Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-20 / 7. szám
A magyar gazdaság hányattatásai az elmúlt nyolc évben Nyolc év a hullámvasúton: lefelé Országgyűlési választások előtt felizzik a politikai élet - nem mintha nálunk lettek volna egyáltalán nyugodt időszakok az utóbbi években. Éppen ebben jelölhető meg az utóbbi nyolc év egyik legkomolyabb baja: szinte szünet nélkül zajlott a korteskedés akkor is, amikor az alkotmányos rendünkből következően a politikának háttérbe kellett volna vonulnia a polgárok életében. Nem így történt: szakszerű (és mint ilyen: a legtöbb ember számára érdektelen, szinte unalmas) kormányzás helyett újabb és újabb politikai és kormányzati programok születtek, egymást váltották a jól hangzó kezdeményezések és ígéretek. T alán az olvasó még emlékszik a száznapos programra, majd a második száznapos kormányprogramra 2002-ből, majd az Új Magyarország programra, de már aligha bírta fejben tartani a Gyurcsány Ferenc által mind sűrűbben útjára indított hangzatos kezdeményezéseket. Ezekből - a beismerést hallhattuk az elhíresült őszödi beszédben - nem lett sok. Nem is azt célozták, hogy a kormányzásnak irányt adjanak, kizárólag a médiának szóltak, és így közvetve azoknak, akik egyébként nem nagyon érdeklődnek a közügyek iránt, és csak „háttértévézés" és „háttérrádiózás" révén csipegetnek fel valamit a politika világából. Van azonban olyan, ami a nagyszámú ígéretből és programból végül is megvalósult. Ezekből lett az elmúlt nyolc év második nagy baja. Medgyessy Péter például - főleg, amikor a hajszállal megnyert választás után rögtön kiderült: a régi rezsimben a pénzügyminisztériumi állását megelőzően belügyi tisztnek állt - a pozíciója megerősítéséhez nagymértékű osztogatásba kezdett, „jóléti rendszerváltozás" név alatt. Az akkori nagy állami fizetésemelést azonban meg sem kísérelte ellensúlyozni az adók felemelésével, így viszont megugrott az államháztartás hiánya, amit hitelfelvétellel oldott meg. Az ilyen „megoldás" persze nem más, mint a következő évek betáblá- zása, az állam eladósítása, amint az hamar ki is derült. Hiába küldték el Medgyessyt... De hiába küldték el a hibát hibára halmozó Medgyessyt, az őt felváltó ambiciózus volt ifjúsági és sportminiszter is lényegében az adósság növeléséhez vezető utat folytatta. Az bizonyos, hogy Gyurcsány Ferenc munkássága hosszú időkre rányomja a bélyegét a magyar ifjúságra: minden ma megszülető csecsemő rögtön kétmillió forint állam- adósságot kap a bölcsője mellé, és ennek negyedét a Gyurcsány-kormány halmozta fel rövid négy év alatt. Volt olyan ígéret, amit ő is betartott, így 2005 végén, a választás előtti hónapokban ötéves adócsökkentési törvényt fogadtatott el a szocialista-szabaddemokrata parlamenti többséggel; hogy aztán a megnyert választás után gyorsan adóemeléssel kezdje meg a keserű kiigazítás máig tartó folyamatát. Az olvasó talán azt gondolja, hogy mindez valami utólagos bölcsesség, és jobb lett volna időben szólnom. Ma persze valóban tisztábban látszik a magyar gazdasági helyzet drámaisága, de szó sincs arról, hogy korábban nem lehetett volna tisztában lenni a kormányzati gazdaságpolitika káraival. Magam például 2006 legelején arról cikkeztem, hogy folytatódik hazánk eladósodása; az uniós tagságból adódó növekedési többletet a költségvetés zavarai miatt nem képes kellően kihasználni az állam; a fejlődéshez szükséges oktatási, kutatási, egészségügyi rendszerek átalakítása terén 16 hídlap hidlap.net
