Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-19 / 24. szám
exkluzív „Ez a dolgom: hogy figyeljek és megjegyezzek mindenféle apróságot" Gulya István Hajdú Szabolccsal, a Bibliothéque Pascal című film író-rendezőjével többek között a kultúra elkótyavetyéléséről és a fantázia fontos szerepéről beszélgettünk.- Új filmed sajtóvetítése után anno azt mondtad, mint minden korábbi alkotásod, a Bibliothéque Pascal is egy életrajzi film. Hogyan kapcsolódik az eddigi filmjeidhez, különösen a Fehér tenyérhez, hiszen azt említetted, ez annak egy ellentétpárja?-A Bibliothéque Pascal speciálisan életrajzi vonatkozású. Valójában semmi konkrét, biografikus kötődés nincs benne. Semmilyen motívumában nem az, semmilyen terében nem az, ahol játszódik, nem ott nőttem föl - és nem vagyok prostituált sem (nevet), nem jártam végig azt az utat, amit a főhősnő megtett. Viszont az ember folyamatosan gyűjtöget. Ez a dolgom: hogy figyeljek és megjegyezzek mindenféle apróságot. Ilyen szempontból persze a Bibliothéque Pascalban sok minden - mondhatni - valóságos, ebben a filmben nagyon kevés olyan dolog akad, ami a képzelet szüleménye. Mindent valahonnan merítettem. Például: akármilyen furcsa a filmbeli bordélyház, azért effélét lehet találni a való világban, egyébként nem sok nagyvárosban, de Berlinben, Londonban és Tokióban igen, New York ehhez már prűd. Vagy pedig - teszem azt - ami a romániai részekben játszódó, kicsit szakrális miliőt illeti: ahhoz is számos motívumot újságokból és az utcán járva jegyeztem le, s úgy kerültek be a filmbe.- Az szintén elhangzott, hogy a filmbeli különös és különleges örömtanya történetét már korábban hallottad, és megírtad egy húszoldalas novellában. Ez az irodalmi bordély ténylegesen létezik vagy a fantáziád teremtménye?- Nem, az a történet, amit nekem elme séltek, egy egyszerű, de egy-két fura elemet tartalmazó sztori volt. Később alakítottam át. Az irodalmi bordélyház nem az én fantáziám szüleménye, nagyon sok ilyesmi típusú, úgynevezett „lőve hotel" működik, amiket valamilyen irányú profil szerint alakítanak ki. Ha rákeresel erre az interneten, akkor például Tokióban olyan hotelek reklámozzák magukat, ahol egy metrófülkét építenek neked, és ott időzhetsz, vagy egy gyerekszobát. A lényeg, hogy ezek a „házak" nem feltétlenül irodalmi vonatkozással, de valamilyen spéci alitással bírnak.- De hogy a filmedben ez az „intézmény" irodalmi „búkéval" rendelkezik, jelentheti-e azt is, hogy szerinted a kultúra perverzió?- Nem, ez a dolog alapvetően a kulturális értékválságra reflektál. Arra, hogyan ürülnek, üresednek ki a dolgok. Hogyan kezdik-kezdjük el használni teljesen átgondolatlanul a kulturális örökséget, és hogy kezd el minden nagyon-nagyon leértékelődni. A minap hallottam Almási Tamás filmrendezőnek erről egy igen érdekes gondolatát, miszerint az emberek a televízióban nézik azokat a filmeket, amiket mi a mozira készítettünk, ami körülbelül olyan, mint ha a Dávid-szobrot egy trafikban megvett kis másolatáról ítélnénk meg, azt gondolván róla, hogy láttuk. A kultúra gyakorlatilag kapcsolássá vált: tudom-tudom-tudom, felvettem, igen, ismerem, megnéztem stb., stb. Ugyanígy ebben a filmben is ezt lehet látni, hogy a kultúra árucikké, használati tárggyá válik.- Egy olyan nyomasztó világból, ahol a kultúra (plusz az ember) árucikk -, ami egyfelől a filmedben is megjelenik, másfelől meg ezt éljük nap mint nap - a menekülési utat teszi lehetővé a fantázia?- Azt hiszem, mindannyiunk számára ez egy lehetőség. Lehetőség a mindennapi monotonitás, szürkeség, fantáziátlanság kivédésére.- Hogy teremtesz valamit, akár az álmaiddal.- Pontosan, hogy teremtesz valamit. Kicsit másképp próbálod nézni a dolgokat. Sokszor az olyan embert, aki folyamatosan átszínezi a saját történetét-történel- mét, hazudozónak nevezik, én nem így gondolom. Úgy mondanám, ő használja azt a lehetőséget, amivel nem kell, hogy fölvágja az ereit. Mert a másik oldalon pedig: ha a fantázia elsorvad az emberben, a valóság agyonnyomja.- Ez azért is érdekes, mert a film keretes szerkezete szerint - ugyan, említetted, hogy nem szereted, ha egy film keretes, de úgy érezted, ennek a filmnek muszáj annak lennie - az elő- és utójátékbeli gyámhatósági gyermek-elhelyezési procedúra kiábrándító valósága közé „ékelődik be" a főhősnő meseszerű története, amiről nehéz eldönteni, 26 hídlap hidlap.net
