Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-06 / 6. szám
közügy Radikális őszinteséggel a radikálisokról Knapp János Pál (a szerző az esztergomi Fidesz alapítója, Esztergom alpolgármestere) A Hídlap két héttel ezelőtti számában arról írtam, hogy a szélsőségesekre adott szavazatot elvesztegetett voksnak tartom. A sort folytatva, mostani jegyzetemben néhány pikáns részletet osztok meg az olvasókkal a radikálisok helyi viszonyait és egyik vezéralakját illetően. Kiből lesz a pandúr? Félreértés azonban ne essék! Mindjárt az elején tisztázni szeretném: a radikálisokat nem tartom rosszmájú, gyűlölködő embereknek. Többségük tettre kész, rendes választópolgár, akik érthető módon torkig vannak a korrupciós ügyekkel, a hazugságokkal, a tehetetlen politikusokkal. Az őket képviselő és képviselni akaró hangadók némelyikével kapcsolatban ugyanezt már nem tudom elmondani. A társadalmi kiábrándultság farvizén egyre több olyan megélhetési radikális próbál a hatalom közelébe evickélni, akit önös érdekek motiválnak. Két héttel ezelőtti cikkem megírását követően újabb olyan emberekről adott hírt a sajtó, akik miatt a Jobbik politikájának hitelességét sokan megkérdőjelezhetik. Azt hogyan magyarázzák a radikálisok, hogy miközben a Jobbik a nagytőke és a privatizátorok ellen száll síkra, addig a hatvani elnökük, Nyújtó Zsolt egy kórház-üzemeltető magáncég, a Hospinvesthez hasonló Medical Investments Zrt. tanácsadója. Azt mivel magyarázzák, hogy a Jobbik keszthelyi elnökét január végén letartóztatták, mert hajléktalanok és munkanélküliek nevére vett fel kölcsönöket? Milyen erkölcsi alapon és kikkel akar a Jobbik rendet tenni ebben az országban, ha ilyen vezetőkön keresztül próbálja hitelesíteni politikáját? Az esztergomi választókörzetet tekintve hasonló erkölcsi aggályaim vannak a radikálisok egyes vezetőivel kapcsolatban. Besúgóból lett radikális A szélsőségesek fonákvilágára a mi „furcsa városunk" ismét jó példa - sajnos. Az egyik legismertebb radikális szervezet, a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) tiszteletbeli elnöke, Kovács Géza Esztergomban él. A maga módján Kovács szőkébb pátriájában is megpróbál hatással lenni a közéletre. Táborokat szervez a radikálisok számára, akik „Sieg heil"-eznek Esztergomban, randalíroznak Párkányban. Ha pedig ezt megunta, akkor MSZP- sekkel együtt cseverészik az interneten, vagy a fideszes Meggyes Tamás elleni tüntetésen a liberális SZDSZ-ből is kilépett Miavecz Jenő „vállára borulva" ad hangot kettős világlátásának. Merthogy Kovács közéleti szemléletmódja kettős, számomra homályos. Egyszer kritizálja a kommunistákat, másszor közvetve őket erősíti. Egyszer elismeri, hogy az államhatóság lll/lll-as besúgója volt, másszor beperli Meggyes Tamást vagy engem, mert az általa 20 éve elmondottakat valahogy nem tudjuk elfelejteni. Persze lehet, hogy csak nótórius jelentgető, mindenkit mindenhol.. De lehet-e azt nem tudomásul venni, hogy Kovács Géza, a mi helyi ultraradikálisunk a 90-es évek elején több ízben elismerte, hogy államvédelmisként tevékenykedett. Kovács 1990. február 14- én a Dolgozók Lapjában (Spiontörténet címmel jelent meg a cikk) nyilvánosan bevallotta, hogy Budai Attila néven jelentéseket írt az akkori radikális változásért kiáltó emberekről. Kovács az őt beszervező, Szabó fedőnéven bemutatkozó tartótisztjével saját állítása szerint általában személyesen találkozott az esztergomi vasútállomáson, a Bazilikánál vagy egy szentgyörgymezei kocsmában. A nemzeti radikális azt is elmondta, hogy naplót vezetett és személyes információkat gyűjtött az államhatóság számára a kertvárosi ifjúsági klub tagjairól. Azokról a lelkes srácokról, akik közül többen magukat barátok között, biztonságban tudva szidták a rendszert. Azokat, akik radikális változást akartak, akik kiutat kerestek a közélet posványából. A lll/lll-as besúgó 1989 novemberében azt a feladatot kapta felettesétől, hogy épüljön be a demokratikus átmenetért, a szocializmus megbuktatásáért küzdő eszi6 hídlap hidlap.net
