Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-20 / 7. szám
exkluzív Egy aranyember Az Aranycsapat hátvédje, Buzánszky Jenő 1925. május 24-én Újdombóváron született. Labdarúgó pályafutását 1938-ban, tizenhárom évesen kezdte a Dombóvári Vasutasban. Az ifjú hátvéd a csapattól huszonegy évesen került a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz, ahonnan a tavaszi idényben eligazolt a Dorogi Tárnához. A Dorogi Tárna után 1951-ben a Dorogi Bányászt erősítette, ahonnan egyetlen vidékiként tagja lett az akkor felfutó legendás Aranycsapatnak. Játszott az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet szerző válogatottban is. Annak ellenére, hogy eredeti posztja hátvéd volt, nagy érdemeket szerzett azzal, hogy az ellentámadásokból ő is kivette a részét. A stabil technikai tudása mellett gyorsasága miatt dicsérik a korabeli híradások a szélsőhátvédet. A negyvenkilencszeres válogatott labdarúgó 1947-től 1960-ig 274 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerepelt, 1950 és 1956 között negyvennyolc alkalommal ölthette magára a címeres mezt, játszott a berlini világbajnoki döntőben és természetesen tevékeny résztvevőjeként az „évszázad mérkőzésének", az 1953. november 25-ös londoni Wembely stadionbeli a legendás magyar-angol 6-3-as meccsnek. Aktív pályafutását követően a Testnevelési Főiskolán szakedzői tagozaton szerzett diplomát, és edzőként valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozott és foglalkozik. Dorogon, Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál szintén dolgozott edzőként, míg sportvezetőként a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányította.Tagja a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökségének, 1996-ban az MLSZ alelnökének választották meg. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki. (A Hídlap2009. augusztus22-icikke, internetes változat: www.hidlap.hu/news/view/egy-aranyember és a www.sulinet.hu nyomán.) nak. Szüntelenül keresik azokat a lehetőségeket, amik a meg- és túlélésre, s leginkább: a továbbélésre serkentenek. A vidéki ember számára természetes a mozgás, úgyhogy szerintem ezt a„mozgós"gondol- kodásmódot főleg ők viszik az egyetemek életébe. Mert egyébként Buzánszky-kupát Miskolcon úgyszintén szerveznek, Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban hasonlóképpen, de még Farkaslakán, Erdélyben is. Általában mind vidéki helyeken.- S akkor ezek között, a Buzánszky- kupával fémjelzett települések között játszanak végül úgymond egy „szuper kupadöntőt"?- Nem, hiszen mindenkinek más a lehetősége. Például a korosztályi besorolás kapcsán: egy gimnáziumba járó csapat tagjai maximum tizennyolc évesek lehetnek, ugyebár az egyetemre járók viszont „elszaladhatnak" akár a huszonöt évig. Aztán ne felejtsük azt sem, hogy Farkaslakáról csapatostul ideutazni nem egyszerű (költséges) kérdés. Ellenben az is igaz, hogy odakintről egy-egy ilyen gála- mérkőzés alkalmával meg-megfordulnak itt, mert az is megesik, hogy páran a nagyváradi egyetemről átruccannak. Elsősorban igyekeznénk szélesíteni ezt a bajnokságot, azt beszéltük az itteni vezetőkkel, hogy az volna a jó, ha ki tudnánk terjeszteni egy országos egyetemi kupára. Ha - mondjuk - ősszel egyszer mindenki találkozna. Valamikor a harmincas évek végén még voltak ilyen rendezvények. Tudja, talán apróságnak tűnik, de eszembe jutott, hogy az ország két megyéjében, Békésben és Jász-Nagykun- Szolnokban rendszeresen sor kerül az ottani települések polgármestereinek a találkozójára, amiken immár tizenkettő vagy tizenhárom éve magam is részt veszek, s nagyon jó dolognak tartom - a jövő ifjúsága érdekében. A legkisebb falutól kezdve a nagyobb városokig öszszejönnek a településvezetők, korhatárra való tekintet nélkül fociznak, azután a fehérasztal mellett mindig elmondom nekik, hogy a falvak és a városok fiatalságáért, a közösségért a polgármesterek a felelősek. Azért, hogy milyen gyerekek nevelkednek föl. Nekik arra kell törekedni, hogy a fiataljaik egészségesek legyenek, helyben maradjanak, és érezzék azt, hogy törődnek velük a jövőjük felépítésében. Mint Esztergomban.- A közelmúltban azt nyilatkozta Orbán Viktor, hogy ő szíve szerint preferálná a magyarországi sportot. Amennyiben ügy alakul a választás, elképzelhető, hogy a következő kormány számára a sport előnyt élvező terület lesz.- Orbán Viktor maga is sportolt, futballozott, pontosan tudja, az egészséges nemzet megteremtése kapcsán milyen jelentőséggel bír a sport. Világos, hogy patronálja és támogatja, és remélni merem, hogy ez valóra tud válni a választásoktól függően. Hogy ebben az országban előre tudjunk lépni, úgy hiszem, erre szükség is van, mert, ugye, minden emberben két erő munkál, egy fizikai és egy szellemi, és az első elősegíti a másikat, azt, hogy az életben egészséges emberként, normális gondolkodással tudjunk élni.- Összegezhetjük akképpen, hogy az egészséges ifjúság az egészséges nemzet kulcsa?- Igen. A sportban is - és ezt számtalanszor elmondtam - miénk a múlt, a jövő a mai fiataloké. A stafétabotot át kell adni ahhoz, hogy továbbmenjen. Akár az egyetemeken, akár országos viszonylatban nyilvánvaló, hogy a sport - amellett, hogy életet, erőt és egészséget ad - közösségérzetet teremt. Összetartozást erősít. Azt gondolom, egy csomó lehetősége van annak, hogy egy egészségesebb gondolkodású, fizikailag erősebb nemzet alakuljon ki a jövőben. Az biztos, hogy egyik a sport.- Itt milyen lehetőségei vannak Esztergomnak?- Esztergom jó úton jár a sport tekintetében, tágabban véve: a fiatalok érdekében és a fiataloknak a támogatásával. Bízom benne, hogy az ott tapasztalható előrelépések a választás után mind a városban, mind a körzetben remélhetőleg még jobban lendületre és erőre kapnak. hídlap 27
