Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-27 / 8. szám
helyi história Scitovszky János hercegprímás A búcsújáró püspök Lyuiiüüi.iJ.M Még azt mondják, hogy a 19. században nemzetek és nemzetiségek nem fértek meg egymás mellett abban a hatalmas birodalomban, amelyet Osztrák Császárságnak, Habsburg Birodalomnak, vagy a későbbiekben Osztrák-Magyar Monarchiának neveztek. Erre cáfol rá Scitovszky János személye és munkássága. S citovszky János a 19. század egyik legmeghatározóbb esztergomi érseke egy szlovák falusi tanító fiaként született az Abaúj vármegyei Bélán 1785. november elsején. Középiskolái elvégzése után Rozsnyón lett papnövendék, majd Nagyszombatban szerzett filozófiai doktorátust. Működését nem lelkipásztorként kezdte, főpásztora a rozsnyói líceum filozófia és matematika tanárává nevezte ki, de foglalkozott teológia morálissal és egyháztörténelemmel is. Részt vállalva az országos politikában, követ volt a reformkor nyitányát jelentő 1825. évi országgyűlésen, ahol paptársai közül felszólalásaival a legnagyobb tekintélyre tett szert. Az uralkodó 1827-ben rozsnyói püspökké nevezte ki. Legfőbb célja egyházmegyéje rekatolizációja volt. Amint Cséfalvay Pál írja, a protestantizmussal szemben három áhítatformát szorgalmazott: a Mária- tiszteletet, a szentek ereklyéinek tiszteletét és a búcsújárásokat. Mindezt úgy, hogy a szinte egészében protestáns rozsnyói egyházmegyében kevés volt a katolikus templom, a pap és az iskola. Scitovszky minden papját személyesen ismerte, minden bérmálást maga végzett és tizenegy esztendő alatt mintegy tíz templomot építtetett. Már első római útja során ereklyéket kért és kapott XVI. Gergely pápától. Számtalan búcsújárást vezetett, gyakorta megfordult Sasvárott, Kistapolcsányban és Mátraverebélyen. Nem véletlen tehát, hogy egyszerűen „búcsújáró püspöknek” nevezték. Szepessy Ignác halála után pécsi püspök lett. Itt is templomokat és iskolákat épített, miközben székvárosa tanítóképzőjének összes kiadásait magára vállalta. Az idős pedagógusok számára megalapította a Néptanítók Nyugdíjintézetét, de törődése kiterjedt a kórházakra és a börtönökre egyaránt. Szegényházat alapítva megszüntette pécsi egyházmegyéjében a koldulást. Időközben ismeretséget kötött Liszt Ferenccel, akihez ettől kezdve életre szóló barátság fűzte. Bár 1848-ban bőségesen adakozott a haza oltárán, Kossuthék törekvéseit csak addig támogatta, amíg azok megmaradtak a királyság törvényes keretei között. Ennek ellenére Hám János esztergomi érsek lemondása után, a kialakult zűrzavarban - vélhetően legitimista magatartásának köszönhetően - a király kinevezte Magyarország prímásásává. Esztergomi székét 1850. január 6-án foglalta el. Az aradi tizenhárom életének megmentése érdekében négy alkalommal kereste fel a császárt és nem egyszer kérte az alkotmányos rend helyreállítását, ám Ferenc József nem teljesítette a prímás kéréseit. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, az országba látogató uralkodót következetesen magyar nyelven köszöntötte. Nagy gondot fordított a Bazilika építésének befejezésére, szobrászokkal, kőfaragókkal kötött szerződéseket, elkészíttette a prímási trónt és a kanono- ki stallumokat. 1852-ben a szentatya bíborossá nevezte ki. Bár az esztergomi Bazilika még korántsem volt kész, Scitovszky János elhatározta a főszékesegyház fölszentelését. Az időpontot 1856. augusztus 31-re tűzte ki. A ceremóniára meghívta az akkor még magyar királlyá sem koronázott Ferenc József császárt, a szentelési mise komponálására és vezénylésére pedig régi barátját, Liszt Ferencet kérte fel. A misén szentbeszédét a magyar mellett szlovák és német nyelven is elmondta. Az ország közhangulatát jól jellemzi Arany János 1857-ben írott A walesi bárdok című költeménye, de magában a prímásban is egyre határozottabbá vált az ellenérzés a bécsi abszolutizmussal szemben. Tömegeket megmozgató 1857-es mariazelli zarándoklata nyílt tüntetés volt a bécsi ka- marilla ellen. 1859. november 6-án tartott aranymiséje ismét alkalmat nyújtott a főrendeknek, hogy kifejezzék reményüket, miszerint a prímás végre hajlandó lesz megkoronázni az uralkodót, ám erre nem került sor, míg végül Bécsbe hívták, hogy rendreutasít- sák. „Fájlalom, hogy őszinteségem rosszallást váltott ki, de lelkiismeretem ellen sohasem fogok szóla- ni” - hangoztatta nagy eréllyel és bátorsággal. Ennek ellenére mégis előkészítőjévé vált Deák 1865-ös híres Húsvéti cikkének, amely elindítója lett az Osztrák-Magyar Monarchiát megteremtő 1867-es kiegyezésnek. Ám ezt Scitovszky János bíboros, hercegprímás már nem érhette meg. 1866 szeptemberében agyvérzést kapott. Még lediktált betegágyában egy búcsúlevelet Ferenc József császárhoz, majd október 19-én meghalt. Több főpap és népes asszisztencia közreműködésével október 23-án temették el az esztergomi Bazilikában. 32 hídlap hidlap.net
