Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-06 / 6. szám
folyam) után megszűnt. Hat év alatt 2128 oldalon népszerűsítette az irodalmat és terjesztette a kor eszméit főleg északmagyarországi és dunántúli közönség körében. Az Uránia által közölt sokszínű műfajok A „nemzeti csinosodást” kívánta szolgálni és ebben főleg a nőolvasókra számított, így az egyes számokban női szerzők műveit, írásait adta közre. Érdekesség, vagy tán a korra jellemző, hogy a női írók, egy kivétellel többnyire ismeretlenek maradtak. Az írók viszont gyakran érintették a nők művelődésének társadalmi emancipálódásának kérdéseit. Az esztergomi Uránia ezzel a sokszínű és tartalmas összeállításaival nem messze az ország szellemi központjától szintén részt vett a reformkor politikai és közművelődési programjának megvalósításában. Szép számban találhatunk olyan írásokat benne, melyek a dicső múlt romantikus felidézésével a nemzeti öntudat ébresztését szolgálták. Az itt közzétett vígjátékok közel álltak a kor problémáihoz. Jó társadalomrajzot adtak, s éltek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek a vígjátékban, mint műfajban az adott kor kérdéseinek humoros, csipkelődő ábrázolásához adva voltak. A vígjátékokban - miként kitűnik az az Urániában publikált darabokból - a műveltség fontos társadalmi kérdésként szerepelt, a mély és nemzeti darabok mellett ezek jelentették a közélet, a közízlés tükrét. Szeder Fábián szerkesztő a vígjátékokban pellengérre állította a korabeli fiatalok görögös-latinos műveltségét, a vidéki öreg gavallérok latinnal átszőtt beszédét. Egy másik szerző, Kováts Pál, az irodalmi élet ábrázolásával és a vidéki társasélet rajzával tűnt ki. Ezekből a műveiből kiderült, hogy egy Esztergomhoz hasonló helyen kevés a jó író, a vidékiek csak félénken mernek a nyilvánosság elé lépni, aminek egyik oka - Kováts szerint - hogy a kritikusok, az ítészek nem esztétikai elvek, hanem szubjektív benyomások alapján mondtak véleményt. A zsebkönyvekben közölt verses művek általában nem haladják meg a kor almanchlírájának színvonalát. E tekintélyes mennyiségű versanyag azonban poétikailag korántsem szegényes, benne a klasszikus költészet változatos műfajai mellett a modernebb formák is megtalálhatók, sőt bizonyos formai kísérletekkel is találkoztak az olvasók. Ezzel együtt az általános meglátás az, hogy az Uránia almanachköltészete nem jutott túl a szentimentális, melankolikus és reménytelen szerelem ábrázolásán. Ugyanakkor a szalonköltészet érzelgős helyzetdalai mellett szinte üdítően hatott a népies hangvételű dalok egyszerű nyelve, magyaros ritmusa. Az Uránia egyik legkedveltebb műfaja az epigramma volt. Az epigramma antik eredetű, emlék- és sírhelyeken vésték kőbe. Kis műfaj, de fejlett formaérzéket és nagyfokú tömörítési készséget igényel. Az Uránia szerzői is a kor irodalmi hagyományát követve írták meg epigrammáikat. A legtermékenyebb szerző Ponori Thewrewk József volt, aki a kötet 1830. évi számában egyszerre 22 különböző témájú epigrammát közölt. E kis költemények sokszor találóan mutattak rá erkölcsi, társadalmi fogyatékosságokra, emberi kicsinyességekre. Sylvester János óta magyarul is folyik hexameter, a nyelv mégsem bizonyult mindig elég hajlékonynak és csiszoltnak, hisz a kis epigramma nehéz műfaj, csak igazi művész tolla alól indul el a hibátlan daktiluszok halkuló lejtése. Az Uránia szerzői stábja Számos e kötetekben publikáló mellett, kik a magyar múlt nagy harcait, a tatárvészt, a törökök dúlását ábrázolták, megjelent a Hídlap előző számában bemutatott Czuczor Gergely, ÍÍOOt'i ÓESZTirVDEI AJÁNDÉKUL Á Ö 3 0, Esa tlVP^ATIlbAll , Beimel Jó*e£ Tneíaivel é* külíie jfvd. a tudós pap, költő több írása is. De a helyi művészek mellett a legnagyobbak, Kazinczy, Kölcsey, Kisfaludy, Károly is folyamatosan segítették a szerkesztő nemes törekvéseit. Velük együtt sok olyan írót, költőt találhatunk a korabeliek közül, akik a kor irodalmának, tudományosságának és közéletének kiváló képviselői voltak. Baróti Szabó Dávid a deákos iskola egyik vezéralakjának számított, aki Berzsenyi és Vörösmarty útját egyengette az irodalomban. Aranyosrákosi Székely Sándor a hexameteres nemzeti eposz egyik megteremtője volt. Fáy András a reformkor egyik legismertebb közéleti alakja, mese- és regényíró, a nőnevelés híve, megalapítója az első magyar takarékpénztárnak. Guzmics Izidor, aki költő, műfordító és nyelvújító volt, drámákkal és versekkel segítette az Urániát. Kováts Pál író, szerkesztő és orvos, akit mint novellistát Kisfaludyval és Fáy Andrással együtt emlegettek. Szalay László publicista és történész, költő és publicista, Szemere Pál sokoldalú alkotó egyéniségének köszönhetően költő, esztéta, kritikus, szerkesztő szintén az Uránia szerzői közé tartozott. Ponori Thewrewk József ügyvéd, régiség- és történetbúvár, illetve a magyar régiségek kiadója volt, de a róla elnevezett kódexről is ismerős lehet neve. Karats Teréz pedagógus és író a magyar nőnevelés egyik úttörőjeként vonult be a történelemkönyvekbe. A zalaegerszegi Császár Ferenc mint költő, novellista, az úgynevezett szalonköltészet képviselője, Dante első magyar műfordítójaként vált ismertté az Uránia lapjain is. Dálnoki Gaál József bölcseletet és jogot tanult Pesten, de versei, szatírái, elbeszélései az Urániában és korabeli folyóiratokban jelentek meg. Balás Teofil Ferenc Párkányban született, de esztergomi kapcsolatokkal rendelkezett, költeményeit magyar és latin nyelven írta. Takácsy Józsa az Uránia fiatalabb szerzői közé tartozott, versírásra a Kisfaludy testvérek buzdították, az esztergomi alma- nachon kívül még a Koszorúba és a kassai Nefelejtsbe is írt. hidlap.net hídlap 39 Az Uránia címlapja (1830)
