Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-06 / 6. szám
közügy Helyi összefogással a körbetartozás ellen A huszonkettes csapdája Gábor Éva A körbetartozás fogalma az elmúlt évtizedben került be a köztudatba. Az utóbbi időkben mintha kevesebbet hallanánk róla, talán azért, mert a problémakört nemes egyszerűséggel felváltotta a „válság" kifejezés, amibe minden, gazdálkodással, pénzügyekkel és anyagi helyzettel kapcsolatos negatív dolog belefér. A sok vállalat számára csődöt, családi vállalkozásoknak, gazdaságoknak pedig akár egy egész egzisztencia semmibe veszését jelentő, dominóelven működő fizetésképtelenség pedig még most is cégek százait sodorja veszélybe, következmények és felelősségre vonás nélkül. A Dun & Bradstreet kockázatkezelési szakértő tanulmányt készített a témáról. Dominóeffektus A Dun & Bradstreet Hungária Kft. (D&B) kockázatkezelési szakértő cég február 2-án hozta nyilvánosságra legfrissebb elemzését, amely a magyar gazdaságban a vállalkozások összetételét, az iparágak jelentőségének, kockázatosságának állapotát, változását, a fizetési késések alakulását vizsgálja a 2007-től 2009-ig terjedő időszakban. Az eredmények azt mutatják, hogy 2010-ben minden eddiginél több vállalkozás válhat fizetésképtelenné. Ha a körbetartozás témája felmerül, első gondolatunk nagy eséllyel az építőipar lesz, hiszen ez az a terület, ahol az elmúlt években a legnagyobb méreteket öltött a kiegyenlítetlen számlákat maga mögött hagyó alvállalkozói láncolatban álló cégek száma, illetve az általuk a levegőben lógó adósságok összege. Az elemzés szerint idén sem lesz ez másképp: a legkockázatosabb iparág az építőipar és a szállítmányozás mellett a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás és a bútorgyártás lesz. Az utóbbi iparágban tevékenykedik Teplánszki Zsolt, aki már korábban is felhívta lapunkon keresztül a figyelmet a vállalkozások nehézségeire, problémáira. Az asztalos kisiparos a körbetartozást tartja az egyik legnagyobb problémának, hiszen a ki nem fizetett munka után nekik ugyanúgy ki kell fizetni az adót és a járulékokat, mintha a pénz beérkezett volna. „Vannak, akik önhibájukon kívül lettek fizetésképtelenek úgy, hogy őket is becsapták, de sajnos akadnak olyanok is, akik úgy rendelik meg a munkát, hogy tudják, a végén nem fizetnek. Sajnos, ezt ma nálunk még mindig büntetlenül meg lehet úszni. Szomorú és elképesztő, hogy az adótörvények is a pórul járt, ki nem fizetett vállalkozók ellen vannak: nemhogy segítenének nekik behajtani a kintlévőséget, még jól meg is büntetik késedelmes fizetés esetén, mintha nem lenne elég, hogy a munkájáért nem kap bért, saját pénzéből veszi az alapanyagot, fizeti az alkalmazottakat és az összes járulékot." - panaszkodott Teplánszki Zsolt. Sok az eszkimó, kevés a fóka? Magyarországon a rendszerváltás óta folyamatosan nő a társas vállalkozások száma. Hiába tombol másfél éve a válság, 2008-ban 5,65 százalékkal, 2009-ben pedig 4,44 százalékkal több céget jegyeztek be a megelőző évekhez képest. Tavalyelőtt a hagyományos, elsősorban gyártó és nagykereskedelmi cégekkel szemben a szolgáltatók felé tolódott el a cégek darabszám szerinti összetétele. A legtöbben a szakmai, tudományos tevékenységet - tanácsadás, mérnöki-, reklámipari-, jogi-, adó- és egyéb szakértői tevékenység - végző cégek vannak, ők az összes bejegyzett társas vállalkozás 14 százalékát képviselik, a kiskereskedelemmel foglalkozók aránya 11 százalék. Harmadik helyen az építőipar áll 10 százalékos részaránnyal, amely az elmúlt években látott sok megszűnés és fizetésképtelenségi eljárás ellenére is növekedett az elmúlt két évben a folyamatos utánpótlás miatt. A területi arányokat vizsgálva kiderült, hogy Fejér, Pest és Hajdú-Bihar megyében nőtt leginkább,Tolna Vas és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében pedig a legkevésbé a bejegyzett cégek száma. A vizsgált időszakban még inkább fokozódott a cégek földrajzi koncentráltsága: közel 54 százalékuk működik Budapesten és Pest megyében. A fizetésképtelenségi eljárások száma 2009-ben is rekordot döntött, ami annyiban nem meglepő, hogy minél több cég működik, annál több kerülhet csődeljárás alá. A szomorúbb tény az, hogy a bedőlési valószínűség, tehát a működő cégekre vetített fizetésképtelenségi eljárások aránya is növekedett. 2007-ben a cégek 2,21 százaléka, 2008-ban 2,34 százaléka, 2009- ben pedig már 2,84 százaléka nem tudta szállítóit fizetni. Hol a fizetési morál? A D&B vizsgálata azt mutatja, hogy a vevőknek nyújtott, számlákon szereplő fizetési határidő 2007-ről 2008-ra még nőtt, 2009-ben azonban már valamennyit csökkent a bizalom fokozatos mérséklődésével. Tavaly a számlán megjelölt átlagos fizetési határidő 30,5 nap volt. A cégek a számlák közel felét fizették ki határidőre, a másik felével átlagosan 21 napot késtek, vagyis hitelezőiknek átlagosan majdnem 52 napot kellett várniuk a pénzükre. Ez az adat 2007-ben még 47 nap volt, tehát a fizetési morál az elmúlt két évben romlott. A legnagyobb késedelemmel fizető szektorok listája évek óta hasonlóan alakul: a 30 napnál nagyobb késedelem az ingatlanos cégekre, az építőiparra, a papíriparra, fafeldolgozásra, és a kutatókat is meglepő módon az információs és kommunikációs ágazatra jellemző. Földrajzi összehasonlításban Veszprém megye cégei lehetnek büszkék magukra a példaértékű fizetési fegyelemért, a legrosszabbul fizető cégek pedig Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében vannak. 38 hídlap hidlap.net
