Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-12-18 / 47. szám

KÖZÖSSÉG Kimondalak Oldódsz csillaggá, Pőre fénnyé, Szétfolysz folyóvá, Vízeséssé, Leszel anyag zárványa, Földgolyóé, Galaktikáé, Drágakőé, Nem találsz Magadra mégsem, Meg nem nyugodhatsz A puszta létezésben. Járod tehát A mindenné-válás poklait tovább, Élsz, haldokolsz, hogy végre Magadra ébredj. Képmásod csak az ember lehet. Kimond, Mint szándékot a tett, Szülőjét gyermek, Mint szellemet a test. Kimond a Kisded, Kimond a test, Kimond a Szó, Kimond a tett. Kimondalak. hogy végre eljusson ahhoz a lényhez, akivel párbeszédet kezdhet, aki saját képmása. Képmása pedig csakis az ember lehet (Tér,1-27). A tudósok által emlege­tett antrópia törvénye (az antróposz, ember szóból) arra mutat, hogy a fizi­kai rend eleve magában foglalta a lehe­tőséget, hogy az élet, és végül az ember megjelenhessen! Ám az Ige önközlésének csúcsa az, amikor személyesen jön el közénk, szó­ban, tettekkel, egész emberségével válik kinyilatkoztatássá számunkra. És ez épp a megtestesülés. És most már a megtes­tesülés révén lehetővé válik, hogy az Ige ennek erejéből bennünket is belevonjon életközösségébe. Egész valónkkal, min­dennapi tanúságtételünkkel kell az Ige titkát kimondanunk, emberi életté ala­kítanunk, örök karácsony keretében. Klimentné Ferenczy Andrea evangé­likus lelkész: Jézusról szól az ünnep „Hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született.” Lk 2.10. Jézus születéséről Lukács evangéliumá­ban olvashatunk részletes tudósítást. Ez a beszámoló azonban több, mint egy történet leírása. Az angyalok szavával boldog énekre hangolódnak az egyszerű mondatok, Isten mennyei karából érke­zik a jelentés, hogy a Megváltó megszüle­tett. Lehet-e hinni az angyaloknak, hogy közöttünk van az Isten? Miért hangsú­lyozzák, hogy ez öröm mindenkinek? Hinni csak annak és azt lehet, ami fentről érkezik. Isten szava, az angya­lok, Jézus felülről érkezik. A mennyben, Urunktól minden esemény átgondolt és ami a legtöbb, hogy embert mentő, üdvö­zítő. Van, hogy ez kellemetlen, kudarcot, fordulatot hoz a földi életpályán, harag­ra gyúl az ember szíve. Fentről azonban nem egy kis szakaszt lát életünkből Isten, hanem egy egész nagy ívet, amihez néha neki kell átállítani életünkben a váltót. Akik most ezt élik meg, betegágyban vannak, életük utolsó szakaszában küz­denek, egyedül maradtan sóhajtoznak, ápolják szerettüket és már nem tudják, mivel segítsenek, netalán a temetőbe emlékezésre kényszeríti őket a fájdalom, nekik különösen is ez a vigasztalásuk, Isten mindent átgondoltan, és üdvözí­tő szándékkal cselekszik. Ne a magunk értelmezéseit boncolgatva győződjünk meg az igazságról. Az igazság odafent- ről származik, a mennyből minden más távlatot nyer. Jön Jézus, hogy minden bűnünket félretéve, Általa megszentelve bejussunk a mennyei fényességbe. Karácsony ezért szól a szeretetről, örömről, békességről. Istenben lecsen­desedünk, megtanuljuk az igazi szerete­tet. Isten a földön élőknek szerzett aján­dékot, nekünk adta oda önmagát Jézus testében. Fájó hallani az ünnepek alatti önkezü tragédiákról, üres ünneplésről, pedig az egész nép öröme Jézus születése, Isten szeretetének kiáradása. Mindenki életét befolyásolja Jézus születése. Ahol ezt