Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-04 / 32. szám
MslÉI iiP be a hatalmas napfénytetőn keresztül „fénnyel töltött" utastérbe, sokkal inkább tűnik családi autónak, és jól is van ez így, célba ért a reklámra költött pénzkazal: ha biztonságba akarod tudni magad és szeretteidet, ez az egyetlen üdvözítő megoldás. Ám legyen. Négykerékről kétkerékre A mindennapokban ugyanis valóban könnyen megbarátkozik a C-RV-vel az ember, legalábbis ha nem a külsejére koncentrál, mert a japán mérnökök által rajzolt karosszéria megosztja az embereket. Az emelkedő övvonal és az erősen lejtő tetővonal, valamint a kedvesen bugyuta-barátságos külsőt eredményező orr fura egységet alkot, nehéz eldönteni, hogy már megint valami agresszív, sötétített ablakos férfiasság-hosszabbító négykerekűvel, vagy egy a városi dzsungel és a búbánati tavak mellett egyaránt magát otthon érző autóval állunk-e szemben. Különösen, ha meglátjuk a csomagtartóra erősített két hófehér Honda kerékpárt, amelyek alaposan átformálják az autó karakterét, talán még az ilyen modellekkel szemben dzsihádot hirdető sötétzöldeket is minimum elgondolkodtatná a látvány. A bicajok valóban a Honda gyártmányai, mégpedig egy bizonyos belga úriŐ szinte és így igencsak szubjektív leszek: nem igazán szeretem ezt a jó néhány évetalálékonymarketingesekáltalgründolt öszvérkategóriát, a szabadidő-autók egyre népesebb csoportját. Egy átlagkombinál magasabban húzódó has, türemkedő kerékjárati ívek, hatalmas felniken feszülő peres abroncsok, sötétített üvegek és bőkezűen mért króm találkozik esetük többségében a vártnál kisebb térrel és nagyobb fogyasztással. Az összkerékhajtásuk a reklámanyagok szerint biztosítja minden körülmények között a biztonságos haladást, egyben garancia arra, hogy vágyaink vezéreljenek, bárhová eljuthatunk egy ilyen autó birtokában. Mindebből talán az összkerékhajtás biztonsága ha igaz, ezt azonban meg sokszor úgy értelmezi az újdonsült tulaj, hogy az ónos esőtől fagyott úton is bátran nyomhatja a gázt, azután meg csodálkozik, hogy fejtetőre állt a„terepjárója". Na ja, egy kis fizika korrepetálás nem árt ilyenkor. Szóval mint a fentiekből kitűnik, vannak előítéleteim jócskán, ugyanakkor tény, hogy egyre népszerűbb ez a kategória, s a mindenféle hájjal kellő vastagon megkent marketingeseknek hála szép hasznot termelnek a gyártóknak az SUV-k. Vannak azonban kivételek, az egykori úttörők, például a Honda C-RV-k korábbi generációival, na meg a H-RV, amelyek46 hídlap nél még korántsem a divat, sokkal inkább a praktikum volt az elsődleges szempont. Talán éppen ennek, a másfél évtizedes fejlődésnek tudható be, hogy a Honda továbbra is igyekszik használható járművet előállítani, igaz, tesztalanyunk csillogó fényezésével nem szívesen mentem volna be tövisek-tüskék közé, és valószínűleg egy átlagos földúttól nehezebb terepre sem merészkednék vele. A C-RV belseje sem ösztökél minket arra, hogy sáros bakancsban vágódjunk 4keréken Teszt: Honda C-RV és Honda HPV Előítélet-váltás Bukovics Krisztián A Honda CRV-t praktikus kiegészítőkkel kaptuk kölcsön a hazai importőrtől: a két Honda kerékpárral (Honda HPV - Human Powered Vehicle, azaz emberi erővel hajtott jármű) felvértezett tesztalanyunk bőségesen rászolgált a szabadidőautó elnevezésre, olyannyira, hogy a kategóriával szembeni bőséges előítéleteimet is részben felülírta.
