Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-20 / 7. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Színjátszók a 19. századi Esztergomban Először adunk közre olyan históriát, mely Esztergom majd kétszáz évvel ezelőtti színjátszóiról, illetve az itt működő színészi társulatokról szól. Helytörténeti rovatunk ezúttal is egy viszonylag könnyedebb epizódját eleveníti fel a legendás város történelmének. A cikk Pifkó Péter és Zachar Anna „Egy eltűnt színlap nyomában” című, 1979-ben publikált tanulmánya alapján készült. Lendvayné Hivatal Anikó „1815-től egyre szaporodó társulatok rendszeresen jöttek hosszabb-rövidebb időre Esztergomba. Szereplésükről többnyire levéltári források vallanak. E korai időből a Hetényi József által vezetett társaság 1822. évi előadásairól maradt fenn két színlap. Esztergom színháztörténetének harmadik ismert színlapjáról idősebb Szinnyei Józsefnek, a komáromi színészetről írott munkájáról olvashattunk. Ebben ír Fülöp János társulatának komáromi szerepléséről. A beszámolóból megtudhatjuk azt is, hogy a társaság Nyitra és Érsekújvár után Esztergomba is eljutott. Itt Rudnay Sándor kardinálissá avatásának alkalmából játszottak, kihasználva a polgárok és az idesereglő vendégek adakozó kedvét. Szinnyei írása szerint erről egy keltezés nélküli színlapról értesülhetünk. Ez a színlap azonban az idők során elveszett az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből, egyik példányát azonban sikerült meglelnünk Majer István kanonok gyűjteményében. így részletesen tanulmányozhatjuk a Szinnyei által említett nyomtatványt. Dátum ugyan ezen sincsen, de levéltári forrásokból tudjuk, hogy Rudnayt 1829. január 9-én iktatták be. Tehát minden bizonnyal a színészek ezen a napon tartották előadásukat. A megtalált színlap legnagyobb értékét maga a kora adja. Minden olyan színlapnak örülnünk kell, amely színészetünk legkorábbi időszakából származik, mint ez az 1820-as évek végéről származó. Érdekes ezenfelül a játszó személyek miatt is. Fülöp János igazgató és neje, Fügedi Zsuzsanna az úttörőszínészek közé tartoztak, a színjátszók között azonban más nevezetességekről is olvashatunk. Az Anikó név Hivatal Anikót, a későbbi idősebb Lendvay Mártonnét rejti, aki a Nemzeti Színház kiváló tragikája volt. Esztergomi szereplése idején, alig tizenöt évesen aratta első sikereit. A Földi néven fellépő színész, a 19. század jeles tárcaírója, humoristája, az a Frankenburg Adolf volt, akit éppen a feltűnően szép Hivatal Anikó vonzott, ha rövid időre is a vándorszínészek közé. (...) Maga Frankenburg így jellemezte az Esztergomban fellépő társulatot: „...ők nem tartoztak azon bandák közé, melyeknek tagjai talpalatlan csizmákban s kopott öltöny által mesterségesen eltakart rongyos ingben szoktak e vagy ama kisváros utcáin nagy kevélyen föl és alá járkálni s azután minden előadásra régi ruhadarabokat s egyéb szükséges tárgyakat kikölcsönözni, hogy legalább emberi formában léphessenek föl a viszontagságos deszkákon, melyek a világot jelentik. Fülöpnek személyzetét a jobbak közé lehet sorolni, a tagok kedvenc szerepeiket meglehetős sikerrel adták, s csak a férfiak outrirozták (túlozták - a szerk.) néha kelleténél túl s vetették oly messzire a sulykot, hogy azon este ritkán bírták megtalálni". Ugyancsak Frankenburg naplójából értesülhetünk arról is, hogy a társulat a farsang első hetében érkezett meg Esztergomba. A Magyar Király vendégfogadóban helyezkedtek el, amely ideiglenes színházul is szolgált. A vendégfogadó a Buda utcán állt, tulajdonosa Bleszl Albert volt. Az adatok szerint elsőként 1829-ben Fülöp János színtársulata játszott itt, de Frankenburg naplójából az is kiderül, hogy ő nem a vendégfogadóban lakott, hanem egy „becsületes tímármesternél, 30 híd lap hidlap.net
