Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-19 / 24. szám
kultúra Tokár János a feloszlatott szerzetesrendek újjászületéséről A teremtett világ iránti tisztelet A magyar egyházi szerzetes rendek huszadik századi története 1950-ben vett drámai fordulatot, amikor feloszlatták a rendeket. A diktatúrában is, majd pedig a rendszerváltáskor is kiderült, hogy a feloszlatott rendek tagjai nem vesztették el a legfontosabbat, a hitüket és az ebből fakadó együvé tartozásukat. Erről a nehéz periódusról és az újjászületést hozó 1990. utáni időszakról Tokár János frátert, az esztergomi ferences gimnázium igazgatóját kérdezte Pöltl Zoltán.- Mivel járt az 1950-es feloszlatás? Mennyiben változtatta meg a rendben élők életét, illetve mihez kezdtek azok, akik ott éltek korábban?- A szerzetesrendek feloszlatása egy tudatos és előre eltervezett egyházellenes tevékenység végsőkig kiélezett fejezete volt azért, hogy a püspöki kart tárgyalóasztalhoz kényszerítse az akkori kommunista államhatalom. A különböző szerzetesrendekkel más-más stratégiát alkalmaztak, lényegük a megfélemlítés és az egzisztenciális élettér ellehetetlenítése volt. Részleteiben: a földtulajdonok és a kolostorok államosítása, az addigi munkahelyek megszüntetése és civilekkel való feltöltése, a besúgórendszer kiépítése, állandó megfigyelés. Mindez 86 rendházban 2 582 férfiszerzetest, 40 női rendet 8 955 szerzetesnőt érintett. Az Esztergomból elhurcolt rendtársak többsége soha nem tért vissza - civil munkahelyeken kellett a többségüknek elhelyezkedniük ki kazánfűtőként, ki utcaseprőként talált munkát.- Hogy történt a rend újjáalakulása a rendszerváltás után?- Az újjáalakulásnál sokat számított, hogy folyamatosan tudtunk növendékeket képezni, működött egy struktúra, többféle munkába is belekóstolhattunk már, így például plébániák ellátása, oktatás-nevelés, nyaranta fogyatékos-táboroztatás, templomaink környékén hajléktalan és szegény emberek segítése, lelkigyakorlatok tartása. Azok a testvérek is visszaköltözhettek a közösségekbe, akik negyven évig ezt nem tehették meg. Mindenki viselhette nyilvánosan is a rend ruháját. Hivatalosan is bekapcsolódhattunk a rend nagyobb egységeinek a működésébe. Természetesen és szabadon ünnepelhettünk, hírt adhattunk magunkról a nagyvilág felé. Szívesen fogadtak bennünket különböző állami, önkormányzati feladatokban.- Az ismerteken túl mivel foglalkozik a rend most, mi az ön feladata, illetve mely munkaterületét kedveli a leginkább?- Rendünk elsődleges feladata az evangélium hirdetése, ez ugyanakkor különböző társadalmi felelősségvállalásokon keresztül is megvalósul: a ferencesek jelentős részt vállalnak a felnövekvő nemzedékek nevelésé- ben-oktatásában, a kulturális örökség megőrzésében és megismertetésében, szegényeket, betegeket, időseket, fogyatékkal élőket, rászoruló családokat, munkanélkülieket, hajléktalanokat segítünk rendszeresen - a kitaszítottakkal való együttérzés szellemében, fajra, nemre, nemzetiségre, vallási, politikai vagy bármely más meggyőződésre való tekintet nélkül. Jelenleg az esztergomi közösség vezetőjeként a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium igazgatója vagyok két telephelyen - Bajnán és Nagysápon - működő kihelyezett roma osztállyal, rám van bízva még a szociális otthonunk vezetése.- Milyen lelkiség vezeti a rendet a mai világban és a remélhetőleg jobb (társadalom-politikai) helyzet milyen új lehetőségeket kínál önöknek 2010-től?- Ettől az évtől - a forradalmi váltástól - az az érzésem, hogy még több munka vár ránk, mint mindenkire, aki segíteni akar ezen az országon, ugyanakkor tartok tőle, hogy még több támadás ér minket a liberalizmus felől, amely a hitet, a reményt és a sze- retetet akarja elpusztítani az emberek leikéből. Assisi Szent Ferenc, rendalapítónk arra tanít minket, hogy az „egyedül jó” Isten Fiának megtestesülése miatt nagyra értékeljük az emberi méltóságot, az egész teremtett világ iránt mélységes tiszteletet és szolidaritást érezzünk, és erre hívjuk fel a többi keresztény figyelmét is. hidlap.net hídlap 33
