolyabbra fordítva a szót, való igaz, hogy az árvíz komoly fejtörést okozott és azonnali vizsgálatot követelt a mélygarázs vízbeömlése kapcsán. Ezt a vizsgálatot végig kell csinálni és annak alapján a város érdekeit maradéktalanul meg kell védeni, akár azáltal, hogy az eddigi szerződéses feltételeket teljesen át kell alakítani, újragondolni. A város által felkért szakértői vélemény, illetve a közjegyző által előzetes bizonyítási eljárásra felkért szakértői vélemény jelentősen eltér egymástól. Ezért további vizsgálatokra van szükség. Az pedig, hogy a kiadvány állítása szerint a „város vitában áll" a kivitelezővel ez természetes, az lenne a legnagyobb hiba, ha nem vitatkozna, sőt ha kell, pereskedni fog. Bár így vitatkozott volna az előző kormánypárt néhány helyi képviselője 2004- ben, az Onyx szennyezés kapcsán akkor még a huszonmilliós közigazgatási bírságot sem Esztergom kapta meg, egyetlen személyi felelőségre vonás sem történt, és csak napokkal a szennyezés után figyelmeztették a jóhiszeműen vizet fogyasztó esztergomiakat, és történtek meg az első hivatalos lépések... Knapp János Pál (Lapzártánkkal egy időben fejeződött be a mélygarázsban talált vegyület laboratóriumi vizsgálata. Mint kiderült kéntartalmú aliciklusos szénhidrogénről van szó, amely a biogáz alkotóeleme. - a szerk) A Mária Valéria mélygarázs és hotel beruházójaként minden, az elmúlt napokban a sajtóban megjelent rosszindulatú, alaptalan vádaskodást visszautasítok, valamennyi vádat szakértői véleménnyel alátámasztva tudunk cáfolni. Az előzetes bizonyítási eljárás eredménye alapján lezártnak tekintjük a mélygarázs műszaki állapotát kikezdő állításokat, a feltárt hibákat soron kívül kijavítottuk, a hiányosságokat pótoltuk. A továbbiakban nem kívánunk foglalkozni azokkal a minden alapot nélkülöző vádakkal, amelyek két éve folyamatosan érnek minket egy szűk, Esztergom érdekei, értékei ellen dolgozó csoport részéről. Mostantól csak és kizárólag arra koncentrálunk, hogy minél előbb megépüljön a mélygarázs fölötti Mária Valéria Hotel. Gimesi Sándor Készen áll már a híd, táncot járnak Errefelé mindenki tudja, de a kis-unokák kedvéért (meg később a könyvtárban kutakodók miatt) megírom, hogy kilenc éve, október 11 -én - 57 év kényszerű hullámsír után: a több mint száz éve épült híd kevesebb, mint 42 évig üzemelt - újjáéledt az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd. Naná, hogy örül az ember! Még ma is, mindig is. Az esztergomiak kezdeményezésére, a polgári mesterük közbenjárására, az első polgári kormány elszánt akaratából, szlovákiai partnerséggel, európai uniós támogatással megvalósult beruházás példaértékű a maga nemében. Miszerint két szomszédos nép és ország képes volt megtalálni a közös hangot és érdeket. S beruházásukat anno az egyébként igen szigorú szemöldökű Állami Számvevőszék is minden szempontból rendben lévőnek és követendő mintának találta. A két testvérváros ennek a hétnek a végén ünnepli a híd születésének 115., újjászületésének kilencedik évfordulóját. Hídfutással egybekötve, amin ha indulnék, felérne egy terhelési teszttel, de nem teszem, ennyire extrém próbatétel még az én saválló gyomromat is megfeküdné. Egészen elfelejtették már a magyar emberek, hogy az impozáns Bazilika mellett (lásd: tízezer forintos bankó) más sajátos védjegye is van (volt, illetve újra van) Esztergomnak: a Mária Valéria híd. Pedig az építészeti műremek születése után mesz- sze földre vitte az első magyar főváros és bíborosi székhely hírnevét. Az átkelő azonban a második világháborúban elpusztult, szomorú és lesújtó látvány nyújtott a két csonka hídelem. Az esztergomiak és a párkányaik vasárnaponként a kopasz pillérekhez jártak sóhajtozni - én is, pedig a szittya borsodi szél söpört ide -, jó félszáz esztendőn keresztül a sóhaj és a megváltoztatha- tatlanság nehéz levegője ülte meg a pilléreket és lelkeket, a lezárt útnál valóban úgy tűnt: a világnak itt van vége. Persze járt a komp óránként, de működési rendje (reggel nyolctól este nyolcig) jelentősen korlátozta a helyi erők lehetőségeit, aki például párkányi serekre vágyott, vagy betankolt este nyolcig, vagy vállalta Komárom - esetleg Pest - felé a kerülőt. A múltról ennyit. A híd lett, és nekem azóta is azt jelenti, hogy van élet az élettelenség után, és már észre se veszem, hogy menynyire ide van nőve ez az„ojjektum". Része lett a mindennapoknak, mint a levegő. S ez így is van rendjén. LO N O 7T O: N hidlap.net hídlap 11
