Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-11 / 46. szám
■MMHMMHI KULTÚRA Végtére hivatalossá lön... A magyar nyelv hivatalossá tételét, a reformkor egyik sarkalatos célkitűzését, amelyért Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és a legnagyobb reformpolitikusok küzdöttek, vagyis a II. törvénycikket 166 évvel ezelőtt, 1844. november 13-án szentesítette V. Ferdinánd. A törvény értelmében az országgyűlés, a törvényhatóságok, a Helytartótanács nyelve ettől kezdve a latin helyett a magyar lett. Megszületett a polgári nemzet egyik legfontosabb alapköve. De vessünk egy röpke pillantást az előzményekre! Az 1795 és 1811 között zajló időszak a francia forradalmi példától rettegő, sötét kompromisz- szumok kora. A király kér, az országgyűlés lefarag belőle, de az uralkodó mindig eleve többet kér, így megkapja, amit óhajt. „Példa kellett, hogy rettegjen az ország” - írja Kazinczy Ferenc a korszakról. Ám virradat előtt legnagyobb a sötét. E virradat előtti sötétségben kezdődik a harc a nemzet felemeléséért, amelynek legérzékenyebb területe a kultúra. „Bécsbe jővén eszembe ötlött, hogy tanulni kellene” - írja később Bessenyei György. Kibontakozik tehát a harc, amelynek első eszköze a nyelvi program. „Ha az angulus abban maradt volna, hogy ne írjon a maga nyelvén se törvényt, se pert, se tudományt, most is ostoba volna. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” - fogalmazza meg a híres programot Bessenyei György. Mindehhez természetesen elsősorban nyelvújítás kellett, alkalmassá tenni a magyar nyelvet a hivatali használatra, miközben mindenki „arany időket, régi szabadságokat” emlegetett. A gondolat legfőbb ellenzője, a reakció kérlelhetetlen A himnusz kéziratának első oldala képviselője, maga I. Ferenc császár. Szerb Antal írja később: „Minden reakció szükségképpen szellemellenes, mert a szellem kritikát jelent és kérlelhetetlen továbbot! Shakespeare Caesarja fél Cassiustól, mert az éjszaka olvasni szokott”. De hiába minden ellenállás, a szabadság eszméje megállíthatatlan. 1801. június elsején Kazinczy szabadul börtönéből, Spielbergből. Pestre jön, ahol egészen más világot talál, mint hat esztendővel korábbi elzárattatása idején. Igaz, hogy a kávéházakban német szó hallik, de itt van már az új írónemzedék, Horváth István, Vitkovits Mihály és Szemere Pál. Találkahelyük Kulcsár István volt bencés tanár háza a Hatvani utcában. De van egy másik ház is a Szerb utca és a Zöldfa utca sarkán. Tulajdonosa Theodora asszony, akinél egyre gyakrabban fordul meg egy fiatalember. Úgy hívják: Kölcsey Ferenc. A harmadik helyszín a Karacs- ház. Úrnője Karacsné Takács Éva, az első női színikritikus, akihez gyakran hoz el barátnője egy kislányt, aki később Déryné Széppataki Róza néven lesz országosan ismert. Ugyanitt bérel szobát egy fiatal jogász is. Az irodalomtörténetbe majd Katona Józsefként vonul be. Ugyanitt nő föl egy másik kislány is, Benke Judit, később Laborfalvy Róza színésznő, civilben Jókai Mórné. 1817-ben Itáliából hazatér egy magyar festő, aki szakít az ecsettel és tollat ragadva megírja Mohács című nagyszabású költeményét, melyben Magyarország jövőjét illetően bohém optimizmust sugároz: „Él magyar, áll Buda még...”. Kisfaludy Sándornak hívják. Ám ők „csak” a középosztály. Mellettük ott áll az arisztokrácia színe-java, gróf Festetics György, gróf Teleki Sámuel és egy nagy név, gróf Széchényi Ferenc, aki 1802-ben folyamodványt intéz a császárhoz, amelyben könyvgyűjteményét felajánlja a nemzetnek, létrehozva így az ország és Európa egyik első nemzeti könyvtárát. I. Ferenc dühöng. Nemzeti adomány! De Napóleon a kapuk előtt, nincs választása, mint imigyen válaszolni: „Széchényi gróf ajánlatát nem csak kiváló tetszéssel fogadom, hanem egyúttal kegyesen engedélyezem...” Az adomány értéke 160 ezer aranyforint. (Az ekkor épülő soproni Széchényi-palota 40 ezer forintba került!) Időközben lezajlott a nyelvújítás, 1823-ban Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt, amelyben Isten szánalmát, segítségét kéri e sokat szenvedett nemzetre. Még két esztendő és 1825-ben elkezdődött a reformkor és a reformországgyűlések sora, melyek eszméit elsők között Széchenyi István gróf tűzi zászlajára szorosan a háta mögött Kossuthtal és szócsövével a Pesti Hírlappal. A számos nagyszerű törvény mellett 1844. november 13-án „végtére is hivatalossá lön a magyar nyelv”. ;o hidlap 2010. DECEMBER 71. / Vili. ÉVFOLYAM / 4,6. SZÁM V. Ferdinánd megkoronázása: aki 1844. november 13-án szentesítette a magyar nyelv hivatalossá tételét
