Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-21 / 30. szám
közügy az alkotmányosság és intézményrendszere megteremtéséről szóló híreket és lehetőségeihez mérten igyekszik részt vállalni e jövőt formáló és meghatározó feladatokból. Úgy érezzük, az ezeréves történelmi múlt, az egyetemes magyarságnak az a szellemi öröksége, amelynek Esztergom a letéteményese, erre kötelez is minket. Hiszen itt született meg a magyar állam, a magyar szellemiség, a magyar katolikus egyházszervezet. A város évszázadokon keresztül királyi székhelyként szolgálta az államrendet, s a későbbiekben is az esztergomi hercegprímás intő szava figyelmeztette az uralkodót a törvényesség, az alkotmányos rend betartására. Esztergom történelmi múltja, az 1945 utáni évtizedek diszkriminációs politikája következtében megtépázott tekintélyének visszaállítása mellett, több nyugateurópai ország példája is aiatamasztja az alábbi, tanácstestületi határozatban megfogalmazott kérelmünket, melyet a támogató továbbvitel érdekében Önök elé terjesztünk. Esztergom Város Tanácsa arra kéri az Országgyűlést, hogy az Alkotánybíróság székhelye Esztergom városában legyen. A város történelmi múltjából, szellemi hagyományaiból és egyházszékhely szerepéből táplálkozó tekintélye, egyre dinamikusabban fejlődő jelene és térbeli elhelyezkedése biztosítékai lehetnének annak, hogy e nagyon fontos intézmény méltóképpen, történelmi hagyományokra támaszkodva, függetlenségét is demonstrálva végezhesse tevékenységét. A Tanácstestület egyben felkérte Nemes Tamás országgyűlési képviselő urat, hogy határozatunknak az Országgyűlésen is adjon hangot”. A felvetés, illetve az ötlet gazdája egyébként - amint parlamenti felszólalásában később Nemes Tamás is hangsúlyozta -, valójában az Esztergom Barátainak Egyesülete, pontosabban annak titkára, a lokálpatrióta Etter Ödön volt, aki szerényen azt mondta, hogy nem adott ezzel az ötlettel igazán nagy dolgot a városnak! „Inkább olyan ez, mint amikor egy jól eltalált ajándékkal lepünk meg valakit, amiben a figyelmességünk a lehető legjobban nyilvánul meg... Természetesen nem tagadom, a neveltetésemből adódóan imádom Esztergomot... Azután megtaláltam az ötletem közjogi alapját, a hely szellemiségét, ugyanis akkor döbbentem rá, hogy az esztergomi érsek feladata volt az alkotmány védelme! Nem csalódtam a városomban. Mindenki mögöttem állt ebben az ügyben. E nélkül a javaslatomból nem lett volna semmi...” - emlékezett vissza Etter Ödön. Nemes Tamás parlamenti felszólalásában kifejtette, hogy jó, jelképes gesztus lenne Esztergom város politikai rehabilitációjára, ha az Alkotmánybíróság valóban a királyi városban rendezkednék be. Köztudomású ugyanis, hogy „az ország településeit, egyes település típusokat, csoportokat vagy régiókat az elmúlt 40 évben olyan hátrányos döntések érték, amelyek miatt nehéz helyzetbe kerültek. Azonban nem hiszem - folytatta az akkori képviselő - hogy volna még az országban egy olyan település, amely az elmúlt 40 év első felében olyan hátrányos politikai megkülönböztetésnek lett volna kitéve, mint Esztergom. Azoknak a bélyegeknek a nyomait, amelyeket akkor kapott - nevezetesen, hogy klerikális város, reakciós város - máig sem sikerült magáról letörölnie. Egy korántsem névtelen ka- marakórusnak vagyok hosszú évek óta tagja. Elmondhatom Önöknek: énekeltem már a Zeneakadémia Nagytermében is és énekeltem az Árpád-házi királyok esztergomi kápolnájában. Egy gregorián dalt elénekelni a.Zeneakadémián vagy az Árpád-házi királyok kápolnájában nem ugyanaz a dolog. Sokkal jobb Esztergomban énekelni...” - részletezte Nemes Tamás, akinek felszólalását óriási tapssal értékelte a parlament. Szinte ezzel egy időben jelent meg a Dolgozók Lapja 1989. november 4-i számában Sulyok Kálmán írása Patrióták harca nyomán címmel. „Hallom, olvasom: a magyar Alkotmánybíróság székhelye Esztergomban lesz. Abban a legősibb magyar városban, ahol talán legelőször beszéltek magyarul alkotmányról, jogról, európai erkölcsről, ahol kivirágozhatott István királyunk bölcsessége, útjára indulhatott tudomány, kultúra, írásbeliség, ahol büszke pogányokból keresztények, s polgárok lehettünk. Amely város az utóbbi évtizedekben méltatlanul volt beszorítva és ottfeledve a Duna szögletében, mert erősnek látszó ideológiák meggondolatlan prófétái sokszor valóban, s végképp el akartak törölni a múltból mindent... Szívből üdvözlöm hát az esztergomi patrióták harcát, annál inkább, mert úgy vélem, része ez a tett annak a szándéknak és folyamatnak, mely jogaiba, s méltó helyére visszahelyezni kívánja a magyar vidéket, az ország nagyobb darab testét, mely sokáig úgy tűnt, néma vazallusként sorvad, megadó hallgatással tűri, hogy róla mindig „fent” döntenek, a székhelyeken, a fővárosban, azok néhány négyzetméterén...” Végül megtörtént a csoda! Az Ország- gyűlés az Alkotmánybíróságról szóló 1989-es törvénye értelmében deklarálta, hogy az Alkotmánybíróság székhelye és működésének helyszíne Esztergom. Az Esztergom és Vidéke 1989. november 11-én „Esztergom győzött” címmel Uttó György minisztériumi főtanácsos nyilatkozatát idézte a Népszabadság október 28-i számából. „Nem szégyellem elismerni, elérzékenyültem, amikor Esztergom győzelmét olvastam a Ház eredményjelző tábláján. Úgy éreztem, a legfelsőbb népképviseleti testület döntése elsődlegesen ugyan a város és a megye polgárai, állami és társadalmi szervei számára elismerés és dicsőség, de jut és jár belőle a vidék társadalmának is... Esztergom győztesen vívta meg az ütközetet, de a csatát még ezután kell megnyernie. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjainak többsége ugyanis nem valamilyen vidékellenes-
