Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-16 / 2. szám
címlapon szafizetését és nem látni még, hogy miből; de ez már az új kormány idejére esik. Munkanélküliség: negatív rekord Jól működő országban az állam pénzügyei keveseket érdekelnek, és nem is kellene ilyen ügyekkel ennyit foglalkoznunk. Nálunk azonban családok százezrei érezték meg a bőrükön, hogy a forintnak az euróhoz vagy a svájci frankhoz mért értéke nagyott esett 2009 tavaszán, és ezzel a devizában felvett hitelek havi törlesztése hirtelen még drágább lett. Azt pedig mindenki a pénztárcáján tapasztalta, hogy a nemzetközi kölcsönökért vállalt kormánypolitika következtében év közben tovább emelkedtek az áfakulcsok, az adónövelés hatására pedig az árak is. A 25 százalékos forgalmi adóval Európa rekorderei közé léptünk. Az adókkal, bürokráciával és korrupcióval legyengített gazdaságot különösen rosszul érintette a külső piaci és pénzügyi feltételek romlása 2008 végén. Egy sor vállalatnál leállították a munkaerőfelvételt, visszafogták a béremelést. A 2009-es év e téren valóban keservesnek bizonyult. A munkanélküliségi ráta egyre újabb rekordokat döntögetett, cégek sora vált fizetésképtelenné. A bankok a korábbi túlzott hitelezés tanulságait levonva most még a biztos lábon álló vállalkozásokat sem szívesen finanszírozzák, aminek a következtében tovább gyöngült a konjuktúra. Az exportpiacok az év során végig gyengélkedtek, főleg az autóiparban, az elektronikai cikkek ágazatában. Talán lassan magukhoz térnek ezek az ágazatok, és erről az oldalról 2010 egy fokkal jobb lesz. Nem várható gazdasági növekedés És ezzel rátérhetünk az év kilátásainak latolgatására. Nagy bizonytalanság övezi még azt az egyszerű ügyet is, hogy vajon gazdaságunk végre növekedni fog-e a 2009-es mély visszaesést követően vagy sem. Azt gondolhatnánk, hogy amint a külvilágban javulnak a viszonyok, úgy lassan visszatér a lendület az üzleti életbe; ismét kezdenek állásokat meghirdetni, megrendeléseket feladni. Biztosan lesz ilyen ágazat is, de azt azért jó tudni, hogy a külső piacokra rendszerint (noha távolról sem kizárólag) a nagyobb cégek, a nemzetközi nagyvállalatok termelnek. Amint az Audi autók iránti kereslet helyreáll, akkor a győri motorüzemben is a válság előtti munkarendre térnek visz- sza; ha a Suzuki autók értékesítése ismét nő, akkor az összeszerelői munkákra és az alkatrészbeszállítókra a korábbi szerinti az igény. Ám ezek a hatékony, termelékeny vállalatok nem igényelnek érdemben több munkaerőt. A magyar állások meghatározó hányada egyébként is a kisebb, magyar tulajdonú vállalkozásokban található, melyek sokkal inkább függnek a hazai kereslettől; ezen a téren pedig 2010 nem sok jót ígér. A növekvő munkanélküliség, az állami bérbefagyasztás, a vásárlóerő mérséklődése miatt a magyar piacra termelő cégek tevékenysége nem képes bővülni. Sokakat mások fizetési késlekedése, fizetés- képtelensége húz vissza. Egészében véve tehát 2010 során nem várható gazdasági növekedés. Az előrejelzések zöme a plusz egy és a mínusz egy százalék közé esik; a pesszimisták szerint továbbra is visszaesés lesz 2010-ben, de még ha valamivel nőne is a termelés, sokak életkörülménye romlik majd. Aki például a tavalyi év során vesztette el állását, egy ideig a végkielégítésből fent tudja tartani megszokott életnívóját, de hacsak hamar nem talál más fi„2009jelentős eseménye az volt, ami nem történt meg, nevezetesen nem állt be államcsőd." zető