Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-03-13 / 10. szám
exkluzív Esztergom-emberek Adásban van Gulya István Argyelán Kriszta hangját szinte mindnyájan ismerjük. Az éterből vagy akár a tévékészülékek hangszóróiból biztosan hallottuk már. Miközben rádiós pályafutásáról beszélgettünk, igazán sajnáltam, hogy a Hídlap nem hangos újság. Vidám és meleg orgánumát nagy bánatomra nem tudom visszaadni.- A rádiózás hogyan alakult nálad? Szerettél szövegelni, mindig jó volt a beszélőkéd, s úgy érezted, ezzel kéne valamit kezdeni?- Isten igazából ezt nem mondanám. Szerepelni - azt szerettem. Ezt leszögezhetjük. (nevet) Gyermekkoromban is már mindenféle előadásokban részt vettem, szerepelni, közönség elé kiállni mindig szerettem, nem az történt, hogy visszahúzódtam volna ettől. De nem gondoltam arra, hogy rádióznék, nem fordult meg a fejemben soha. Egyszer Meggyes Miklósné Ildi néni, színjátszó köri tanárom ajánlott be a régi Rádió Esztergomba, hogy egy március 15-i emlékműsorban szavaljak (merthogy jártam szavalóversenyekre is). S amikor elmondtam azt a verset, felvetették, milyen jó volna, ha maradnék. Akkoriban még Nemere Ilona is a rádióban dolgozott, ő javasolta, hogy én olvashatnám az esti meséket. Onnantól kezdve bejártam, mikrofonba mondtam egy nagy adag esti mesét, és az ment minden este. így kerültem rádiózás-közeibe. Később már műsorvezetőként egy egész hónapot munkálkodtam ott nyáron, minden áldott nap, reggel hattól délig.- Ahhoz, hogy az emberből jó rádiós műsorvezető váljon, a szép orgánum mellett, gondolom, helyesen kell tudnia beszélni?- Igen, mondjuk nem árt (nevet). Meg hogy helyesen képezze a hangokat, tudja a helyes hangsúlyt stb. Szerintem ezek nagyon fontos dolgok. Mert ma a médiában ritka, mint a fehér holló, aki normálisan képes beszélni.- Eddigi tapasztalatod az, hogy - akár a rádióban, akár a tévében - gondok mutatkoznak a míves beszéddel?- Igen. A tévé rosszabb egy fokkal szerintem. De a rádióban is hasonló a helyzet. Nevezhetjük az én „háklisságom- nak" - „hibámnak" - (nevet), hogy kihallom rögtön, ha valaki rosszul hangsúlyoz. Nem arról van szó, hogy milyen kiejtéssel, milyen választékosán beszél, hanem hogy fals hangsúllyal, egyszerűen rosszul mond egy mondatot, vagy „éneklősen" cseverészik, beszédhibával (egy kis racs- csolással stb.) rendelkezik, ilyesmi. Ezekhez sajnos már van fülem (nevet), azonnal észre veszem.- Igen, kellő tapasztalattal bírsz, hiszen, ugye, a kilencvenes évek közepén kezdtél el rádiózni. Esztergom után menetelé folytatódott tovább az utad?- Pontosan 1995-ben kezdtem el rádiózni Esztergomban, a következő állomást a - Héder Barna és Palik László nevével fémjelzett - Radio Bridge jelentette. Úgy keveredtem oda, hogy Balázsy Panna és Világi Péter éppen távoztak onnan, s jelentkeztem a megüresedett helyre.- A Radio Bridge után jött a Sláger Rádió? Majd a Danubius?- így van. A Slágernél közel nyolc esztendőt töltöttem, a Danubiusnál pedig az elmúlt másfél évet. Amíg meg nem szűnt a frekvenciája mind a két országos kereskedelmi rádiónak, addig dolgoztam a Danubius Rádiónál.- Aggódtál, amikor felmondták a Danubius frekvenciáját, hogy mi történik ezek után?- Azért nem, hogy mi lesz velem. Őszintén szólva, inkább úgy éltem meg a dolgot, hogy most itt előállt a lehetőség arra, hogy valami más történjen. Mármint a rádiós szakmában. Nem arra gondoltam, hogy én innentől egészen mást fogok csinálni, tudtam, hogy rádiózni fogok, és abban is szinte biztos voltam, hogy meg fogom találni a helyemet az új közegben. A két rádió megszűnéséArgyelán Kriszta önmagáról:„Egyik kedvenc zenészem (Lovasi András) szavait idézném rögtön az elején:,,...elmúltam húsz, de még nem vagyok negyven...". Már óvodásként buzgott bennem a szereplési vágy, bár akkoriban balerina szerettem volna lenni. (...) A műsorvezetésbe 1995-ben kóstoltam bele. Esztergomban akkoriban két rádió is működött, először az Új Rádióban, majd a Kék Dunában próbálhattam ki magam. 1999 decemberében kerültem egy fővárosi adóhoz (Radio Bridge), majd 2002-ben megvalósult a nagy álom, végre egy országos rádió, a Sláger Rádió stábjában dolgozhattam, a nevemhez kötődött a Hétvégi Életmódmagazin. 2005-2009 között a TV2 női csatornahangjaként is tevékenykedtem. 2008 szeptemberében lehetőséget kaptam, hogy a hétvégi műsorvezetés után a Danubius Rádióban hétköznaponként is bizonyítsak. Szerencsére elmondhatom, sikerült, a Danubius Délután fél év alatt az ország leghallgatottabb délutáni műsora lett. 2009. november 18-a meghatározó dátuma rádiós pályafutásomnak. Megszűnt az a két adó, ahol életem igen jelentős, közel nyolc évét el- töltöttem. Megvolt a helye a búcsúnak és megadatott a lehetősége annak, hogy részese legyek egy új rádió, a Class FM születésének» (Forrás: www.classfm.hu .) 26 hídlap hidlap.net