szólják, ott van Jézus. A templomban beszél hozzánk Isten Róla, a szentségben találkozunk Vele. Karácsony, öröm, élet, nincs templom, egyház közössége nél­kül. A lényeget ünnepeljük és örüljünk Karácsonykor. Hallgassák Őt sokan és teljen meg életük örömmel Isten beszéde közben. Karácsony, ajándékozás. Isten ajándé­koz . Bizony Róla szól ez az ünnep. Legyen áldott az Ő neve minden családban, min­den házban Esztergomban. Áldott Ünnepet! Ágoston Csaba református lelkész „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, haj­tás sarjad gyökereiről.” (Ézs. 11,1) Ézsaiás próféta csodálatos képet látott maga előtt. A Dávid királyi házának a fája kivágattatott, csak egy lecsonkolt fatönk maradt belőle. De ebből, ahogy Ézsaiás próféta látja, a gyökerekről alulról egy­szer csak kihajt egy friss vesszőszál és növekszik. Ahogy nézi Ézsaiás ezt a gyökérről hajtó új sarjat, fölismeri benne az Istentől fel­kent új királyt. Nem Dávid nevét emlí­ti a próféta, hanem Dávid édesapjának, Isainak a nevét. Isten nem.a hatalommal néha visszaélő Dávidot akarja például állítani, és nem azt a kort akarja visszaál­lítani, amikor a király erőszakkal elveheti másnak a feleségét, hanem a gyökerekről jön az új hajtás, amely a múltban gyöke­rezik, de mégis teljesen új. Isai megcsonkolt fatönkjéről tehát kihajt egy vesszőszál a próféta látomásá­ban. És ahogy nézi Ézsaiás, az Úrtól fel­kent, az Istentől tanított, az igazi királyt ismeri föl benne. A vessző tehát egy ember alakjává válik egy második látomásban, akin megnyugszik az Úr Lelke. Isten­től tanított ember lesz, nagy király, aki Istentől bölcsességet kap. Aki fölismeri a jót és a rosszat, és külön tudja őket válasz­tani: megerősíteni a jót, visszaszorítani a rosszat. És nem aszerint ítélkezik, amit a szemével lát, és nem aszerint, amit a fülé­vel hall. Nemcsak azt jelenti ez, hogy lát­szatokkal nem lehet félrevezetni, hanem azt is, hogy egyáltalán nem szorul rá, hogy a látottak és hallottak alapján hoz­zon ítéletet. Mert benne lakik az igazság ismerete, mert belelát a lelkekbe. Ő az, akiben az Úr ismeretének és tiszteletének lelke lakik. Ez a király, Isten ismeretében és tiszteletében él, állandó kapcsolatban van Istennel, a Világ Urával. Mit jelent ez? Születni fog egy gyermek, aki felnövekedvén királya lesz e világban az Isten országának. És már a megszüle­tése is azt jelenti, hogy elérkezett e földre a várva-várt jövendő. Mi, ma élő keresztyének hisszük, hogy Jézus Krisztusról szól ez az ígéret. Mert ebben a Messiás képben, amit Ézsaiás lát, Krisztusra ismerünk. Krisztustól minden álnokság távol áll. Ő megbízható, aki állja a szavát, nem olyan, mint mi. Ő oda fordul a kicsinyekhez, a jogfosztottakhoz. Igazságos, felismeri az emberben a jót, Ő megbocsátó, mert ben­ne lakik az igazság ismerete. Őneki gondja van a kicsinyekre, a sze­gényekre, özvegyekre, árvákra, bete­gekre, a világ megvetettjeire. Védelmébe veszi őket és elhallgattatja a hangoskodó gonoszokat. Ö a földre szállt IstenFiú, akit szerete- tével nekünk ajándékozott az Atya. Hogy ennek a Fiúnak életével, halálával és fel­támadásával a mi életünk romjaiból is új hajtás, új vesszőszál sarjadjon. Vili. ÉVFOLYAM / 47 SZÁM / 2010. DECEMBER 18. > hidlap.net 7

Next

/
Thumbnails
Contents