foglalatosságot, akkor neki 2010 lesz a nehéz év, és nem az, amikor munkanélküli lett. Hasonlóan számos olyan kisvállalatról tudni, amelynek a tavalyi éve nagyon rosszul alakult, és csak kifizetések elhalasztásával és a beszerzések visszafogásával maradt a víz fölött, reménykedve a jobb időkben. De ha ezek a jobb napok nem jönnek el hamar, akkor a tartalékok kimerülésével az ilyen vállalkozások kénytelenek lesznek feladni a harcot. A csőd- és felszámolási eljárások adatai, a fizetési határidők hosszabbodásai jelzik a gondok sokasodását. Mindezek miatt társadalmi értelemben az idei év aggasztóbb, mint amilyen a mély visszaesést regisztráló 2009 volt. Lesz-e mozgástere az új kormánynak? Tud-e valami lendületet vinni a gazdasági életbe az új kormány? Az utóbbi választások során nem csak azt láthattuk, hogy a hivatali idejét befejező kormány igyekszik a lehető legtöbbet költeni népszerűséget hozó célokra, amivel kiüríti az államkasz- szát a választásig, de azt is, hogy kifizetetlen számlákat hagy hátra. Ez utóbbiak mértékét szinte lehetetlen megismerni az ellenzéknek vagy az elemzőknek. Itt van például az államvasút ügye: a tartósan veszteséges társaságnak pénzre van (mindig) szüksége, ezért bankhitelt vesz fel. A bankok a veszteségek ellenére adnak, mert joggal gondolják, hogy a tulajdonos (a magyar állam) nem veszi le a kezét a cégéről, amelyet, ha egy magán- tulajdonú cipőgyár lenne, simán felszámolási eljárásba vinnének. A belépő új kormány mi mást tehetne, mint hogy kifizeti a számlát („konszolidálja a társaságot"), de a tartozás nagysága addig üzleti adatnak számít a bank és a társaság szerint. Ez csak egy fogás a sok közül, hogy miként lehet a hiányokat egy ideig előre görgetni. A pénzügyminiszter új, de az apparátusa a régi, amely 2006-ban az akkori pénzügyminiszter alatt „trükkök százaival" kendőzte el a szavazásig az ország tényleges állapotát, az államháztartás valós hiányát. Nem meglepő, ha nem csak az ellenzék, de a közgazdász szakma egy része is bizalmatlan a most közzétett költségvetési adatok és előirányzatok hitelességét illetően. Ha most csak feleannyi trükk maradt a költségvetésben, akkor is százmilliárd forintos nagyságrendben hárul fizetnivaló az új kormányra. Ez csak egy példa a kényszerhelyzetekre. Azonban mozgástere mindig van a kormánynak, hiszen nagy a magyar állam- háztartás és ha valaki vállalja az ésszerű, de népszerűtlen intézkedéseket, akkor azért lehet megtakarításokat elérni. Elégséges bizalmi tőkével az újonnan megválasztott kormány belevághat olyan teendőkbe, amelyeket a kellő felhatalmazás nélküli kormány óvatosan elkerült. Ha elég érett a szavazópolgár, akkor megérti a takarékossági intézkedések és racionalizálások értelmét főleg, ha nem tapasztal emellett pénzpocsékolást, felelőtlen költekezést, állami rongyrázást. Nem csak az számít tehát, hogy egy kormány mit tesz, hanem az is, hogy ki teszi, milyen felhatalmazással, és főleg: mi célból. Ha ugyanis biztosak lehetnénk abban, hogy az államhoz kerülő pénzünk óriási többsége értelmes célokat fog szolgálni és a kormány a reá bízott erőforrásokból hasznos és szükséges ügyekre költ, akkor jobban megmozdulnának energiáink. A vállalkozások egy része most kivár, mert meg akarja látni, hogy milyen irányba megy a gazdaság és megy-e egyáltalán. Határozott irányt érezve magára találhat a magyar nemzetgazdaság; hogy így lesz-e, ez a 2010-es év nagy kérdése. hidlap.net hídlap 7
