Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-08-21 / 30. szám

közügy Varga Péter Dénes Példátlan elismerésnek tekinthető, ha valamely természeti csodát, vagy ember alkotta értéket az UNESCO a világörök­ség részévé nyilvánít. Régóta dédelgetett terve szűkebb pátriánknak, hogy Esztergom, de legalábbis annak vala­mely része - jelesül a Várhegy - ezen megtiszteltetés birto­kosaként tartassék számon a jelen és az eljövendő nemze­dékek örömére és büszkeségére. A z említett Várhegy és annak műemlé­ki környezete hosszú idő óta szerepel az úgynevezett várományosi listán. Annak érdekében, hogy ezt a státuszát ne veszít­se el az önkormányzat támogatásával napvilágot látott már egy összefoglaló ta­nulmány, amely később könyv alakjában is megjelent. Időközben fölmerült, hogy Visegrád és Esztergom pályázata erő­sebb lehet, ha a két szomszédos vár közö­sen nyújtja be a pályázatát. Az esztergo­mi világörökségi klub így tehát kibővült olyannyira, hogy legutóbbi ülését tavaly Visegrádon tartotta, ám a szakmai fóru­mokon nem született egységes állásfog­lalás arra nézve, hogy mit is tekintsenek kiemelt értéknek. A történet első számú gazdája a Kulturális Örökségvédelmi Hi­vatal, az első fokú hatóság a műemlékek, a régészeti helyszínek és az ingó kulturális örökség terén. A Hivatal közel 12.000 lis­tán szereplő történeti helyszínért, épüle­tért, műemléki jelentőségű területért és történeti kertért, illetve 100.000-nél több régészeti helyszínért, valamint 400.000, magántulajdonban lévő ingó kulturális örökségi tárgyért felelős egész Magyaror­szág területén. Mindazonáltal az UNESCO felterjesztést a kormánynak kell benyúj­tania szakmai javaslattétel alapján. Talán kevesen tudják, hogy az esztergomi kirá­lyi vár Négy erény freskója a „reneszánsz" évében már az Európai Örökség részévé vált. Egyébként az is bíztató, hogy csu­pán maga a Pilis, mint ősi királyi erdőbir­tok önmagában is alkalmas lehet arra, hogy a világörökség részévé nyilvánítsák. Arról már ne is beszéljünk, hogy épp itt, Pannónia provinciában húzódott az egy­kori római limes, mely a birodalom határ­védelmét volt hivatott szolgálni és szá­mos, sőt számtalan emlékét őrzi a táj, rejti a föld, vár arra, hogy megfelelő és főként elegendő anyagi kondíciók megteremté­sével föltárásra kerüljön. A Kulturális Örökségvédelmi Hiva­tal arra törekszik, hogy komplex módon megőrizze és a következő generációknak átadja a kulturális - épített, régészeti és ingó - örökség értékeit, miközben figye­lembe veszi az életminőség javításának igényét és az életkörülmények korszerű szintjének követelményeit. További opti­mizmusra adhat okot a közelmúltban fel­tárt, felújított és a nagyközönség számára is látogathatóvá, sőt élvezhetővé tett pin­cerendszer felújítása a Sötétkapunál. A Szent Adalbert Központ részeként és hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents