Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-11 / 33. szám
exkluzív Nemzetrajz-tantárgy születik Esztergomban Gulya István Kiváló művelődési szakemberek és tanárok szorgoskodnak azon, hogy egy korábban sosem alkalmazott, a magyarság széles értelemben vett értékeit, történelmi kincseit, hagyományait az általános iskolásoknak bemutassa. A Meggyes Tamás polgármester kezdeményezésére készülő tankönyv egyik atyja, a neves filmrendező, művelődéstörténész és könyvillusztrátor, Jankovics Marcell. A kiadvány létrejöttéről, a kezdetekről és a folyamat mostani állásáról beszélgettünk vele.- Beavatna a nemzetrajz-tantárgy születésének történetébe?- Mondom szívesen. Jó barátom Hoppál Mihály néprajzkutató tanár úr, akivel többedmagunkkal együtt jegyezzük a Jelképtár című könyvet - aminek most, ha jól tudom, már a nyolcadik kiadása került éppen a boltokba (a Jelképtár, Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András és Szemadám György munkája legutóbb 2010-ben a Helikon Kiadó gondozásában látott napvilágot - a szerk.) -, találta ki egy finn minta alapján. Finnországból kapott egy könyvet, az északi nyelvrokonaink összeállítottak egy albumot, amiben meghatározó a képanyag, minden témára egy-egy oldalpár jut, egy szöveges és egy képi oldal. Mondhatni, nem annyira az ifjúsági korosztálynak szól, hanem mindenkinek. Mindenkinek - Finnországról.- Gondolom, nem a turista-látványosságokra helyezték a hangsúlyt...- Jól gondolja: nem. Azt hiszem, hogy egyáltalán nem elfogultság vagy valamiféle gőg a mi részünkről, ha azt mondom, hogy a finnek nem oly gazdagok a múltban, a hagyományokat tekintve, mint a magyarok. Ezért ez a kiadvány viszonylag szerény méretű, hogy el lehessen képzelni: körülbelül hüvelykujj- méret-vastagságú, A4-es nagyságú.-Ez a könyv késztette Hoppál tanár urat arra, hogy ilyesmi kiadvány hasznára válna a magyaroknak is?- Nem csak. Miska ennek nyomán azt találta ki, hogy a korábbi Jelképtárhoz hasonlóan - természetesen nem pont úgy, csupán a szerzők személye egyező többé-kevésbé - készítsük el közösen ezt a„Nemzeti Jelképtárat".Tette azért is, mert jó kapcsolatot ápolt az Akadémiai Kiadóval, és a kiadó élénk érdeklődést mutatott a tervezet iránt.- Az élénk érdeklődést követően - úgy sejtem - a terveket a munka követte?-Valóban nekiláttunk, és megírtuk néhányan. A„szokott"csapatból többen folytak bele a munkálatokba, de effektive ketten dolgoztunk rajta, Szemadám György és én. így néhány évvel ezelőtt megírtuk a mi anyagunkat, azonban időközben a kiadás elkezdett késlekedni, a kiadó részéről is lelassult a folyamat.- Úgy tűnt, hogy elakadt a „projekt"?- Itt pihent ez az alaposan kimunkált nyerskönyv, amikor Bakos Erika és Lukács Szabolcs oktatásfejlesztő és tankönyvkiadásban jártas szakember megkeresett engem a nemzetrajz- tantárgy tanítási anyaga ügyében. A telefonálás közben rögtön az volt az első gondolatom, hogy azt mondjam: nekünk van kéziratban egy ilyen anyagunk, és milyen jó lenne, ha megvalósulhatna, tankönyvként szolgálhatna. Egyeztettem Hoppál Miska barátommal, hiszen mégis csak ő lett volna az eredetileg ter- vezett„Nemzeti Jelképtár''szerkesztője, hogy mit szól a váratlan és örvendetes fordulathoz. „Áldását adta" erre az lehetőségre, s ennek a végeredményeként - bár még a kész kiadvány fizikálisán nem fogható kézbe - Esztergom polgármesterének az elképzeléséből egy igényes tankönyv készül az esztergomi ifjúság számára. A barátom nem egy az eredetihez képest valamifajta „lebutított" variációt állít össze, hanem kifejezetten egy a gyerekeknek szánt változatot készít el.- Aminek, ugyebár a szinte nyomdakész könyvük szolgál bőséges alapul.- Ahogy mondja. Dé nem csupán a mi írásainkból táplálkozik ez a nemzetrajz-tankönyv, hanem más szakemberek is a tudásuk legjavát adják hozzá. Anno mi, tudniillik úgy készítettük el az anyagot, hogy elosztottunk egymás között bizonyos területeket, de kihagytunk néhányat - nem is keveset - azoknak, akiknek a szakértelmére számítottunk, közreműködésük végül azonban elmaradt. Nagy hirtelenjében, fejből nem is tudom 24 hídlap hidlap.net
