Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-30 / 4. szám
közügy Jobbik-terápia: szélsőséges esetben sem ajánlott A radikális és a mérsékelt jobboldal között sem a kampány alatt, sem a parlamentbe kerülést követően nem képzelhető el együttműködés. Az okok világosak. Bár a Jobbik több tekintetben valós társadalmi problémákat feszeget, azokat olyan módon oldaná meg, ami egy demokrata számára elfogadhatatlan. Szélsőjobb mint baloldali fegyver Bár a radikalizmusnak nagy hagyománya van Magyarországon, a rendszerváltás utáni szélsőségeseket sokszor a baloldal propagandagépezete mozgatta. Talán emlékszünk még az antiszemita Szabó Albertre, aki miután a sajtó kiderítette izraeli kötődését, Ausztráliába emigrált, és egy Gilgames Ltd. néven futó kereskedelmi cég igazgatója lett. 2006-ban többen újra látták Szabót a tüntetők között a Kossuth téren. Talán rémlik nekünk még Bácsfi Diána neve. A fiatal hölgy ma az underground művészvilág jeles képviselője, 2004-ben azonban még büszke karlendítéssel pózolt a kamerák előtt, és büntetlenül ra- gasztgathatta tele Budapest utcáit Szálasi- plakátokkal. Mikor kiderült, Bácsfi apja a szocialisták regnálása alatt az NBH őrnagya, később a Belügyminisztérium magas beosztású munkatársa volt, a hungarista amazon kámforként tűnt el a közéletből. A radikalizmus ma is több furcsa jellemet termel ki magából. Dósa István, a Magyar Gárda főparancsnokának apja a munkásőrség utolsó parancsnoka volt, akit 1988- ban még a Haza Szolgálatáért érdemrenddel tüntetett ki a kommunista rendszer. A Budaházy-féle emberek miközben interjút adnak, a közterületen szónokolnak, a rendőrség állítólag képtelen őket őrizetbe venni. Na persze. Nem tudom például, a Jobbik hogyan számol el a lánglelkű Morvái Krisztina múltjával, aki a 90-es években még a homoszexuálisok jogaiért küzdött, amiért meg is kapta a melegek jogvédőinek Oscarjaként ismert Freddy Mercury- díjat. Ezek a pálfordulások bennem kérdéseket és aggályokat ébresztenek. A „csavar" az egészben Van azonban egy sokkal komolyabb ideológiai összeférhetetlenség, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a Jobbik hitelességét. A párt korábban határozott és szimpatikus antikommunista álláspontot képviselt. A Jobbik alelnöke, Novák Előd 2006- ban még tojással dobálta meg a fővárosi szovjet-orosz emlékművet. Ma a radikálisok már inkább arannyal borítanák be azt. Egyre többen gondolják úgy, hogy az egykor a szovjet politikai örökség felszámolásáért kardoskodó párt ma éppen a KGB-s múltú Putyintól kapja a pénzt több százmilliós kampányához. (A korrupció ellen harcoló Jobbik egyébként 2003-óta nem készített pénzügyi beszámolót gazdálkodásáról, aminek ügyében az ügyészség is nyomoz). Vona Gábor tavaly még Gyurcsány Ferencnél is többször fordult meg Moszkvában. A pártelnök helyezkedését állítólag a Jobbik budapesti alelnöke, a külügyi kapcsolatokért felelős Kovács Béla segíti. A politikus, Labore Sándorhoz és Thürmer Gyulához hasonlóan, az orosz fővárosban tanult és dolgozott éveken keresztül, és ez idő alatt gyümölcsöző vállalkozói és politikai kapcsolatokra tett szert. Azorosz„pártfogás"jeleiszembetűnőek. A Jobbik a grúziai háborúban nyíltan az oroszok mellé állt, a magyar termékek kivitelét főként Oroszországba irányítaná át. Miközben hazánk orosz energiafüggősége hatalmas gond, a nemzeti szuverenitásunkat féltő Jobbik kizárólag az oroszok monopolhelyzetét bebetonozó, Déli Áramlat nevű vezetékhálózat kiépítését tartja elfogadhatónak és orosz segítséggel bővítené a paksi atomerőművet. „Stratégiailag életbevágóan fontos, hogy Oroszországgal jó partneri kapcsolatokat tudjunk kialakítani" - olvasható a Jobbik programjában. De kinek a legfontosabb az orosz barátság? Magyarországnak vagy inkább Vonáéknak? ízléstelenségek és pofonok A Jobbik erőszakossága és a sokak által rasszistának vélt magatartása olyan típusú gond, amivel egy felelős párt nem tud azonosulni. A Jobbik elárulja azt a keresztény kultúrkört, amin a nyugat-európai értékrend alapszik. A Jobbik keresztény erkölcsi alapokon szerveződő nemzeti erőként állítja be magát, de a valóságban ettől legalább olyan messze áll, mint az SZDSZ. A gyűlöletkeltésnek, a kollektív bűnösség hangoztatásának, az önbíráskodó, egyes népcsoportokat szándékosan hátrányba hozni akaró félkatonai szervezeteknek semmi köze a keresztény tanításhoz. Különösen nincs keresnivalója az ilyen szellemiségnek Esztergomban, a magyar kereszténység bölcsőjében. A Jobbik intellektuális bázisát adó Attila Király Népfőiskola igazgatója az a Kiszely István professzor, aki 1960-tól a rendszerváltásig Feledy Zsolt néven jelentett a katolikus ifjúsági mozgalmakról. Nevéhez olyan emberek meghur- colása fűződik, mint a gulágra deportált Olofsson Piacid atya* Milyen erkölcsiségről és rendteremtésről beszél a Jobbik, ha Vonát súlyos testi sértésért, garázdaságért, közokirat-hamisításért és zsarolásért büntetőjogi felelősségre vont alvilági alakok védik? Talán legközelebb majd ők állítanak keresztet a Bazilika tövében? A gárdában sok becsületes, tenni akaró ember mellett, hemzsegnek a bajkeverők. Két éve a gárda Zala megyei kapitányáról derült ki: hétszer volt büntetve, a többi közt hivatalos személy ellen elkövetett erőszakért, köny- nyű testi sértésért és ittas járművezetésért. Ne felejtsük el, a gárda egyes tagjainak vállalhatatlansága miatt távozott a Jobbikból az alapító Kovács Dávid, Nagy Ervin és Fári Márton. A kérdés csak az, hogy vajon hagyja-e a magyar társadalom immár sokadszor is megvezetni magát a politika hazug prófétái által. Knapp János Pál * Forrás: Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: hidlap.net 24 hídlap
