Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-08-28 / 31. szám

régió Magánberuházások, közerkölcsök Dorog önkormányzata sorra csúszik le a nagy teleküzletekről, millió forintos önkormányzati megbízásból, de (al-) vállalkozó- Nem a rossz sorsa üldözi az MSZP-sTittmann János vezette ként részt vesz a dorogi fürdő üzemeltetésében, és emellett a várost, sokkal inkább vezetőjének rossz időzítése. Példát erre város környezetvédelmi koncepcióját is ő dolgozta ki. A 62,5 mii­kettőt is mutatunk Önöknek. Az egyiken - a Dorogon terjedő liós hasznot hozó ingatlanüzlet felveti azt a kérdést, hogy az áru­hírek szerint - 75 milliót veszítettek, pontosabban nem ke- házlánc vajon miért volt hajlandó ennyit fizetni - Bendának. restek meg. Van Dorogon egy telek, amit 2006 februárjában megvett Benda István - a BIVI Kft., ami egy hónnappal a tranzakció előtt jött lét­re és egy hónappal utána ebben a formájában már nem is léte­zett -, ismereteink szerint 12,5 millió forintért. Fél évre rá viszont továbbadták a telket egy brit áruházláncnak (a TESCO-nak), ami pikk-pakk fel is építette azon új üzletét. 500 százalékos haszon Benda 75 millióért adta el a telket, így 62,5 millió forintot kere­sett. Ha a város várt volna pár hónapot, ezen az áron maga is ad­hatta volna. Miért, hogy ez Dorog önkormányzatának nem sike­rült? Hiszen az áruház simán kifizette az összeget, így abban is biztosak lehetünk, hogy az önkormányzatnak is fizettek volna. Remények A dorogi ellenzék szerint a telekár-bevételek a város kasszáját kell, hogy illessék. Egyszer, reményeik szerint, kiderül az is, mi­ért magánzsebekbe vándoroltak a hasznok a város földjének eladása után. Kiderül az, hogy a mindenütt várva várt„multi"- beruházókkal való üzletekről miért marad le Dorog Város Ön- kormányzata, a hasznokról pedig a dorogiak közössége. Miért hagyják ki Dorogot - vagyis kiknek az érdeke a „város feje felett" nyélbe ütni ezeket az üzleteket? És egy félbemaradt rehabilitáció A „brikettgyári telek" ügye 2006-ban verte fel a port. Rendbeté­telére 133 milliós támogatást nyertek, ám ebből 65 millió elment a vásárlásra. A maradék pénz már nem volt elég a rendbetétel­re, csak arra, hogy kitakarítsák a felszínt. A föld súlyosan szeny- nyezett maradt bitumennel, gázolajjal, mert talajcserére nem fu­totta. Súlyos gondot okozott a ■környékbeli házak lakóinak, hogy növényzetet nem telepítettek, a kéthektáros placcról a szél a környékbeli házakba hordta a homokot, cementport és velük a rengeteg szennyezőanyagot. Ezt a területet Szalánczaiéktól vette Dorog, erre Tittmann János már 2004-ben előszerződést kötött. A kérdés: vajon a város miért nem kötelezte a tulajdonost a rendbetételre? Ráadásul a rehabili­táció teljes költségét már 2006-ban 130 millióra becsülték, vagyis nyilvánvaló volt, hogy a város csak pont akkora mínusszal jöhet ki az ügyből, amennyit Szalánczainak fizettek. Spekuláció? Kótyavetye? Szóval Dorog megszabadult egy telektől, és elesett egy 75 mil­liós telekértékesítéstől. Ami legalábbis bosszantó, az előrelátás, vagyis a várost hosszú távon működtetni kész tervezés hiányá­ra mutat rá. 75 millió forint pedig jól jöhet egy olyan városban, amelyik 638 milliós kötelezettséget vállal a szolgáltatóházra, mi­közben a hozzáértők szerint telekvásárlással együtt 245 millió­ért le tudná bonyolítani a beruházást saját maga is. További kér­dés, hogy miért kellett potom pénzért eladni a telket úgy, hogy azon semmi sem történt, semmi sem épült. És az is kérdés, egy jó adottságokkal (fekvés, elhelyezkedés, fejleszthetőség) rendel­kező területre legalább egy elő- vagy visszavásárlási jogot mi­ért nem jegyeztetett be magának Tittmann János önkormány­zata? Újabb kérdés, hogy ha nem Benda Istvánról lett volna szó, akkor is ilyen könnyen lehetett volna megvásárolni a területet anno? Mint már az kiderült, Tittmann-nak nem szokása verseny- tárgyalásra kiírni az ingatlanokat, licitáltatni a vevőjelölteket. A beérkező vételi ajánlat esetén eladták az ingatlanokat. Amint az áruház-telek ügye is mutatja, ez a városnak nem így válik a leg­nagyobb hasznára. A 75 milliós vételár felől nézve akár kótyave- tyének is tarthatnánk. A tudás hatalom, és talán pénz is Újabb kérdést vet fel Benda István közbejötté. Az illető a brikett­gyár területének félbehagyott rehabilitációján is dolgozott, 75 Ésszerűtlenség Talajcserére tehát nem telt, a rehabilitáció félbemaradt. A város 75 millió forintból szanálást végeztetett Benda István cégével, lebonttatta a romokat, feltörette és elhordatta a beton nagy ré­szét, eltakaríttatta a szemetet, és néhány ezer köbméter homo­kot hordatott a területre. Ekkortól a szél már nemcsak a szeny- nyezett port, de a homokot is a néhol csak húsz méterre lévő la­kóházakra hordta. Az ötven centi mélységben előírt talajcsere elmaradt, sok száz négyzetméternyi betont is otthagytak - a 75 millióból ennyire futotta. Mindez - finoman szólva - az üzlet pénzügyi tervezésé­nek ésszerűségét kérdőjelezi meg. (Nádor Tamásnak a Zöld So­rok 2006. szeptemberi számában megjelent cikke nyomán.) T.l. hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents