Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-14 / 29. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Katonák kétkeréken (I. rész) «•fsai*** m Pöltl Zoltán Helytörténeti rovatunk mostani és következő részében nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy elmeséljük olvasóinknak az esztergomi kerékpáros katonai egységek történetét. A huszadik századi história számos érdekes részlettel, a közönség számára eddig nemigen ismert leírással, adattal van teli. A Hídlap számára összeállított kétrészes cikket Sőregi Zoltán írta. A szerző, mint kutató és publicista 15 éve foglalkozik hadtörténettel, számos publikációja jelent meg a témákban. 2002 óta a Magyar Hadtudományi Társaság tagja. A z emberiség természetéhez tartozik, hogy mindazt, amit megalkotott, megpróbálja felhasználni katonai területen. Különösen vonatkozik ez a gépekre, amelyek segítségével a katonai erők gyorsabban, hatékonyabban működhetnek. Nem kerülte el ezt a sorsot a kerékpár sem. A hadtörténet első kerékpáros alakulatai az Egyesült Királyságban jöttek létre, kísérleti jelleggel, 1885-ben. Az első világháború kezdetére a hadviselő felek mindkét oldalon alkalmazták a kerékpárosokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az 1908-as fegyvergyakorlaton szerepelt első ízben kerékpáros gyalogság, kísérleti jelleggel. A két háború között Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés szigorúan megszabta Magyarország számára a rendszerben tartható haderő nagyságát és összetételét. Ezek a tiltó intézkedések a gazdasági nehézségekkel párosulva már ekkor kényszerpályára állították a Honvédséget és benne a kerékpáros csapatokat. 1921-re a haditapasztalatok alapján és lehetőségek függvényében a megalakuló hét vegyesdandár alárendeltségébe egy- egy kerékpáros zászlóaljat szerveztek, amelyek maximális lét- r száma egyenként 18 tiszt és 450 fő toborzott legénység lehetett.. Ezek közül a 3. honvéd kerékpáros zászlóaljat Esztergomban, a 4. honvéd kerékpáros zászlóaljat Kenyérmező-táborban (1927-től Esztergom-tábor) állították fel. A zászlóaljak a béke- szerződés előírásai szerint három századból álltak, nehézfegyverek és zászlóalj-közvetlen alakulatok nélkül. A kerékpáros zászlóaljaknak csupán az egyik századát szerelték fel kerékpárral, a másik kettőt gyalogosan alkalmazták, legénységük „zsoldos” katonákból állt, hiszen a békeszerződés életbe lépésével a sorkötelezettség is megszűnt. A húszas években nem is nyílt lehetőség további fejlesztésre, hiszen a győztesek által delegált Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte az előírások betartását. A kerékpárosokat a gyalogság csapatnemeként szervezték, feladatuk elsősorban a felderítés volt. A korabeli Harcászati Szabályzat megállapította róluk: „Alkalmazhatóak: felderítésre és az ellenséges felderítés gátlására, a szárnyak biztosítására, eltolás és átkaroló támadás fedezésére; gyors tartalékként; üldözésre; halogató harcra és elöl lévő fontos pontok megszállására.” Legfontosabb tulajdonságaikat a következőkben foglalták össze: „Jellegzetességeik: jó út és időjárásviszonyok mellett gyorsak, mozgékonyak és tűzerősek; gyorsaságukat önmaguk erejéből merítik; főleg utakon mozognak, azok mellett harcolnak és gyorsaságuk azok minőségétől erősen függ; menetük zajtalan, sebességük éjjel erősen csökken; ( .....) v eszteségekkel szemben érzékenyek.” A haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül 1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Az anyági fejlesztésekkel egy időben jelentős átszervezések is végbementek, annak érdekében, hogy a Magyar Királyi Honvédség megfeleljen a korszerű háború követelményeinek. A kerékpáros zászlóaljak felszerelését az 1938. október 1-jével életbe lépő Huba I. hadrend szerint jelentősen megerősítették. Az egységeket alkotó három kerékpáros századnak századonként rajonként 1-1, összesen 12 golyószóróval kellett rendelkeznie, géppuskás százada hat géppuskából és két nehézpuskából állt. Zászlóalj közvetlen alakulatként egy árkász-, egy - páncéltörő ágyús és egy távbeszélő szakaszt alkalmaztak, továbbá alárendeltségükbe helyeztek egy kis- harckocsi-szakaszt és egy gépvontatású közepes tarackos üteget is.
