Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-01 / 44. szám
KULTÚRA Sem király, sem császár November 23-án 553 évvel ezelőtt hunyt el V. László, aki a Habsburg-ház második magyarországi uralkodója és az egyetlen Habsburg-házi magyar király volt. A szó klasszikus értemében mégsem uralkodott az országban, sőt a német-római császári címről is lemaradt. Mostoha sors, nehéz évszázadok előjelei... Talán így jellemezhetnénk a 15. század közepének magyar históriáját. Történt, hogy a tekintélyes császár, Luxemburgi Zsigmond halálát követően a rendek a lengyel Jagelló házból származó I. Ulászlót választották királlyá, aki azonban iljan elesett a várnai csatában. Igaz ugyan, hogy utószülött hát, V. Lászlót anyja megkoronáztatta, ám ennek különösebb jelentősége nem volt, a rendek Hunyadi Jánost nevezték ki László kiskorúsága idejére kormányzónak. Éppen a belső ellentétek tették volna szükségessé a legfelső hatalom kérdésének rendezését. 1451-ben megegyezés is született abban, hogy Frigyes császár átadja a gyermekkirályt a magyar rendeknek, azután ezt mégsem tette meg, hanem magával vitte Rómába önnön koronázására. Ő volt az utolsó császár, akit a pápa még Rómában koronázott meg. Noha Hunyadi kormányzósága 1452-ben lejárt, a hazatérő uralkodó a kormányzó nagy ellensége, Ciliéi Ulrik befolyása alá került. V. László uralkodása nem sok jót hozott az országnak, miközben a török közeledte egyre nagyobb veszélyt jelentett és ezt minden gondolkodó emberfő, élükön a jelképesen a hatalmat ugyan átadó Hunyadi Jánossal, aki mindemellett maradt az országos főkapitány és a királyi jövedelmek kezelője. Időközben a török elfoglalta Konstantinápolyt és II. Mehmed szultán belekezdett világhódító terveinek megvalósításába. Az ország ellen intézendő és elkerülhetetlennek tűnő támadás visz- szaverésének reményében III. Challixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett, ám ez nem talált visszhangra. Sokan úgy tudják, hogy a déli harangszó a nándorfehérvári diadalnak szól, ám ez csak részben igaz. Valójában a pápa rendelte el, hogy a magyarok megmentése érdekében kiadott bullájára felhívja Európa figyelmét. 1456. július elején a törökök 80 ezer főnyi sereggel koncentrált támadást indítottak Nándorfehérvár ellen. A csapatok nagy része eljutott a fellegvárig, itt rántotta magával a mélybe Dugovics Titusz a lófarkas, zászlót kitűzni szándékozó török katonát. Hunyadi végül, oldalán a kezében mindössze a feszületet tartó ferences szerzetessel, Kapisztránói Szent Jánossal végül világra szóló győzelmet aratott, de a keresztesek táborában kitört pestisjárványnak ő maga és Kapisztránói János is áldozatául estek. A Hunyadi család élére került idősebb fiú az országgyűlésben megígérte, hogy a királyi várakat és jövedelmeket visszaszolgáltatja V. Lászlónak, ám szóváltásba került Ciliéi Ulrikkal, akit a nándorfehérvári hős hívei lemészároltak. A király rémületében megígérte, hogy nem áll bosszút, ennek ellenére 1457-ben elfogatta a két Hunyadi fiút, Lászlót lefejeztette, Mátyást pedig magával hurcolta előbb Bécsbe, majd Prágába, joggal tartva az országos felháborodástól és annak várható következményeitől. A probléma mindazonáltal megmaradt, a török veszély, illetve fenyegetettség csak átmenetileg múlt el. Világosan kiderült, hogy Magyarország egymaga már nem elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon a hódítókkal. Nagyobb összefogásra lett volna szükség, több ország erejének egyesítésére, erre pedig a még mindig szinte gyermek és egyébként sem túl tehetséges, de mindenképpen tapasztalatlan V. László nem volt alkalmas, még akkor sem, ha már 1453-ban nándorfehérvári csata papírforma szerint nagykorúsították. A sors ráadásul még a lehetőséget sem adta meg számára ahhoz, hogy kibontakozzék. 1457. november 23-án Prágában bubópestisben váratlanul meghalt. Nem csupán magyar király nem lett a szó klasszikus értelmében, de a német-római császárságról is lemaradt. Nyilván érthető az előzmények után, hogy a csehek és a magyarok is - határaik és így országuk védelme érdekében - nemzeti királyt választottak. Prágában Podjebrád Györgyöt, Magyarországon pedig az ismert körülmények között, a prágai fogságából szabadult Hunyadi Mátyást a Duna jegén választották királlyá. Néhány évtizedre helyre állt a rend az országban. VARGA PÉTER DÉNES V. László és nagybátyja Ciliéi Ulrik
