Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-04-22 / 16. szám

helyi história

hát 1908 - végén, és annak is utolsó napjaiban, télen kezdi meg. A leírás szerint a kutat megszakítás nélkül fúrták, mélyítették, de a kedvezőtlen talajviszonyoknak köszönhetően tíz és fél méteres mélységben „kemény és szívós márga kőrétegbe ütköztek”, melyben a munka rendkívül lassan haladt csak. A munkálatról szóló korabeli jegyzet szerint 32 méteren át fúrták a földalatti sziklát, így a korábbi 10 és fél méterrel együtt egy adott ponton már 42,5 méteres mélységig hatoltak. A reménysugár ekkor már megvolt, ugyanis a fúrások nyomán, a sziklarétegből „valamely repedésen át felszálló vizet kapnak, melynek hőfoka 28 fok, mennyisége 24 óránként 3500- 4000 hektoliter, minősége pedig sokkal vasasabbnak mutatkozik, mint az eredeti forrásoké”. A dokumentum arra is kitér, hogy Zsigmondyék fizetsége „50 méterenként 40 korona alapdíj, plusz a vésésért 60 százalék többlet, összesen tehát méterenként 64 korona 5 százalék engedménnyel”. A kútfúrás munkálatai alatt különböző számításokat végeztek, ebből kiderült, hogy az addigi meglévő források napi termelése 14 ezer hektoliter, de az újjal együtt már 18 ezer hektoliter lesz naponta. Mindez a fürdő nagymértékű bővítésére, annak tervezésére adott alapot. Az Esztergomi Takarékpénztár 1908. július 10-én újabb ülést tartott, az ott készült írásban a kútfúrás további kronológiáját olvashatjuk. „A Zsigmondy Béla mérnök által kezdett és már hét hónapja folytatott fúrási munkálatok most is a legnagyobb nehézséggel és állandóan a kemény és szívós márga kőzetben történik. A mélység ma 64,5 méter, melynek alsó, 54 méter mély része egy tömör, megszakítás nélküli sziklába van vésve. Az állandóan felszálló víz mennyisége erős hullámzásokat mutat, a mai napi termelés cirka 2000 hektoliter, de volt már ennél sokkal több, sőt amikor a Kis-Duna májusban a mellette lévő kocsiút magasságáig megáradt a napi vízmeny- nyiség 8000 hektoliterre emelkedett”. A kútfúrás szakmai kihívását is jelezte, hogy a részvénytársaság még két év múltán tartott ülésén készült jegyzőkönyvében is azt olvashatjuk, hogy „Zsigmondy Béla mérnök kitartó, de küzdelmes munkája múlt év végéig 140 méter mélységet eredményezett, ebből a munka újbóli felvétele utáni utolsó félévi időre összesen csak 22 méter, tehát egy-egy napra csupán 4 méter esik”. A nehézségek és a lassúság végül azt eredményezte, hogy egy másik vállalkozó vette át a munkát, mégpedig egy Raky nevű, eredetileg német cég magyarországi leányvállalata. A külföldi kötődésű cég erősségéről ezt írták anno: „A magyarországi társaság azért bírja a versenyt még a legnehezebb régi magyar ilyen nemű vállalatokkal is felvenni, mert amellett, hogy kézierő helyett állandóan gőzzel dolgozik, többrendbeli oly szabadalmazott találmány birtokában van, melyek segélyével még a legkeményebb talajban is bármely mélységig biztosan vállalkozhatik”. A Raky-féle társaság a 140 méteren aluli fúrást ez év február 14-én kezdte meg és 12 munkanap alatt 155 méterig hatolt le, tehát naponként 1 méterrel többet tud fúrni és így ugyanazon idő alatt hatszorta annyit képes produkálni, mint az előző vállalkozó”. A Raky tehát nagy lendülettel ment tovább a munkában és bár elsőre csak kétszáz méterig szerződött a részvénytársasággal, de aztán hamar kiderült, hogy ezt a célt is túl tudják haladni. Erre alapozva három hónap múltán az Esztergomi Takarékpénztár Rt. további szerződést kötött a német céggel, mégpedig 500 méteres mélységig. Ezt akkor határozták el, amikor a fúrás 292 méter mélyen tartott már. Az artézi kút fúrásával kapcsolatos munkákról szólt az 1910. november 16-ai jegyzőkönyv is, melyet ugyancsak a ránkmaradt részvénytársasági iratok között találhatunk meg. Itt arról olvashatunk, hogy a német technológiával dolgozó apparátus

323,5 méternél elakadt és többnapi munka után sem tudott tovább haladni. A fúrás mellett ekkor már a furat kicsövezéséről is szó volt és itt újra megemlítik az első vállalkozó, Zsigmondy nevét, aki „összeszegecselt pléhcsövekkel bélelte ki a fúrólyukat”, majd hozzáteszik: „új vállalkozónk, a Raky-féle társaság azonban csavarjáratos öntöttvas Manesmann csöveket használt, ennek dacára ezek, mert a véső percenként 80-110-et ütött, már két napi munka után több helyen részben vagy egészben átsúrlódtak és e helyeken összeroppantak, illetve egymásba tolódtak”. Számos probléma akadályozta tehát a munkát az utolsó fázisban is, az artézi kút fúrólyuka több ponton is elhajolt, ennek következtében az említett öntöttvas alkatrészek szétestek, ezeket nagy nehézségek árán lehetett csak felszínre hozni, illetve a leírásban azt is olvashatjuk, hogy a roncsolt darabokat esetenként lent kellett hagyni a mélyben. Jó hír volt a sok rossz mellett, hogy az addig elért eredmények biztatóak voltak, hiszen a mérések alapján kimutatták, hogy a legkisebb dunai vízálláskor is háromszor any- nyi vízmennyiséget adott az új kút, mint a régi. Egy akkor keltezett földtani szakvélemény szerint a munkálatok egy 450 méteres dolomitsziklába folytak, ennek leküzdésével, körülbelül 500 méteres mélységben lehetett volna ennél nagyobb vízmennyiséget kinyerni a föld alól. A diagnózis arról is említést tesz, hogy az 500 méteres mélységből felhozott termálvíz nem lenne jobb minőségű hőfok és vegyi összetétel tekintetében. A elemzések külön kitértek az egyes mélységekben mért vízhőfokokra és csak érdekességként íme néhány adat az esztergomi földfelszín alatt lévő vízről: 100 méteren 27 fok, 200 méteren 28,5 fok, 300 méteren 29,5 Celsius-fok. A részvény- társasági jegyzőkönyvben ekkor jegyzik le azt a kérdést, mely úgy szól: „az eddig elért víz mennyisége és minősége megfelel-e a mi célzatainknak?”. A választ 1911. február 27-én adták meg, miszerint „Hévíz fürdőtelepünkön létesített artézi kút fúrása 323,5 méteres mélységben befejeződött”.

(Cikkünk jövő héten folytatódik.)

TELEFON : TAKARÉK 2b, vagy FÜRDŐSZÁLLODA 4". SÜRGÖNYCÍM : FÜRDŐSZÁLLODA.

hidlap.net

hídlap 31