Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-04-17 / 15. szám
helyi história A történelmi Magyarország utolsó prímása - Csernoch János Varga Péter Dénes Kivételes körülmények között futotta be nem mindennapi karrierjét a szlovák származású magyar főpap, Csernoch János érsek, a történelmi Magyarország utolsó prímása. Csernoch János 1852. június 18-án született a Nyitra megyei Szakolcán, szegény parasztcsaládban. Szakolca akkoriban a szlovák nyelvterület egyik kiemelkedő központja volt. Gyors fölemelkedését nem csupán kivételes tehetségének, hanem páratlan nyelvtudásának is köszönhette. Anyanyelvén kívül beszélt magyarul, csehül és németül, majd későbbi tanulmányai során elsajátította az olasz, a lengyel, a ruszin, a román, az ukrán a francia és a spanyol nyelveket is, de életrajzírói soha nem felejtik el megemlíteni, hogy jellegzetes szlovák akcentusa bármely nyelv használatakor fölismerhető volt. Novák Pál nagyszombati érseki helynök bátorítására szülei a szakolcai gimnáziumba íratták. Latin nyelvtudásával itt is hamarosan elismerést vívott ki, így történt, hogy a középiskola negyedik osztályának elvégzése után az esztergomi bencés gimnáziumba került. Teológiai tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Amint Erdő Péter írja róla: „bár szenvedélyesen foglalkozott a szentírástudománnyal, később... a kánonjog kreatív és magas szintű művelője lett”. Rövid pasztorációs munka után Simor János érsek Esztergomba helyezte, ahol a szemináriumban teológiát tanított, majd elnyerte az irodaigazgatói tisztséget. Apponyi Albert kultuszminiszter javaslatára 1908-ban Csanádi püspökké nevezték ki. O alapította meg a hajdúdorogi egyházmegyét és hathatósan közreműködött a híres Provida kezdetű pápai konstitúció Magyarországra való kiterjesztésében, amely a protestánsokkal kötött vegyes házasságok egyházjogi kezelését egy ideig jelentősen megköny- nyítette. Nagy gondot fordított a katolikus oktatás és nevelés megszervezésére, a szemináriumi képzés színvonalának emelésére. A Városy Gyula halálával megüresedett kalocsai érseki székre 1911. március 8-án kapott kinevezést. Vaszary Kolos prímás betegsége miatt már ekkor gyakran ő vezette a püspöki kar tárgyalásait. Vaszary Kolos bíboros 1912 októberében lemondott érseki tisztségéről. Esztergomi érsekké 1912 novemberében Csernoch János kapott kinevezést. Mivel több helyről az a vád érte, hogy ő eszközölte ki elődje lemondását, így kezdetben nem akarta vállalni a tisztséget, de Ferenc József és a Szentszék ragaszkodott Csernoch személyéhez. Kinevezését az uralkodó így indokolta: „Azért nevezem ki önt, mert olyannak ismerem, aki éberségével kellő időben fogja a katolikus egyház jogait és szabadságát fenyegető veszedelmeket felismerni és azokat kellő tapintattal elhárítani”. A császár halála után 1916. december 30-án ő koronázta királlyá IV. Károlyt a Mátyás-templomban. A Tanácsköztársaság idején esztergomi palotájába vonult vissza, ám nem sokáig volt ott sem nyugalma, az épületet elfoglalták, a Keresztény Múzeum és a Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményét pedig államosították, ennek ellenére - bár fölajánlották neki - az országot nem volt hajlandó elhagyni. A kommün bukása után (1919. augusztus elsején) visszaköltözött palotájába, az államosított egyházi kincseket ismét jogos tulajdonba vette, sőt sikerült a románoktól megszereznie Ipolyi Arnold korábban eltulajdonított értékes gyűjteményét is. Legitimista főpapként mindvégig hűséges maradt IV. Károlyhoz, de az ideiglenes kormányzóság intézményét célszerűnek tartotta. így került sor Horthy Miklós kormányzóvá választására 1920. március elsején. A párizsi béketárgyalások során gyakran tanácskozott az antant bizottság Magyarországon lévő tagjaival és kérte a Szentszék közbenjárását is Magyarország érdekében. Baráti kapcsolata a királyi családdal IV. Károly mindkét sikertelen visszatérését követően is megmaradt, ám a későbbiekben a legitimisták támogatására már nem volt hajlandó, Horthy kormányzóságát ellenben elismerte. Még részt vett a chicagói Eucharisztikus Világkongresszuson 1926-ban, majd egy esztendő múlva, 1927. július 25-én esztergomi palotájában rákban halt meg, miután végrendeletében mindent a főegyházmegyére hagyott. Július 29-én helyezték el nagy részvéttel a Bazilika kriptájában. Síremlékét Klebersberg Kunó kezdeményezésére állították. 32 hídlap hidlap.net
