Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-18 / 47. szám
KÖZÖSSÉG A Jóvilágvon Zenekar Oroszországban turnézott Keletre a világhír felé A moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ meghívásának eleget téve november 15. és 23. között moszkvai turnén járt a párkányi formáció. A moszkvai intézet egyik kiemelt célja az anyaország értékeinek prezentálása mellett, a határon túli magyar régiók bemutatása is. Az Oroszországban töltött kilenc nap közös élményei rendkívüli módon ösz- szekovácsolták a zenekart - minderről Bokor Réka, a zenekar énekese számolt be lapunknak. A zenekar 2007-ben alakult, majd a következő évben léptek pódiumra először saját szerzeményeikkel, szövegírójuk Baranyovics Borisz: Serjozska szuflé című verseskötetének bemutatóján a párkányi Balassi Klubban. Azóta számtalan fesztiválszereplésük és koncertfellépésük volt egyetemi diákklubokban, valamint a párkányi Hídőr-ház rendezvényein. A zenekar szervezte két alkalommal is a párkányi forma Kortárs Művészeti Fesztivált és társszervezője volt az esztergomi piknik Fesztiválnak. Ezek a fesztiválok voltak az utóbbi két év legmozgalmasabb kortárs kulturális-művészeti rendezvényei, amelyek fiatalos lendületet kölcsönöztek az egyébként meglehetősen pangó testvérvárosi kapcsolatépítésnek. A csapat a Balassi Intézet ajánlása nyomán kapott meghívást Oroszországba. Kalandos vízumszerzési procedúra, és egy kis híján lekésett - 36 órás - vonatozás után érkezett a társaság Moszkvába, ahol a lehető legszívélyesebb fogadtatásban és gondoskodásban volt részük. Mint kiderült az orosz közönség igencsak ki volt éhezve a zenéjükre, mivel errefelé nemigen jár az alternatívabb fajtából való külföldi zenekar. Különösen Nyizsnij Novgorodban, ahol egy kiválóan megszervezett teltházas koncertet élvezhettek a helyi ifjabb és középnemzedék képviselői. A moszkvai koncertre elsősorban az ottani magyar kolónia, illetve ott tanuló „erasmuszos“ és helybéli egyetemisták voltak kíváncsiak. Az egyöntetű sikert jelzi, hogy bár Lenint nem láthatták (mauzóleum zárva, tehát vissza fog kelleni menniük), de a koncertek nyomán kialakult fan-klub tagjai szívesen fényképezkedtek velük és rengeteg pozitív visszajelzést kaptak különböző biogokon keresztül. Bár 2009 tavaszán már elkészült a zenekar demo-albuma, jövőbeni terveik között első helyen szerepel egy profesz- szionális minőségű hanghordozó összeállítása, amellyel be szeretnének jutni az országos rádiókba. Erre meg is van minden esélyük, ugyanis ez év októberében a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete tehetségkutató versenyén a zenekar harmadik helyezett lett, Trencsík Pál pedig elnyerte a legjobb zeneszerzőnek járó elismerést. Az előkelő helyezéssel egyben kedvezményes árú stúdióidőt is nyert a csapat. Most már csak a költségek másik felét kell előteremteniük, hogy stúdióminőségben rögzíthessék a mintegy kétórányi koncertanyagot, ami néhány népdal- feldolgozásból és saját szerzeményekből álló repertoárjukat alkotja. Ars poetica Közös létünk a zenekarban ideális környezetet teremt bizonyos ötletgazdag kellemes munkának, önkifejezésnek, amely évek alatt érlelődött bennünk, ám más formációkban nem emelkedett a felszínre. Szerencsésnek mondható találkozás ez, hiszen a tagok nemcsak zenei, szakmai téren kommunikálnak, de van egyfajta intellektuális összhang is, amely szoros barátságot eredményez. Ez mindenképpen pozitívumnak mondható, sőt elengedhetetlen, meg aztán nélkülözhe-' tetlen. Hobby-zenekarnak indultunk, lazításképpen több más tarka zenekar mellet, egyfajta szabad asszociációnak a hangszerek között, ám a társadalmunkra jellemző tempó csak kivételes esetekben engedményez ilyesfajta nyugalmi állapotot, a gyorsulás pedig ösztönöz, hogy kidolgozzuk ötleteinket, tálaljuk, megetessük, és ezen az úton fürödhessünk az önzőségünkben. Fontosnak tartjuk, hogy a zene és a szöveg erősítse egymást. A munka oroszlánrészét Baranyovics Borisz, a Trahk zenekar MC-je végzi, aki ugyan nem zenél velünk, de a szövegeket írja, ezáltal szerves része a zenekarnak. Arra törekszünk, hogy a zenénk nehezen behatárolható legyen, zenélésünk sokszor nyugodt, minimál, máskor elektronikus káosz, ami gyakran egyfajta pszichedelikus orgiába torkollik. A Jóvilágvan Zenekar nevét Monique Besten, holland „hídőr“ 2005-ös párkányi installációjának címéből kölcsönözte. Egyedi zenei stílusuk, amit ők „pszichedelikus popkatyvasz”-nak neveznek gyakran épít népzenei motívumokra, de fellelhetők benne a funkie, reggae, ska, jazz, disco, valamint a drum n base elemei. A csapat zeneszerzője Trencsík Pál, szövegírója Baranyovics Borisz. A zenekar tagjai: Bokor Réka - ének, Trencsík Pál - hegedű, billentyűs hangszerek, Valasek Zoltán - gitár, Szabó Máté - gitár, Gazdik Miro - basszusgitár, Tungli Tamás - perkusszió, Géó Martin - dobok. www.myspace.com/jovilagvan hídlap 2010. DECEMBER 18. / Vili. ÉVFOLYAM / 47. SZÁM HIMMLER GYÖRGY
